Az elmúlt években hol aranyló égbolton, hol borongós szürkületben tűntek fel az égi vándorok. Mindegy, hogy borongós az idő, hideg van vagy a lenyugvó nap sugarai narancsos színre festik az ég alját, a cél azonos. Megmutatni természeti kincseinket és óvni őket, mert mi mindannyian az univerzum részei vagyunk, és szegényebbek lennénk egymás nélkül.

Idén a XII. Tatai Vadlúd Sokadalom alkalmával az idő kegyes hozzánk. A város szívében, festői környezetben madarak és emberek egyaránt nyugalomra lelnek. Az Öreg-tó partja a béke szigete. Egyedülálló, hogy egy városban ekkora vadlúdtömeg tanyázzon. A tati vízi vár pazar látványa, a barokk épületek sokasága, a környező dombok különleges keretet biztosítanak a megfigyeléseknek. Gyönyörködhetünk a természet szépségeiben, vadludakban, sirályokban, tőkésrécékben, csókákban, vetési varjakban. A színes kavalkád életet lehel az elmúlást idéző őszi tájba.

Bagdi Antal, Music László, Csonka Péter a Vadlúd Sokadalom szülőatyjai, tervük megvalósításához számos elhivatott kolléga segítsége is szükséges volt.

– Hosszabb spanyolországi és izraeli tartózkodás után a külföldi tapasztalatok és a madarászok hatására elkezdtük tervezni, hogy hazánkban is kellene programot szervezni a madarak tiszteletére. 2001 nyár végére megszületett az alapelképzelés, októberben már a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Komárom-Esztergom megyei csoportjával, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságával és a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesülettel karöltve szerveztük tovább az első Tatai Vadlúd Sokadalmat. A program működtetéséhez egész évben hat-nyolc ember kitartó munkája szükséges. Körülbelül kilencvenen dolgoznak szabad idejükben, anyagi juttatások nélkül az Öreg-tó partján, az események zavartalan lebonyolításán – meséli Csonka Péter tájegységvezető.

Tavaly 12 ezren látogattak el az Öregtó partjára, idén mintegy 15 ezer természetkedvelő van jelen. Az első évek a madarászoknak kedveztek leginkább, akik versenyeken mérhették össze tudásukat. Néhány év tapasztalatai után egyre szélesítették a palettát. A felnőttek nehezen állnak meg és tesznek fel kérdéseket, még akkor is, ha a téma érdekli őket. A kicsinyek és az idősek közlékenyebbek.

– Igyekeztünk gyermekbarát, sokszínű programcsokrot összeállítani, ami maradásra bírja a családokat. A pöttömökön keresztül a felnőttek is nevelhetőek. Mára egész napos rendezvénnyé nőtte ki magát a sokadalom. A babáktól az idősebb generációkig mindenki talál érdeklődésének megfelelő programot. Iskolásokat madarászverseny, kicsinyeket játszóház, kreatív környezeti nevelési sátor, madárgyűrűzés, életképfestés várja. A felnőttek előadásokon, állatbemutatókon, fotókiállításon bővíthetik ismereteiket. Örömmel tölt el, mikor körbetekintek és a parton minden második ember nyakában lóg a távcső, behúzáskor kémlelik az eget. Az érdeklődők kivetítőn is figyelemmel kísérhetik a tavi eseményeket – avat be a részletekbe Csonka Péter.

A vadludak turisztikai szempontból is jelentős látványosságnak számítanak. A tó környéke megtelik élettel a szálláshelyek vendégekkel. A látogatók öt százaléka külföldi, holland, spanyol, angol, dán, német. Vérfrissítés a város gazdaságának.

A rendszerváltás óta kinyílt a világ, sokkal több a lehetőség a természetbarátoknak is. Külföldi tanulmányutak, önkéntesség után a hazahozott tudást itt kamatoztatják. Egyre több a madarász, egész éves kitartó munkájuk itt értelmet nyer.

– A hazánkban előforduló tíz lúdfaj közül idén már nyolc feltűnt a tatai Öregtavon. A tömeget a nagy lilik, vetési lúd és a nyári lúd adja, de megfigyeltünk világszerte veszélyeztetett vörös nyakú ludat és kis liliket is. Feltűnnek apácaludak, rövid csőrű és sarki ludak is, amelyek ritka kóborlók a Kárpát-medencében. Ma reggel kihúzás előtt 44 ezer lúd volt a tavon. A tavalyi évben mértük az elmúlt harminc esztendő maximumát, akkor 48 ezer vadlúd pihent Tata szívében. Jelenleg ha a Tatai Tavak Ramsari Terület egészét vesszük, akkor már 56 ezer vadlúdról beszélhetünk. A korábbi években szeptember végén, október 20 után már jelentős vonulásoknak lehettünk tanúi. Három-négy hetes csúszás megfigyelhető, ami összefüggésben lehet a klímaváltozással. Bizonyos években a költési viszonyok kedvezőtlenek a tundrán, ezt a legjobban a hazai madármonitoring alkalmával tudjuk megfigyelni a telelőhelyeken. Az idén jó szezon volt, az egyedek harminc százaléka fiatal, mondja örömmel Csonka Péter.

Ornitológusoktól megtudtuk, hogyan számolják vendégeinket. Több módszer is létezik. Az Öreg-tavon a következőt alkalmazzák: teleszkóppal kiválasztanak egy vizes foltot, megszámolják, hogy ott mennyi vadlúd tartózkodik nyugalmi állapotban, kihúzás előtt. Nagyjából egyenlő, csípésnyi távolságra helyezkednek el egymástól. Ahányszor a kiválasztott folt ráfér a tó felületétére, annyival felszorozzák. A sokadalom fővédnöke Michl József országgyűlési képviselő, Tata polgármestere.

A solymászbemutatón baglyokkal, héjával is megismerkedhettünk testközelből. A tömeg kedvéért produkálták magukat, az egyik fellépő megszökött lakomájával, az ölebek reszkettek az életükért. A trappoló uhu óriási tetszést aratott. Délután egyre gyűlik a tömeg. A természet színpadán megkezdődik az újabb felvonás, a vadludak behúzása gyönyörködteti a látogatókat. Az arcok felragyognak, az emberek elhalkulnak, várjuk az égi vándorokat. A horizonton fel-feltűnnek kisebb csapatok, tiszteletkört írnak le a víztükör felett, majd megkezdik jellegzetes pörgő leszállásukat, ereszkednek, mint a hulló falevelek. Innovatív módon kivetítőn, Zsoldos Árpád és Orbán Zoltán ornitológusok tolmácsolásában követhetjük a ki és behúzást.

– A vadludak utazósebessége 70-80 kilométer óránként. Tátott csőrrel, olykor lógó nyelvvel repülnek. Az élen a tapasztaltabbak, akik tudják hová mennek, a fiatalok beállnak mögéjük és követik a bölcsebbeket. A közmondással ellentétben a libák nagyon intelligensek. Hang alapján megtalálják egymást és meg tudják különböztetni arcról ki kicsoda. A behúzók zömmel nagylilikek, ha nagyon figyelünk, hallhatjuk, hogy „lilik, lilik”… A vadludak hűséges típusok, egy életre választanak párt maguknak, a család repüléskor is együtt marad. Az ifjak vonuláskor találkoznak más csapatok tagjaival, így tudnak ismerkedni és párra lelni. Az aszályos nyár miatt sok helyen kiszáradtak a vizes területek, így Tatára koncentrálnak. Az Öreg-tó jó példája, hogy a biológiai sokféleség megőrzése és a halgazdálkodás jól megfér egymással. A természetvédelmi egyensúly fenntartható. Lehalászás után a tó lecsapolásakor meg lehet határozni a vadludak számára ideális vízszintet. Sok költöző madárnak mi vagyunk Afrika. Tudják, hogy itt nem vadásszák őket, itt biztonságban vannak – mesélik a narrátorok.

A vadludak táplálkozóhelyei húsz-harminc kilométerre is lehetnek. Növényevők: kukoricatarlón, gabonaföldön, őszi vetésen, gyepen legelésznek. A közhiedelemmel ellentétben nem okoznak túl nagy kárt, a megcsipdesett vetés sűrűbb lesz tavasszal.

A tőkésrécék és a vadludak váltják egymást a tavon. Előbbiek az éjszakát töltik a földeken. Az ornitológusok érdekességeket mesélnek költöző madarainkról is. A behúzást nem lehet beprogramozni, időhöz kötni. A későn érkezők, már a sötétség leple alatt teszik meg az utolsó szárnycsapásokat.

Sok költöző madár veleszületett genetikai programmal rendelkezik, de nincs benne, hogy az ember veszélyt jelenthet számukra, így évről évre ugyanazon a helyen fogyatkozhat meg az egyedszámuk. A vadludak harminc évig is elélhetnek, a tapasztalat befolyásolja vonulási útvonalukat. A hosszú életű költöző madarak megjegyzik, hol volt jó helyük… Indiában egy paraszt segíteni akart a darvaknak és kukoricát szórt a focipályára. Megtanulták, hogy itt büfé várja őket és egyre többen érkeznek. Ma már kocsiszám szállítják a kukoricát. Gólyák sokasága nem megy Afrikába, hanem Spanyolország szeméttelepein vészelik át a telet. Itt találnak élelmet, de ez veszélyt is jelent a számukra. Az arab országokban például gyakran a szeméthegy felgyújtásával szabadulnak meg a felesleges hulladéktól, így egyre több gólya szenved égési sérüléseket, vagy tér vissza fél lábbal. Akik itthon maradnak, stratégiát dolgoznak ki: tudják, hol lehet pockot fogni, kik etetik őket rendszeresen, hol szeretik őket, másfelől, hogy mely területek bővelkednek veszélyforrásokban.

Mi a sötétben állunk a parton, a ludak nem látnak minket, a köztünk lévő távolság biztonságos, tudják mekkora a puska lőtávolsága, itt védve vannak, a nyílt víz megvédi őket a rókáktól, kóbor kutyáktól is. A kapcsolattartó hangok segítenek nekik a tájékozódásban, mert sokszor az éjszaka leple alatt is repülnek. A hangok visszaverődéséből tudják, hogy sziklás területen, föld felett vagy víz felett szállnak. A víztükör csillogása is segít az eligazodásban, de egyéb csillogó felületek, például egy nagy fólia, vizes út megtévesztheti őket. Tavaly egy csapat vadlúd leszállt a vizes országútra, az autósok már nem tudták kikerülni őket, a tragédia után egy másik csapat is leszállt ugyanarra a helyre, ami újabb egyedek végzetét okozta.

A tóparton most emberek ezrei kémlelik távcsővel az eget: az első hírnökök után a szürkületben megérkezik a nagy csapat. Az ég elsötétül, libák tízezrei visszatértek, az égi koncert messze hallik a város szívében. Közben leszáll az est, de a vadludak még mindig érkeznek. A tó benépesül, a ludak megkeresik életük párját, s ha meggyőződtek róla, hogy a családtagok is megérkeztek, megnyugszanak.

A szervezők célja, minél több embert bevonni a természet bűvkörébe. Azon gyermekek számára, akik ebben nőnek fel, már természetes lesz, hogy kincseinket óvni kell. A vadludakban sok csöppség is gyönyörködik, csodálattal nézik őket. A mostani küldetés a jelek szerint sikeres volt. Az 1989 óta a Ramsari Nemzetközi Egyezmény védelme alatt álló pihenőhelyen, ha az idő kedvező, március közepéig, végéig maradnak, s majd csak akkor indulnak vissza skandináviai, szibériai költőhelyeik felé a vadludak.

„A környező világ iránti érdeklődésünk velünk születik. Születésünk pillanatától egy bonyolult és elkápráztató világ felfedezői vagyunk. Vannak emberek, akikben ez a szenvedély az idő múlásával vagy az élet megpróbáltatásai következtében kihal, de vannak szerencsések, akiket életük végéig elkísér” – mondta erről Gerald Durrell. Igaza volt.

Csaplár Lilla