Széchenyi Zsigmondra emlékeztek a Farkasréti temetőben

125 éve ezen a napon született Nagyváradon gróf Széchenyi Zsigmond, aki egy személyben volt vadász és író. Számtalan művet hagyott maga után, ezek a vadászok és civilek számára egyaránt izgalmas olvasmányok – hangsúlyozta Bors Richárd, a Nimród Vadászújság főszerkesztő-helyettese a hétfői megemlékezésen.

Művei számtalan olyan ismeretanyagot tartalmaznak, amelyekből épülni, tanulni és okulni lehet – tette hozzá, majd kiemelte írói munkásságának két kiemelkedő művét, az Ahogy elkezdődött.. (egy magyar vadász hitvallása) című önéletrajzi könyvet és annak folytatását, az Ünnepnapokat, amelyekből – mint mondta – vadászvizsgát is lehetne tenni.

Felidézte Széchenyi Zsigmond hányatott életútját, amelyben a jólét és a vadászat után a kitelepítés következett. Bors Richárd szerint Széchenyi Zsigmond életében mindvégig meg tudta őrizni méltóságát, és olyan hagyományt hagyott az utókorra, amelyet a mai kor vadászainak őrizniük kell.

„Csak az hal meg, akit elfelejtenek, vele ez soha nem fog előfordulni” – mondta Bors Richárd.

Gyorgyevics Tamás kutató beszédében egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy Széchenyi Zsigmond szülőháza még mindig áll Nagyváradon, rajta emléktáblával.

Mint mondta, személyesen nem ismerte Széchenyi Zsigmondot, csak felesége Széchenyi Zsigmondné Hertelendy Margit elmesélése által. „Aztán 36 év alatt kicsit tisztult a kép, kezemben tarthattam és olvashattam gyerekkori és frontról küldött leveleit, a Csui!. és a Nahar eredeti kéziratát, átböngészhettem expedíciós fotóalbumait, láthattam kitelepítési iratait, járhattam abban a lakásban, ahol utoljára élt” – idézte fel a kutató, aki az Ahogy elkezdődött. című könyv elolvasása után sorra megvette Széchenyi Zsigmond addig megjelent műveit, közben a rajongása egyre nőtt iránta, lenyűgözték a vadászkalandok és az elérhetetlen egzotikus tájak. „És egyre jobban kezdtem látni benne az írót” – magyarázta.

Gyorgyevics Tamás szerint Széchenyi Zsigmond veleszületett tehetségén túl a vadászirodalomban szokatlan módon igazi, tudatos író volt: szinonimákat gyűjtött, vadvirágok neveit, szuahéli kifejezéseket, irodalmi idézeteket.

Mint mondta, könnyednek tűnő stílusa többszöri újraírás, csiszolgatás eredményeként jött létre. „Nála nem veszett kárba az a tudás, amit négynyelvű vadászati szakkönyvtára adott” – mutatott rá, egyedülálló vadászírónak nevezve Széchenyi Zsigmondot, aki gyakorlati jártassága mellett sokrétű elméleti tudással is rendelkezett.

Gyorgyevics Tamás megemlékezett a 2021-ben elhunyt Széchenyi Zsigmondné Hertelendy Margitról is, aki ötvennégy évnyi özvegység alatt őrizte, ápolta és életben tartotta a magyar vadászat meghatározó alakjának emlékét.

„Ott volt minden megemlékezésen, szoboravatáson. Beszélt a férjéről újságíróknak, riportereknek, tárgyalt könyvkiadókkal, múzeumokkal, és több filmben elmondta visszaemlékezéseit. Neki köszönhető, hogy Széchenyi Zsigmondot ma is ismerik, könyveit ma is olvassák” – hangsúlyozta a kutató.

Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Zsigmond 1898. január 23-án született Nagyváradon. Budapesten halt meg 1967-ben.