Székelyek, tehát magyarok
Az idei romániai és erdélyi népszámlálás előtt ismét napirendre került az időről időre felbukkanó kérdés: magyar-e a székely, és ha igen, akkor hogyan? A vita elméletileg érdekes, gyakorlatilag veszélyes és káros.„Én székely ember vagyok, székely az anyám, székely az apám, de a népszámláláson magyarnak vallom magam” – jelentette ki nemrég a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke. Kelemen Hunor leszögezte, derék dolog a regionális öntudat ápolása, de ezt nem népszavazáson kell demonstrálni.
A téma azután merült föl, hogy kiderült, az idei romániai és erdélyi népszámlálás kérdőívén a román nemzetiségnél hét, a németnél hat, a cigánynál egyenesen tizennégy alkategóriát is meg lehet jelölni. Nyomban fel is habzott az időről időre felbukkanó belmagyar vita székelyek és magyarok mibenlétéről, azonosságáról vagy különbözőségéről. Ennek nyomán a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt egyesülésével létrejött, de formai okokból a román bíróság által be nem jegyzett Erdélyi Magyar Szövetség két, az RMDSZ frakciójában ülő parlamenti képviselője, Kulcsár-Terza József és Zakariás Zoltán kezdeményezte, hogy a népszámlálási kérdőíven a magyar nemzetiségnél szerepeljen a székely és a csángó alkategória. Az RMDSZ eleinte ugyan támogatni látszott a felvetést, ám végül kihátrált mögüle. A román hatalom viszont méltányolta a kérést, így a magyar nemzetiség alkategóriájaként megjelölhető a székely. A csángók viszont csak az egyéb etnikumok között kaptak helyet.
Eddig a hír. Fontosabb, amit mögötte és körülötte találunk, ha nemzetpolitikai megközelítéssel felfejtjük a problémát. Igazuk van ugyanis azoknak, akik meg akarják jeleníteni a székely identitást, de igazuk van azoknak is, akik ezt rendkívül veszedelmes megosztásnak tartják mégoly jóakaratú, becsületes szándék esetén is. Rendre találkozni ugyanis azzal az állítással, hogy a székelyek nem magyarok, hanem egy másik nemzet, amelyik magyar nyelven beszél. Ennek a felfogásnak kétségtelenül van történelmi előzménye, hiszen az 1437-es kápolnai unió (az Unio Trium Nationum, azaz a Három nemzet egyesülése) az erdélyi magyar nemesség, a székely lófők és az erdélyi szászok egyezsége volt, és Erdély címerében is külön jelképek jelenítik meg a magyar és a székely rendeket; előbbieket a turul, utóbbiakat a nap és a hold.
Ám a székelységet az említett kápolnai unióra hivatkozva külön nemzetnek nevezni megtévesztő, hiszen a XV. században egészen mást jelentett ez a fogalom. A székely eredettudat töretlenül a hun örökségig vezeti vissza magát, és ezt genetikai vizsgálatok igazolják. Ez azonban éppenséggel azt bizonyítja, hogy a székelység a magyarság szerves alkotóeleme. A hun eredet ugyanis az egész magyarságnál megtalálható, amint azt a Magyarságkutató Intézet legutóbbi archeogenetikai eredményei feketén-fehéren bebizonyították. Vitathatatlan tény, hogy a székelység a magyarság egy különösen egyedi néprajzi csoportja hagyományosan sajátos jogállással, szokásrenddel, önigazgatással, némileg a hajdúkhoz, a palócokhoz, vagy éppen Koppány népéhez, az öntudatos somogyiakhoz hasonlatosan, de nem külön nemzet.
Ettől persze még jól el lehetne polemizálni ezen a kérdésen, csakhogy idegen uralom alatt, különösen a magyarságot erőltetett, nemritkán erőszakos beolvasztással eltüntetni akaró román uralom alatt életbe vágó a magyar egység fenntartása és demonstrálása. A legutóbbi, 2011-es népszámláláson Románia és Erdély lakosságának 6,5 százaléka, 1 227 623 lélek vallotta magát magyarnak. Ez több mint 200 ezerrel kevesebb, mint 2002-ben, amikor 1 434 377 fő vallotta magát magyarnak. 1992-ben még 1 624 959 nemzettársunkat vették lajstromba, az azt megelőző, 1977-ben, tehát még a Ceauşescu-időben elvégzett felmérés pedig 1 713 928 magyart talált. 35 év alatt közel félmillióval csökkent a romániai és erdélyi magyarok lélekszáma.
Ez pedig, mivel könyörtelenül a népszámlálási adatok alapján porciózzák például a nyelvi jogokat, a magyar nyelvű feliratokat, az iskolai osztályok elindítását vagy megszüntetését, szó szerint életbe vágó probléma.
Ezért rendkívül veszélyes még a magyar nemzetiségen belüli alkategória felállítása is. Az ilyen módszertannal elvégzett népszámlálás adatait ugyanis a román hatalom kénye-kedve szerint értelmezheti. 2011-ben is voltak, akik nem magyarnak, hanem székelynek vallották magukat, igaz, mindössze 1665-en. Ez a székelység bölcsességét bizonyítja, a jelenség azonban ettől nem lesz kevésbé veszélyes. Annál inkább, mert 2011-ben a magyar és a székely mellett az ungur alkategóriát is feltüntették; ezt a jelzőt leginkább a csonka-magyarországi magyarokra szokták használni, nyíltan demonstrálva ezzel a magyar egység tagadását. 11 évvel ezelőtt 1133-an vallották magukat ungurnak.
Ez a megosztás nyilvánvalóan idegen érdek, akkor is, ha a legjobb szándékkal lép fel valaki. Az pedig kifejezetten bukaresti ihletésű diverziónak tekinthető, ha kétes hátterű, senki által nem választott és el nem ismert szerveződések lépnek fel arrogánsan ezzel a propagandával. A magát Székelyek Világszövetségének nevező marginális egylet Csonka-Magyarországon is megkísérelte leválasztani a székelységet a magyarságról, azt követelve 2017-ben, hogy a székelyeket önálló nemzetiségként ismerje el a magyar állam. Jellemző a zavaros hátterű társaságra, hogy világhálós honlapjukon Nemzetünk sírásói címszó alatt Rákosi Mátyás, Kun Béla vagy épp Kádár János mellett Szent István, a mohácsi csatamezőn a hazáért hősi halált halt II. Lajos király, de még Orbán Viktor is szerepel.
Bolond lyukból bolond szél fúj, mondhatnánk, csakhogy ez a ki tudja, honnan, de nem magyar világlátásból gerjedő zaklatottság veszedelmes kórként igyekszik mételyezni magyarjaink lelkét. Fontos lenne ennek elejét venni, feloldva a regionális önazonosság felmutatásához való jog és a nyilvánvaló egyetemes magyar nemzeti érdek közti mesterségesen kialakított ellentmondást. Erre pedig kézenfekvő megoldás a romániai és erdélyi magyar nemzeti kataszter elkészítése belső népszámlálás alapján. Ez pusztán szervezési kérdés, a költségek előteremthetők, a garantáltan magyar kérdezőbiztosok akár a hivatalos állami népszámlálásnál is pontosabb, bátrabb válaszokat kaphatnak, és úgy jelenhetne meg a székely és a csángó önazonosság, hogy azt Bukarest nem tudná manipulálni. Mindehhez nem kell mást tenni, mint végre közel 30 év után elkészíteni az RMDSZ 1993-as brassói kongresszusán programba vett, de mindmáig elmulasztott lajstromot…