Az elmúlt egy évben a kormány komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy a határon túl élő magyar közösségeket a magyar nemzet szerves részévé tegye. Az Országgyűlés elfogadta a Nemzeti Összetartozásról szóló törvényt, amely kimondja, hogy hazánk elkötelezi magát „a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására” és törvényben rögzítette az egyszerűsített honosítás, a „kettős állampolgárság” intézményét.

A most következő fél évben fog sor kerülni az új Alkotmány rendelkezéseinek kiteljesítéséhez szükséges, úgynevezett sarkalatos törvények kidolgozására és elfogadására. Ezek a sarkalatos törvények az Alaptörvényben lefektetett elvek mentén alakítják ki az intézményi kereteket, határozzák meg részletszabályaikat.

Az egyik ilyen fontos és mindannyiunk életét meghatározó sarkalatos törvény lesz a választási törvény, amely felülírja a több mint húsz éve megalkotott jogszabályt. A választási törvény megalkotása során kell majd a törvényhozóknak szabályozniuk a külföldön élő magyar állampolgárok szavazati jogát is.

A nemzetközi szabályozási gyakorlat abba az irányba mutat, hogy a kérdés törvényi szabályozása lehetséges anélkül, hogy az az érintett országok számára külön nehézséget jelentsen. Az Európai Unió 27 tagállamából 22 lehetőséget biztosít a külföldön élő állampolgárainak arra, hogy valamilyen formában részt vegyenek az adott ország parlamenti képviselőinek megválasztásában. A kivételt jelentő öt ország: Ciprus, Írország, Luxemburg, Málta és Magyarország.

Az Európai Unió egyik alapító tagállamában, Olaszországban például a törvény úgy rendelkezik, hogy a külföldön élő állampolgárok közvetlenül 12 képviselőt és 6 szenátort küldhetnek az olasz törvényhozásba. A törvény négy határon túli választókerületet hozott létre (Európa, Dél-Amerika, Közép és Észak-Amerika, illetve Afrika-Ázsia-Óceánia), amelyek között az ott élő olasz állampolgárok száma alapján arányosan oszlanak meg a megszerezhető mandátumok.

Fontos kitétel, hogy a körzetben induló jelöltnek a választókerületben kell élnie, hogy a lehető legjobban tudja érvényesíteni az adott terület érdekeit. Ráadásul 2001 óta a külföldön élő olaszoknak nem is kell hazalátogatniuk, hogy élhessenek állampolgári jogukkal, hiszen ezt – egy törvénymódosításnak köszönhetően – most már levélben is megtehetik.

Az elmúlt évtizedekben hazánkhoz hasonló történelmi változásokat megélt Csehországban 2002 óta szavazhatnak az országban állandó lakhellyel nem rendelkező cseh állampolgárok. Csehországban közel 300 000 ezerre becsülik a külföldön élő cseh állampolgárok számát, ugyanakkor a bonyolult szabályozás miatt az elmúlt választások során csak elenyésző hányaduk (4-5 ezer fő) szavazott. Ráadásul a törvény értelmében a kétkamarás cseh törvényhozásnak csak az alsóházába megválasztott képviselőkre voksolhatnak.

A német választási törvény 1985-ös módosítása Németországban is szabályozta az országban állandó lakhellyel nem rendelkező német állampolgárok szavazati jogát: abban az esetben vehet részt a szövetségi választásokon, ha 1949. május 23-át követően legalább három hónapig folyamatosan a Német Szövetségi Köztársaság területén élt. Ennek értelmében a külföldön élő német állampolgár abban a körzetben jogosult szavazni, amelyben legutolsó alkalommal nyilvántartásba volt véve. 2008-ban ráadásul azt a korlátozást is eltörölte a német törvényhozást, amely az Európai Unió területén élő német állampolgárok esetében 25 év külföldön élés után megszüntette a szavazati jogot. A választói törvény ezen túlmenően lehetőséget biztosít a külföldi állampolgárok számára a postai levélben történő szavazásra is.

Az Egyesült Királyság is biztosít szavazati jogot minden olyan külföldön élő brit állampolgár számára, akit a szavazást megelőző 15 évben regisztrált szavazóként már nyilvántartottak. Egyedül a helyhatósági választásokon nem vehetnek részt az Egyesült Királyságban lakóhellyel nem rendelkező brit állampolgárok, de szavazhatnak mind a parlamenti és az európai uniós választások, mind pedig a népszavazások alkalmával.

A horvát választójogi törvény külön deklarálja, hogy a Horvátországon kívül élő horvátoknak joga van a parlamenti képviseletre. Horvátországban az állandó választókerületek mellett létezik egy speciális választókerület is, ahonnan a Horvátországon kívül, diaszpórában élő horvátok szavazatai alapján maximum 12 képviselő kerülhet a horvát törvényhozásba, a száborba.

Hasonló szabályozás jött létre Romániában is a választási törvény 2008-as reformját követően: a külföldön élő román állampolgárok egy külön körzetbe tartoznak, és ezen keresztül jutnak parlamenti képviselethez. Ugyanakkor több más országhoz hasonlóan az önkormányzati választások alkalmával Romániában sem szavazhatnak a külföldön élő állampolgárok.

A román példával szemben a szlovén törvényhozás nem hozott létre külön választási körzetet a külföldön élő állampolgárai számára: az állandó lakhellyel nem rendelkező szlovén állampolgárok ott szavazhatnak, ahol legutóbbi szlovéniai bejelentett lakcímük volt, illetve abban az esetben, ha ők már külföldön születtek, a szüleiké volt. Ugyanakkor Szlovénia sem engedi meg az állandó lakhellyel nem rendelkező állampolgárok számára az önkormányzati választásokon való részvételt.

A felsorolt példák jól mutatják, hogy a határon túli szavazati jog intézményére milyen nagy hatással van az adott nemzet történelme. Míg egyes országokban elsősorban az országot elhagyó, kitelepült, addig máshol a történelmi események következtében az országhatáron kívül rekedt állampolgárok számára kívánták biztosítani a választásokon való részvétel lehetőségét.

A nemzetközi példák szerint a magyar törvényalkotók számára többféle lehetőség is kínálkozik, amikor a határon túl élő magyar állampolgárok szavazati jogának részleteit kívánják szabályozni: egyrészt lehetséges, hogy csak az országos listára szavazhatnak, és szavazatukat együtt számítsák az itthon választókéval. Másrészt a térségben több olyan ország is található ahol, a határon túli állampolgárok egy vagy több külön választókörbe szervezve választhatják meg saját, előre rögzített számú képviselőiket.

Szintén nehézség a magyar szabályozás kialakításánál, hogy a most állampolgárságot szerző határon túliak lakcímét nem tartja nyilván a magyar állam, így róluk választói névjegyzéket sem tud összeállítani. A Magyar Országgyűlésre vár az a feladat, hogy az őszi ülésszak során megalkossa azt a választási törvényt, amely rendezi a határon túl élő magyar állampolgárok választójogi helyzetét.

dr. Rétvári Bence

a KDNP alelnöke