– Egyáltalán: mi az, hogy találmány?

– Egy teljesen új, nem nyilvánvaló, műszaki területen alkalmazható megoldás. Egy írás, egy kép vagy egy zene nem találmány, azok szerzői művek, amelynek először tárgyiasulniuk kell, nem létezhetnek csak a fejben. Ha a mű létrejön, akkor automatikusan jogi oltalma van. A találmány gondolati mű, amelyet tulajdonná kell alakítani. Ezt hívják szabadalmaztatásnak. Az állam, ha egy szabadalmi bejelentés megfelel a feltételeknek, akkor szavatolja, hogy az adott gondolat az illető tulajdona. Az állam monopóliumot ad erre a gondolatra, csak az illető engedélyével lehet azt hasznosítani.

– Azt írta egy tanulmányában, hogy a „következő években nem a rabszolga, a pénz tulajdonlása lesz a döntő, hanem a szellemi tulajdon. Az alkotó, illetve a szellemi tulajdonos lesz a jövő társadalmának vezető ereje.”

– Miután Isten megteremtette a Földet, azóta az anyag és az energiamennyiség állandó. Ezt az bizonyítja, hogy a földtörténet kezdete óta még senki nem volt képes egyetlen milligramm anyagot vagy egyetlen kalória energiát sem teremteni, vagy megszüntetni. Az emberiség csak arra képes, hogy ezeket átalakítsa egymásba. Anyagból energiát, vagy energiából anyagot hoz létre. Einstein óta tudjuk, hogy az energia és az anyag egyforma szubsztancia. Az a teremtés óta egy állandó, konstans érték. Amíg az emberiség létszáma az utóbbi évszázadok óta exponenciálisan nő, addig az energia és az anyagmennyiség adott. Egyre több embert kell etetni, ruházni, energiával ellátni. Mit lehetne tenni? Vegyük elő a gépfegyvert, a vírusokat, és csökkentsük az emberiség létszámát, hogy elegendő legyen az anyag, amit Istentől kaptunk? Isten nemcsak anyagot és energiát adott, hanem egy képességet az átalakításukra. Hogy több élelem legyen, állandóan fel kell találni, hogy a meglévő anyagkészletet hogyan tudjuk úgy használni, hogy kielégítsük a meglévő anyagi szükségleteket. Mi az a tulajdon, amivel ki tudjuk elégíteni a szükségleteinket? Az állatok tulajdonlása? A föld tulajdonlása? A pénz tulajdonlása? Igen, de nemcsak ezek, hanem a szellemiek tulajdonlása. Ez lényegesebb annál, mennyi állatom vagy pénzem van, mert a szellemi tulajdonból tudok nyerni állatot, pénzt stb. Például a géntechnika segítségével már lehet állatot létrehozni. Miután az Egyesült Államokban valaki géntechnikával egy fehér egeret hozott létre, beadta szabadalmaztatási eljárásra, ahol elutasították azzal, hogy ez nem technikai alkotás. A Legfelsőbb Bíróság azonban kimondta, hogy az ember által létrehozott állat nem Isten teremtménye, hanem olyan alkotás, mint egy sóskifli. Ugyanígy, a növénynemesítéssel előállított új növények is szabadalmaztatható alkotások. Az emberiség csak a találmányok segítségével tudja megoldani az ellátási problémákat.

– Sok tudós szerint civilizációs katasztrófa fenyeget, mert hamarosan kimerül a Föld ősmaradványi erőforrása, a földgáz, és a kőolajkészlet.

– Ahogy az emberiség létszáma növekszik, úgy jön létre egyre több találmány. Tavaly világszerte egymillió találmány született. Két évvel ezelőtt csak ötszázezer. Bár növekszik az emberiség szükséglete, de ezzel együtt a létrejött találmányok száma is. Ezért nincs okunk félni.

– Magyarország hogyan áll a szellemi tulajdon terén?

– Történelmi mélyponton vagyunk, és egyre megyünk lejjebb. Azt nem lehet meghatározni, mennyi fénykép, festmény, zene vagy írásmű születik, csak azt, menynyi szabadalmat jelentenek be egy időegység alatt. A Magyar Szabadalmi Hivatal 1895-ben jött létre, Közép-Európában elsőként. Ha az elmúlt száz évet vesszük, azt látjuk, hogy az első ötven évben több alkotás született, mint a másodikban. Persze volt Trianon, és elvesztettük területünk kétharmadát, de ha azt nézzük, hány alkotás jutott egymillió emberre, akkor is az első ötven év a nyerő. Ennek nem a háború a fő oka, mert más háború sújtotta országokban csak egy kis stagnálás volt, majd rohamosan elkezdett nőni a találmányok száma. Sajnos hazánkban az idő múlásával a találmányok száma nem növekszik, hanem csökken. Szinte nincs még egy ilyen ország a világon. Manapság a találmánykincsünk évi növekedése kevesebb, mint negyede a nyolcvanas években elérteknek. Míg a világban évről évre több és több műszaki alkotást hoznak létre, addig Magyarországon 1989-óta minden évben kevesebbet. Ennek következtében a hazai innovációs potenciálunk, amely a megelőző században az élen volt, napjainkra a fejlődő országok szintjére csökkent. Külföldről Magyarországra közel százezer új találmány válik évente védetté. A hazai innováció válasza erre hat-hétszáz bejelentés csupán. Részben ennek hatására gazdasági mozgásterünk gyakorlatilag nincs, gazdasági függetlenségünket teljesen elveszítettük, globalizált országgá váltunk.

– Miért?

– Az előző rendszerben a COCOM-lista miatt a szocialista tábor országait elzárták a modern technikától: mindent maguknak kellett csinálnunk. Ez a szükség inspirálta akkor a magyar szürkeállományt. Az akkori szabadalmi törvény meghatározta, hogy hasznosítás esetén arányos díjazásban kell a feltalálót részesíteni. Akkor egymillió lakosra hatszáz találmány jutott. Most csak hatvan jut. A feltalálóink meghaltak, vagy itt hagyták az országot. Rendkívül sok az alulképzett ember. Ahhoz, hogy korszerű alkotásokat hozzunk létre, iskolázottság kell. Katasztrófa, hogy az emberek fele funkcionális analfabéta. A szakemberek nagy része alapvető dolgokkal nincs tisztában. A tudományos eredményeink száma gyakorlatilag nulla. A magyar tudomány, úgy ahogy van, megszűnt. Közállapotaink, a közegészségügy borzalmas állapotban van. A biztonsági őrök többen vannak, mint a rendőrök, nincs hadseregünk, katonatiszt barátaimtól tudom, hogy még egy jó ágyúnk sincs.

– Nürnbergben volt tavaly egy nemzetközi találmányi kiállítás, ahol 33 ország vett részt, 800 alkotóval. Itt három aranyérmet, és nyolc ezüstöt nyertünk. Szöulban a Nemzetközi Találmányi Vásáron a tizenhét magyar találmányból tizenöt dobogós lett. Ez mintha ellentmondana annak, hogy történelmi mélyponton vagyunk.

– Miért mondana ellent? Sok függ a válogatástól. Ha az egymillió lakosra eső hatvan darab találmányból jól válogatunk, akkor érhetünk el ilyen jó eredményeket. Az a baj, hogy nagy pénzeket költünk az innováció támogatására, a pénzek nagy részét szétfolyatjuk, de még ebből a kevés pénzből is ki tudunk állítani olyan találmányokat, amelyekkel sikereket tudunk elérni. Egyébként az egymillió lakosra jutó licenceladás terén az EU-ban az elsők között vagyunk.

– A találmányok hány százaléka valósul meg?

– Az innovációs kapu nagyon szűk, csak a találmányok kettő-öt százaléka tud átjutni rajta. Viszont a hasznosítási arány Magyarországon jóval magasabb, mint máshol, nálunk majdnem eléri a húsz százalékot. Ez köszönhető egyesületünk hatékony munkájának. Segítünk a találmányok hasznosításánál, az innovációnál. Ez a szó harminc évvel ezelőtt még ismeretlen volt. Az innováció valami újnak üzleti célból való hasznosítása. Az innoválás folyamatát végig titokban kell tartani, mert ha bármilyen részlet kiszivárog, akkor hiába dolgozunk. Ha már kész a termék, és piacra lépünk, akkor válik nyilvánvalóvá, miért dolgoztunk. Nem etikus egy olyan folyamatot támogatni, amit nem is tudunk ellenőrizni. Támogatni csak a nyilvános fázisban szabadna, amikor megalkotjuk a gondolatot, azt jogvédelem alá helyezzük, és elkezdjük a hasznosítását. Miután a termelés és a kereskedelem globálissá vált, nemzetközi oltalomra van szükség. Ennek költsége olyan hatalmas, hogy csak a nagy monopolcégek tudják kifizetni. Mivel Magyarországon a globális oltalomra nincs pénz, ezért a találmányomra csak egy magyar szabadalmat tudok bejegyezni, egy tízmilliós piacra. A világban bárhol máshol az én találmányom közkincs lesz, és így csak tippet adtam egy globális cégnek, amelynek van annyi pénze, hogy kis módosítással globálisan levédje a találmányomat. Ez a modern értelemben vett szellemi rabszolgaság. Egy USA-szabadalom pontosan annyiba kerül, mint egy magyar szabadalom. Egy amerikai szabadalmi ügyvivő ugyanannyit kér el Brooklynban, mint egy magyar Budapesten. De az amerikai feltaláló egy háromszázmilliós piacra kap monopóliumot, míg a magyar egy tízmilliósra ugyanannyi pénzért.

– A találmányok a gazdasági-erkölcsi válságból is kiutat jelenthetnek?

– A kilencvenes évek végére kiteljesedett a globalizáció, a pénzügyi folyamatok elszakadtak a reálgazdaságtól. A termelés, az anyagi javak előállítása, az egyre növekvő lélekszám szükségleteinek valós kielégítése fokozatosan másodrendűvé lett. A profitszerzés vált mindenek fölöttivé, az innováció csak szavakban lett hangsúlyosabbá, de valójában beszűkült és leértékelődött. A világgazdaság egyre labilisabb helyzetbe került, egyre szélesebb és mélyebb pénzügyi válságok lépnek fel, amelyek eredményeként a gazdasági világválság elmélyülése elkerülhetetlen. Kemény idők jönnek. Nehéz lesz, de meg fogja érni, mert rádöbben közben az emberiség, hogy „a mellényt újra kell gombolni”. Teljesen új gazdasági világrendre van szükség. Olyanra, amelyet a profitszerzés helyett az alkotás és a szeretet determinál.

Lass Gábor