Széchenyi István a szülői házból a felvilágosodás racionalizmusát, mély vallásos erkölcsi igényességet, a műveltség és a civilizált élet értékeinek tiszteletét, az európai látókört és a nyelvtudást hozta. Eszményképe a kor Angliája volt, amelynek társadalmi, gazdasági, jogi viszonyait akarta Magyarországra átültetni.

„Sokan azt gondolják; Magyarország volt; én azt szeretném hinni: lesz!”, mondta. Ebben a „lesz”-ben benne van a haladás, a nemzet szabadsága, a haza függetlensége. Mindennek a megvalósítását a Monarchia keretein belül képzelte el. Az építőmunkában az arisztokrácia vezető szerepét hangsúlyozta, hiszen ott és akkor az arisztokráciának volt a legnagyobb gazdasági ereje és politikai befolyása. Emiatt ösztökéli őket nagyobb áldozatvállalásra. Koncepciójának lényege a független gazdaságon alapuló folyamatosan és organikusan erősödő, következésképpen önnön erejéből függetlenedő ország, erős és magabiztos nemzet, mely öntudatos emberek olyan közössége, ami szimpátián, rokonérzésen alapul.

Látja, hogy nem szállhatunk szembe az európai hatalmak által támogatott Monarchiával. Ezért elképzelése az, hogy meggyőzi a bécsi kormányt arról, hogy a birodalomnak is érdeke a szellemileg kiművelt, egészséges önbizalmú magyarság kifejlesztése. „Mióta élek, kimondhatatlan vágy él lelkemben. Magyarország kifejtése, a magyar nemzet feldicsőítése él minden csepp véremben” – írja. „Kiművelt emberfők” nevelésén fáradozik. Amiben hisz, amit képvisel, az felemásan ugyan, de megvalósult. Ma úgy nevezik, Európai Unió. Csak az erős Magyarország hiányzik belőle. És ez sajnos Kossuth történelmi öröksége miatt van így.

Kossuth Lajos a Pesti Hírlap szerkesztőjeként válik az ellenzék legnépszerűbb személyiségévé. Retorikájában saját személyét és a reformok ügyét összeköti. Széchenyit ravasz taktikával egyfajta szakrális múlt időbe helyezi, és valamiféle szent szellemi vezetővé, törzsi sámánná teszi, pestiesen mondva, felfelé buktatja, hogy félretegye az útból. Széchenyi megérzi a veszélyt, hogy Kossuth őt olyan magasra emeli, „ahol nem tarthatja magát”, azonban nem tud védekezni ellene. Kossuth ügyes taktikus, és hamar átveszi az irányítást. Ő az első politikus, aki tudatosan és szakszerűen használja a médiát. A Pesti Hírlap szerkesztőjeként ő mondja meg, hogy miről folyjék a közbeszéd. Vezércikkei rendkívül hatásosak és sikeresek. Kossuth Széchenyivel ellentétben – mai szóhasználattal élve – nem a felső és középréteget, hanem az alsóbb rétegeket célozza meg. A parasztságnak polgári szabadságot, önálló kistulajdont, politikai jogokat ígért. A nemességnek a nemesi gazdaságok korszerűsítését. Az iparosoknak sürgeti a védővámok bevezetését, mert azok félnek, hogy a Monarchia esetleges csatlakozása a virágzó német vámszövetséghez, végzetes csapást mérne a gyenge magyar iparra.

Széchenyi és Kossuth vitája a kor médianyilvánossága előtt zajlik. Kossuth érti és használja a médiát, Széchenyinek fogalma sincs róla, hogy mi az.

Széchenyi szerint nem a felszínnel, a politikával kell foglalkozni, nem a politikai harcban kell minden energiát elfecsérelni, hanem a méllyel, azaz a gazdaságot kell fejleszteni. Hihetetlen távlatban látja a jövőt. Pontosan megérti és meg is fogalmazza, hogyan lehet egy elmaradott, feudális viszonyok közt tengődő országot modern európai állammá átalakítani.

Kossuth a pillanat embere. Széchenyi szerint Kossuth a tűzzel játszik, amelyet ha feltámaszt, nem lesz képes eloltani. Kossuth azonban egyáltalán nem óhajtja eloltani a tüzet. Deák Ferenc egyik, Wesselényihez írt levelében így beszél Széchenyiről:

„Kértem buzgón és ismételve, ne írjon a hírlap ellen. Ne rontsa Kossuth nyilvános állását és a magáét csupán a különböző modor miatt. És gondoljon arra, hogy az ő ereje és Kossuthé egymás mellett munkálkodhatik a hon javára, s a haza látja kárát, ha e két erő személyes keserűségekben egymás ellen küzdve egymást emészti fel.”

1848–1849 a fordulat éve. Több mint kilencmillió ember szakad ki a jobbágyi függőség rendszeréből. Az emberek hiszik, hogy a jog asztalánál jut számukra hely. A nemzeti és egyéni szabadság diadala Kossuth alakjához társul, a bukásé azonban nem. Kossuth előbb kijelenti, hogy a szabad Magyarországot a „poklok kapui” sem dönthetik meg, aztán az aradi hősöket és az egész nemzetet hátrahagyva külföldre szökik.

Noha minden érdem Széchenyié, Kossuth válik a modern magyar nemzeti éthosz alapító alakjává. Még életében a következő nevekkel illetik: „Kossuth apánk, Nagy Száműzött, Szent Öreg, Turini remete, új Washington, a Nemzet Messiása” és hasonlók. Nevét számos népdal és anekdota őrzi. „Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje…” Széchenyiről nem szól egyetlen dal, egy anekdota sem.

1927-ben államosítják március 15-ét, valamint az 1848-as gondolatkör megfelelő részeit. Még ebben az évben a Parlament előtt felavatják Kossuth szobrát is, akit miniszterei vesznek körbe. Az 1940-es évek első felében a kommunista emigráció a nemzeti függetlenség értékére hivatkozva illeszti bele a Kossuth-kultuszt saját ideológiai rendszerébe. A második világháború után, az 1946-ban kibocsátott legnagyobb címletű új pénzeken Kossuth arcképe hirdeti a szocializmus erejét. A századik évfordulóra, 1948-ra kiépült totális diktatúra katonái „48 örököseinek” nevezik magukat. 1948-ban Rákosi Mátyást tekintik Kossuth Lajosnak, úgy is emlegetik szolgái, „Rákosi apánk”. A megalakuló termelőszövetkezetek sorra veszik fel Kossuth, Petőfi, Táncsics nevét. Megszületik a Kossuth és a Petőfi rádió. A Parlament előtt álló miniszteri szobrokat lecserélik rohamra kész munkásokra. A kommunista hatalom Kossuth-díjat alapít. Bevezetik a három tavasz ünnepét: 1848. március 15-ét, 1919. március 21-ét és 1945. április 4-ét kötik vörös csokorba. A Kádár-rendszer nagyvonalúan megengedi, hogy szobrot állítsanak Széchenyinek is.

A rendszerváltást követően az MSZP-hez köthető bolsevik elit Kossuth-holdingot hoz létre különféle vállalkozások vitelére. Kossuth neve más szocialista érdekeltségekben is felbukkan még. Az 1998–2002 között tevékenykedő Orbán-kormány viszont Széchenyi kultuszát pártolja.

2001-ben Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt elindul a Széchenyi Terv is, az új magyar gazdasági modell motorjaként. A beérkezett 13 600 pályázat háromnegyede nyer. A program segítségével az egész ország területén számos új beruházás valósul meg. Hatására a kis- és középvállalkozások száma 20 százalékkal megszaporodik. Megépül a II. világháborúban lerombolt Esztergom –Párkány közti híd. A Széchenyi Terv nem titkolt célja, hogy a magyarok fővállalkozók lehessenek saját országuk építésében.

1998-ban az Orbán-kormány eltörli az általános tandíjat a felsőoktatási intézményekben, hogy ne csak tízből egy fiatal részesülhessen a tudás értékének megszerzésében, hanem tízből tíz. A Bursa Hungarica ösztöndíjrendszer keretén belül több mint 25 ezer hallgató részesül szociális ösztöndíjtámogatásban. Magyarország magasan a legerősebb a volt szocialista blokk országai között, és jó eséllyel készül arra, hogy Széchenyi álmát több mint másfél százados késéssel megvalósítsa, s az Európai Unióba egy erős középosztállyal rendelkező, gazdaságilag fejlett, gyarapodó és emelkedő Magyarország lépjen be.

A posztkommunista elit és a hozzá kötődő balliberális média azonban mást akar, és újratölti a játékot: az új Széchenyi ismét elbukik, a helyét ismét átveszi az új Kossuth, aki „ócsítani” akar, de átveszi a helyét egy még újabb Kossuth, aki úgy kelleti magát, úgy táncol a média kíváncsi tekintete előtt, mint egy primadonna.

Az idő azonban most már nem ismétli magát. A legújabb Kossuth rendőreivel vereti szét az őszödi hazugságot elítélő százezreket. Széchenyi azonban felülkerekedik…

Podruzsik Zsuzsanna