Szellemi keresztényüldözés

– A Népszavában tavaly áprilisban megjelent karikatúrán Müller Cecília országos tiszti főorvos mellett a megfeszített Jézus látható, az alábbi szöveggel: „Alapbetegsége függőséget okozott.” Miért indította el a pert?

– A keresztényüldözés a XXI. század legjelentősebb emberi jogi válsága. A világban soha nem látott mértékben tombol. Naponta átlagosan nyolc keresztényt gyilkolnak meg, és közvetlenül mintegy 260 millió hívő van kitéve üldöztetésnek. Az elmúlt években nemcsak a kommunista és az iszlám diktatúrákban, hanem a nyugati társadalmakban is rendkívüli módon romlott a keresztények helyzete, megszaporodtak a keresztény hívőkkel szembeni agresszív támadások, a keresztény templomok és sírhelyek elleni incidensek. A fizikai mellett folyik azonban egy szellemi természetű keresztényüldözés is, amelynek céltáblája a keresztre feszített Jézus Krisztus. A liberális sajtó nemcsak hallgat erről, hanem ő maga is kigúnyolja a keresztény szimbólumokat és a keresztény véleményformálókat. A megfeszített Jézus Krisztust gyalázó karikatúra ellen a keresztény közösség tagjai emberi méltóságának megsértése és vallásszabadsághoz fűződő személyiségi jogának megsértése jogcímén nyújtottam be a keresetet. A karikatúra kigúnyolta keresztény vallási közösségünket, semmibe véve hitünket, provokálva a keresztényeket és minden jóérzésű embert. A sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának helyes gyakorlása megkövetelné, hogy a közlés tartalmát tekintve legyen tisztességes, és tartsa tiszteletben a vallási közösségek törvényes jogait és a közösség tagjainak emberi méltóságát is. Ez jelen esetben nem történt meg, így a vallásgyalázó gúnyrajz nemcsak erkölcsi normákba ütközik, hanem a magyar Alaptörvénybe és a magyar Polgári törvénykönyvbe is.

– Mivel indokolta az elsőfokon eljáró Fővárosi Törvényszék, hogy a Népszava botrányos karikatúrája nem sérti a keresztény közösség méltóságát?

– Az elsőfokú bíróság azzal utasította el a keresetemet, hogy ha a karikatúrából mindent kiveszünk, és csak a keresztre feszített Jézus marad, akkor ez is csak egy konvencionális Krisztus-ábrázolás. Ezzel a Fővárosi Törvényszék gyakorlatilag egy kézlegyintéssel le is söpörte az asztalról a rajz ellen tiltakozó közel 35 ezer honfitársunk aláírását, mondván, nem alkalmas a társadalmi közfelfogás bizonyításra. A bírónő értésemre adta azt is, hogy a mai általános közfelfogás szerint a rajz csak egy jópofa vicc. Nem fogadom el a bíróság indokát, hogy az emberi méltósághoz való jognak kellene meghajolnia a szabad véleménynyilvánításé előtt. Az Alaptörvényünk éppen fordítottan rendelkezik, ugyanis azt mondja ki, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a vallási közösségek méltóságának a megsértésére, a Polgári törvénykönyvünk pedig ezt megerősítve kimondja, hogy az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat köteles mindenki tiszteletben tartani. Az elsőfokú bíróság szerint ahogyan a karikaturistának tűrnie kell, ha valaki istenkáromlónak nevezi, ugyanígy a keresztényeknek is tűrniük kell, ha viccelődnek Jézus Krisztussal. Az elsőfokú ítélet indoklásában az is szerepelt, hogy a Krisztus-gyalázás nem cél, hanem csak eszközcselekmény volt. Vagyis nem értette a bírónő azt sem, hogy a gyalázás akkor is gyalázás, ha eszközcselekményként teszik. Egyébként az elsőfokú bíróság a keresetemet már a benyújtásakor el akarta utasítani, mert nem tudta értelmezni a keresztény közösség fogalmát. Nem viccelek, Szent István több mint ezeréves országában egy bíró felhívott arra, hogy fejtsem ki, mit jelent a keresztény közösség, különben elutasítja a keresetet.

– Hogyan fordulhatott elő, hogy az ítélethirdetés többszörösen hosszabb volt, mint a tárgyalás?

– Az elsőfokú érdemi tárgyalás alig egy percig tartott, mert a bírónő kijelentette, hogy minden jogi és ténybeli kérdéssel tisztában van, ezért nekem nem adott szót, hanem ítélethirdetésre egyből le is zárta a tárgyalást. Felperesként személyesen egy árva szót sem szólhattam, pedig még a statáriális bíróság is megadja a vádlottnak a lehetőséget. Úgy éreztem magam, mint Pelikán A tanú című filmben, amikor a vádirat helyett már az ítéletet kapja. Az elsőfokú ítélethirdetést úgy éltem meg, hogy minden mondata egy-egy ütés volt az Úron, egy-egy ütés volt rajtam, és egy-egy ütés volt keresztény közösségünkön. Érdekes az is, hogy a szóbeli indoklás eltért attól, amit lényegesen később írásban is megkaptam. Az írásos indoklás olyan elemeket is tartalmazott, amelyeket a szóbeli ítélethirdetés után nyilatkoztam a sajtónak.

– Mit szólt ahhoz, hogy Pápai Gábor az elsőfokú ítélet után a Magyar Újságírók Szövetségétől megkapta az év legjobb karikatúrájáért járó elismerést?

– Felháborítónak tartom, hogy míg a vallásgyalázásért felelős személyt kitüntetik, addig azt, aki csak a jogaival él, kipellengérezik. Ugyanis míg Pápai Gábor az év legjobb karikatúrája kitüntetést kapta, addig én a Nemzetközi Újságíró-szövetség genfi irodájának szégyenfalára kerültem mint a szólás- és véleményszabadság első számú közellensége. Mi tiszteletben tartjuk a szólásszabadságot, de ők is tartsák tiszteletben a hitünket! A vallásgyalázás nemcsak Magyarországon nincs megengedve, de sehol a civilizált világban. Legalábbis papíron, mert egyes országokban nagyon feszegetik a határokat. Meg kell akadályozni, hogy Magyarországon büntetlenül átléphessék a vörös vonalat. Azt már meg sem említem, hogy gyalázkodó üzeneteket is kaptam, mert aki kiáll Jézus mellett, annak ehhez hozzá kell szoknia.

– Milyen reményekkel nyújtotta be a fellebbezést?

– Megtapasztalva, hogy az elsőfokú bíróság előtt keresztényként másodrangú állampolgárnak éreztem magam, nem sok jóban reménykedtem. Másodfokon azonban helyt adtak a fellebbezésemnek, megállapítva, hogy a gúnyrajz sérti keresztény közösségünket. A Fővárosi Ítélőtábla tehát kimondta, hogy a vallásgyalázásnak ma Magyarországon nincs helye. Ez az ítélet visszaadta a bíróságokba vetett hitemet, mert képes volt kimondani az igazságot, teljesen szembemenve az elsőfokúval. A jogerős ítélet megállapította a keresztény közösségünk védelmét, kimondva, hogy a karikatúra sérti a keresztény közösséget, a Népszavát pedig bocsánatkérésre kötelezte, és 400 ezer forint jóvátételi díjat szabott ki, amelyet a Magyar Karitász javára ajánlottam fel. Örülök, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a törvényesség és az igazság oldalára állt. Örömöm azonban azért nem felhőtlen, mert nehéz feledni az elsőfokú eljárást és azt, hogy a fellebbezésem nélkül a Fővárosi Törvényszék elsőfokú bírónőjének azon szemlélete lenne a jogerős és ezáltal irányadó, hogy a keresztény szimbólumokat és a keresztényeket szabadon lehet gyalázni, mert ez úgymond csak egy jópofa vicc.

– A Népszava – néhány nappal azután, hogy „sajnálkozását kifejezve” eleget tett a kirótt felhívásnak – sajtóközleményben tudatta, hogy a jogerős ítéletet tévesnek tartja, ezért rendkívüli perorvoslattal a Kúriához fordul. Mit szól ehhez?

– Elképesztőnek tartom, hogy a Népszava lesöpörtetné az asztalról a keresztény közösség védelmét kimondó jogerős ítéletet, hogy a jövőben is büntetlenül lehessen gyalázni a keresztény vagy bármely más vallási közösséget. A Népszava semmibe veszi a vallási közösségek vezetőinek tiltakozását és a több tízezer petíciót aláíró honfitársunk nyilatkozatát is. Az elsőfokú ítélet után ugyanis történelmi összefogás jött létre az egyházak között. Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke elsőként írta alá azt a nyilatkozatot, hogy a karikatúra sérti a keresztény közösséget. Ezután az ökumenébe tartozó 12 egyház közös nyilatkozatot adott ki, amelyhez csatlakozott a Hit Gyülekezete, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége. Amennyiben a Kúria hatályon kívül helyezné a jogerős ítéletet, azzal a bíróság szabad utat adna a vallásgyalázásnak, az ellenünk irányuló provokációk bátorítást kapnának.

– Bár Pápai Gábor nem volt a per alanya, ennek ellenére mégis megjelentette a helyreigazítási szöveget a honlapján, azzal a gúnyos megjegyzéssel, hogy „leírod százszor”. Miért nem perelte be őt is?

– Vele szemben is pert kezdeményeztem, de nem tudtam az állandó lakcímét, ezért a keresetemben a Népszava szerkesztőségének címét adtam meg. Kikézbesítésekor az az üzenet érkezett vissza a bírósághoz, hogy a Népszava szerkesztősége címén Pápai Gábor nem érhető el, így a bíróság azt a lehetetlen feladatot adta, hogy 15 napon belül én állapítsam meg Pápai Gábor idézhető címét. Kértem a bíróságot, hogy erre ne engem, hanem a Népszavát kötelezze, amely nyilván tudja, hiszen rendszeresen jelenik meg karikatúrája a lapban. Ezt elutasította a bíróság, így az a fura helyzet állt elő, hogy míg a jogerős ítélet kimondja, hogy a karikatúra sérti a keresztény közösséget, addig a rajz alkotóját nem lehetett elmarasztalni.

– Magyarországon nincs precedensjog, mégis milyen következményekkel járhat a jogerős ítélet?

– Hazánkban az alsóbb bíróságok mindig figyelembe veszik, hogy hasonló ügyben milyen jogerős, illetve kúriai döntések születtek. Az ügy egyébként hasonlít arra, amikor a HVG a címlapján Nagy Harácsony címmel közölt egy sajátos betlehemábrázolást, amikor a Szent Család tagjai és a pásztorok arcának helyére Orbán Viktor miniszterelnöké és a kormánytagoké került. Akkor a keresztény közösség védelmét jogerősen elutasították, ezért is lesz nagy jelentősége a Kúria ítéletének.