Szent hely a Balaton fölött

Bár Tihanyt és környékét természeti adottságainak köszönhetően már az őskor óta lakták, a falu története mégis szorosan összefonódik I. András királyunkkal, illetve az általa 1055-ben Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére alapított bencés apátsággal. A keresztény hit megszilárdítására törekedő király a templomot már alapításakor a család temetkezőhelyének nevezte ki. A török idők alatt a monostor helyén várat húztak fel, amelynek megmaradt köveiből építették fel 1719–1754 között a ma is látható barokk templomot és kolostorépületet. Az itt élő szerzeteseknek a XVII. század végén II. József, majd 1950-ben a kommunista hatalom rendelete miatt el kellett hagyniuk a rendházat, ahová csak az 1990-es években térhettek vissza. Ekkor került sor a templom belső felújítására, a falképek és az oltárok restaurálására, ám a barokk kori építés óta a legkomplexebb és legátfogóbb rekonstrukció csak 2019-ben kezdődött el.

Bentlakásos felújítás

A magyar kormány a 2010-es években indította el azt az egyházi épületek felújítását célzó programot, amelynek során az elmúlt egy évtizedben több mint 3700 templom újult meg és nagyságrendileg 200 új épült a Kárpát-medencében. Ennek keretében kezdődött el 2019-ben a Tihanyi Bencés Apátság komplex rekonstrukciója is, amelynek legfontosabb eleme a templom és az apátsági épület tetőszerkezetének és külső vakolatának javítása volt, de magában foglalta többek között az épület gépészetének és közműhálózatának teljes modernizálását, a nyílászárók restaurálását, illetve esetenkénti cseréjét, valamint az apátság külső és belső tereinek megújítását is.

– Aki valaha is belekezdett egy komplex műemléki felújításba, tudja, hogy mekkora feladat elé néz, hiszen egy több száz éves épületnek vannak olyan részei, amelyekbe előzetesen nem látunk bele, a tennivalókat így nem is tudjuk előre tervezni. Tihanyban ilyen volt például a templomtorony szerkezete, amelyet csak a felállványozást követően tudtak alaposan megvizsgálni a szakemberek, majd ezután kezdődhetett meg a tervezés és a restaurálási dokumentumok elkészítése. Ráadásul a felújítás alatt a szerzetesközösség végig bent lakott az épületben, plébániaként folyamatosan működött a templom és fogadott látogatókat a múzeum is, ami miatt a munkálatok végül csak idén tavasszal fejeződtek be – mondja Jeromos atya, akivel a Balaton fölé magasodó Apátság-domb tetején, közvetlenül a kéttornyú barokk templom előtt találkozunk, és jó alaposan szemügyre vesszük a kívülről immár teljesen egységes épületegyüttest, amely a templom mellett magában foglalja a monostort, a múzeum- és látogatóközpontot, illetve a Szent Kristóf Zarándokházat is.

Kézzelfogható középkor

A gazdagon berendezett barokk apátsági templomba lépve ma már el se tudjuk képzelni, hogy a XVIII. században a falak csupán fehér meszelést kaptak, és csak az 1889-es nagy felújításkor bízták meg a kor három jeles művészét, Deák-Ébner Lajost, Lotz Károlyt és Székely Bertalant a kifestésükkel. A freskókhoz így most nem is nagyon kellett hozzányúlni, csupán a legszükségesebb javításokat, különösen az északi oldalfal esővíz miatt megfolyt díszítőfestésének restaurálását végezték el.

Jóval nagyobb feladatot jelentett ugyanakkor az I. András király sírját őrző altemplom, vagyis a Tihanyi Királykripta, amely utoljára az 1950-es évek elején, azután esett át nagyobb felújításon, hogy a bencéseknek el kellett hagyniuk Tihanyt és az apátságot. Bár ekkor megtörtént a csontok antropológiai vizsgálata, annak eredményei elvesztek, így a kutatók most abban sem lehettek biztosak, hogy találnak-e valamit, ha megbontják a sírt. A cél ugyanakkor egyértelmű volt: olyan alapos kutatásra van szükség, amely minden felmerülő kérdésre választ ad, és azt is minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a sír valóban I. András királyunk csontjait rejti.

– Szerencsére a sír alatt három ládát is találtunk, amelyek közül az egyik láthatóan régebbi, nagyon rossz állapotban lévő csontokat rejtett. Ezek C14-es szénizotópos vizsgálata kimutatta, hogy minden bizonnyal I. András király korából származnak – vázolja Jeromos atya, majd kitér a régészeti kutatásra is, amely az altemplomban négy középkori sírt tárt fel, ahová a király családtagjait temethették.

– Nagy valószínűséggel a királyé volt a középső sír, a déli hajó pedig egyik fia, a feltételezések szerint papi tisztséget ellátó Dávid herceg végső nyughelyeként szolgálhatott. Érdekesség egyébként, hogy a királysírt jelenleg lefedő középkori síremlék, rajta a csavart nyelű kereszttel, pontosan ráillik Dávid herceg sírjára. Merthogy 1800-as évek végi forrásaink szerint I. András sírját vörös homokkő fedte, amelynek azóta sajnos nyoma veszett.

A különböző kutatások és az alapos vizsgálatok egyértelműen bizonyították tehát, hogy a sír valóban I. András királyunk és családja csontjait rejti, így ma a Tihanyi Királykripta az egyetlen középkori állapotában fennmaradt hiteles királyi temetkezőhelyünk. Ezért a középkori építészetet szem előtt tartva állították vissza a falak boltozatát és íveinek struktúráját, míg a padlót és a lépcsőt a korabeli hangulatot jól visszaadó permi vörös homokkőburkolattal fedték le, a kripta világítását pedig fáklyához hasonló modern lámpákkal oldották meg.

Pompa és praktikum

És ha már a királykriptát körbejártuk, Jeromos atya meginvitál bennünket a monostor királyszobájába is, ahol utolsó királyunk, IV. Károly király és hitvese, Zita királyné magyarországi napjait lezárta 1921 októberében.

– Miután a király Budaörsön letette a fegyvert a kormányzópárti erők előtt, elfogták és Halbik Ciprián apát tiltakozása ellenére feleségével együtt 1921. október 26-án különvonattal Tihanyba szállították. Az apát ugyan a saját szobáját ajánlotta fel a királyi párnak, ám a rendőrség a szalont jobban védhetőnek találta, így azt alakították át királyi szálláshellyé. Itt próbálták meg Károlyt rávenni, hogy önszántából mondjon le a trónról, de mivel Isten akaratából Szent István koronájával koronázták királlyá, hite miatt a kérésnek nem tett eleget. Erre válaszul az országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, a királyt pedig Madeirára száműzték, ahol alig egy évvel később meg is halt – magyarázza a perjel, majd elmondja azt is, hogy a király száműzetése után nem sokkal már emlékszobát rendeztek itt be, és a róla készült képeslapok alapján rendezték be most az enteriőrt, a díszítő falfestést pedig a falkutatásnak köszönhetően sikerült helyreállítani.

Míg a királyszoba falfestése a Balaton kékjét, addig az apáti szoba zöldje a Badacsony tanúhegyét és a Belső-tó színét idézi. Szintén visszanyerte eredeti pompáját a könyvtár is, amelynek könyveit ugyan a szerzetesrendek 1950-es feloszlatásakor kocsira tették és ismeretlen helyre vitték, ám a polcokat azóta sikerült újra megtölteni. Jóllehet egy 1800-as évekből való forrás szerint a templom kifestésével egy időben feltehetően a monostor minden szobája kapott díszítő falfestést, a felújítás során ezeket csak a közösségi és reprezentatív terekben állították helyre.

A Tihanyban élő tíz bencés szerzetes lakószobájához hasonló puritán praktikum jellemzi az új szárnnyal bővült Szent Kristóf Zarándokház 16 egységes arculatú szobáját is, amelyekben egyszerre ötven vendéget tudnak elszállásolni. A vendégházra pedig nagy szükség van, hiszen a Tihanyi Bencés Apátság évente mintegy másfél százezer látogatót fogad, akiknek a Múzeumok Éjszakáján, azaz 2025. június 21-én lehetőségük nyílik bepillantani az épületegyüttes megújult tereibe is.