„Szent zarándokló helye a magyarnak”
Újabb magyar történelmi emlékhely kerülhet fel a világ ötcsillagos turisztikai célpontjai közé: ünnepélyes keretek közt átadták a felújított borsi Rákóczi-kastélyt. Az épület és udvarának helyreállítása szlovák–magyar együttműködés eredménye, ami előremutató példa lehet a jövőre nézve.
Verőfényes napsütés köszöntötte mindazokat, akik június 19-én a felvidéki Borsira látogattak a gyönyörűen felújított Rákóczi-kastély átadóünnepségére. A helyreállítás túlzás nélkül tökéletesen sikerült: ahol lehetőség volt rá, ott ráadásul a korabeli állapotoknak megfelelően építették vissza az egyes épületrészeket. A munkálatok még 2018-ban kezdődtek, amikor a Kárpát-medencei épített örökség kutatását, dokumentálását és felújítását végző Teleki László Alapítvány és Borsi község önkormányzata e célra megalapította a szlovákiai bejegyzésű II. Rákóczi Ferenc nonprofit szervezetet. Az újjáépítés Magyarország kormánya támogatásából valósult meg, hárommilliárd forintból, a megnyitón Áder János magyar és Zuzana Čaputová szlovák köztársasági elnök mondott beszédet. A kastélykert a kezdés előtt fél órával megtelt, a határ mindkét oldaláról jöttek a környékbeliek, Rákóczi fejedelem tisztelői, és szép számban jelentek meg magyarországi politikusok, valamint szlovák és magyar egyházi tisztségviselők is.
A régi pompájában tündöklő kastély nagyszerű látványt nyújt; akárcsak a budai Vár esetében, most is a magyar kultúra egy újabb értékes darabkáját sikerült továbbmenteni a XXI. századba. A magyarság szempontjából persze ezekben az esetekben nem egyszerűen épületek megóvásáról vagy újrateremtéséről van szó, a magyar épített örökség nagy részéhez szoros érzelmi kötelék fűzi a nemzetet: önazonosságunk őrzői ezek. Nem véletlenül említette ünnepi beszédében Áder János is a genius loci kifejezést; „azt, hogy egy városnak, egy kastélynak, nemcsak térképen elfoglalt helye van, hanem lelke és szelleme is, itt, Borsiban is átélhetjük”, mondta a magyar köztársasági elnök.
A Kárpát-medencének ráadásul számtalan olyan szeglete van, amelyekhez minden magyar hasonló módon kötődik: templomok, kastélyok, várak, történelmi tájegységek, a Vereckei-hágótól a Hunyadiak gyulafehérvári nyughelyén, a Mezőségen és a Palócföldön át egészen a pesti Parlamentig. És most már remélhetőleg ugyanilyen lesz a borsi Rákóczi-kastély is. Az 1563 és 1638 közötti időszakban fokozatosan kiépült várkastély eredetileg a Hennyey családé volt, az általuk emelt főúri lakot bővítették és alakították át a későbbi birtokosok oly módon, hogy a végeredmény a térség reneszánsz építészetének egyik legszebb és legjelentősebb példája lett. A kastély egyik emeleti sarokszobájában született II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én. Ennek tiszteletére 1882. június 11-én nagy ünnepségek közepette leleplezték a belső udvar falán ma is látható emléktáblát, amelyen ez a felirat áll: „Itt született II. RÁKÓCZI FERENCZ 1676. év márczius 27-én. Egyes hű hazafiak és törvényhatóságok áldozatkészségéből emelték a sátoralja-ujhelyi turisták 1881. évben.”
A kastély a Rákócziak után Aspremont Ferdinánd főnemes, majd a Trautson, az Esterházy, végül a Windisch-Graetz família tulajdonába került. Trianon után Borsi hivatalosan immár csehszlovák falu lett, a pompás épület a kerttel együtt pusztulásnak indult, csak Felvidék részleges hazatérésekor renoválták valamelyest Lux Kálmán tervei alapján, aki egy újabb épületrészt is toldott a már meglévőkhöz. A kommunista fordulat után raktárként és munkásszállóként használt kastélyt a hetvenes években kiürítették, állagmegóvó munkálatokat végeztek rajta, ennek ellenére a rendszerváltás idejére szinte romként hatott. Ez idő tájt került az egész terület Borsi önkormányzatának tulajdonába, a falu elöljárói pedig a kezdetektől azon munkálkodtak, hogy előteremtsék a teljes helyreállítás anyagi feltételeit. 1998-tól a magyar és szlovák műemlékvédelmi hivatalok közösen tervezték a felújítást, ám 2013 februárjáig mégsem történt semmi. Akkor, Magyarország kezdeményezésére Áder János magyar és Ivan Gašparovič akkori szlovák köztársasági elnök megállapodtak az épület közös felújításában; a munkálatok azonban csak öt évvel később, 2018. szeptember 26-án kezdődtek el, gondos felmérések és tervezés után.
A felújítás során cél volt a XVI. századi állapotok minél teljesebb körű helyreállítása, a korabeli zsindelytetőt azonban cserépborításra cserélték, mivel előbbi használatát, gyúlékonysága miatt, Krasznahorka várának 2012-es pusztulása óta tiltja a szlovák műemlékvédelem. Az eredeti épületszárny belülről is teljesen megújult, benne egy II. Rákóczi Ferenc életét és korát bemutató kiállítással, amelynek anyagát szakértői csapat válogatta, összegyűjtve minden Magyarországon és Felvidéken fellelhető Rákóczi-relikviát. A megnyitón a termeket korabeli ruhába öltözött emberek töltötték meg, hogy a hitelesség élménye minél teljesebb legyen. A tárlat azonban nemcsak a múltba, a jövőbe is mutat: a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem csapatának színvonalas és kreatív megoldásai – többek közt szabadulószoba, virtuálisvalóság-játék – révén a fiatalabb generációk számára is élvezetes lehet.
Akárcsak egy, az udvaron tett séta, ahol az 1638-as inventáriumban (leltárjegyzék) leírtak alapján visszaültettek néhány hársfát, a legnagyobb felületet azonban térkővel borították; a tervek szerint kültéri programok, koncertek, táncbemutatók lesznek majd itt. A helyszín nagyszerű akusztikai adottságairól az átadóünnepségen részt vevők is megbizonyosodhattak, amikor Pál István Szalonna és Bandája, a Miskolci Szimfonikus Zenekar és népzenészek különböző hangszerelésben, egymás zenéjére is válaszolva játszották a Rákóczi-indulót. Csángó, székely, anyaországi és szlovák népviseletbe öltözött fiatalok pedig Rákóczi Ferenc születésének pillanatát elevenítették fel egy felelgetős játékkal.
Az épületben az állandó kiállításon kívül több rendezvényhelyszín, múzeumpedagógiai termek és egy bolt is helyet kap a jövőben. Az újraállítási koncepció eleve úgy készült, hogy a kastély részben önfenntartó legyen, így a Lux Kálmánék által épített szárnyban hotel üzemel majd, földszintjén étteremmel – akár esküvők is tarthatók itt.
Lassan tehát elérkezhetünk oda, hogy azt a helyet töltse be a borsi kastély, amit Mikszáth Kálmán szánt neki 1882-ben megjelent, A borsi ünnep című karcolatában. Az író a már említett emléktábla-avatásra utazott Zemplén vármegyébe, ahol azonban a résztvevők kis száma és a leromlott állapotok miatt csalódás érte, és írásában így vágyakozott: a Rákóczi-várkastély „megérdemelné, hogy szent zarándokoló helye legyen a magyarnak”. Kis jóakarattal pedig nemcsak a magyaroknak, de a szlovákoknak is szeretett emlékhelye lehet az épület, annál is inkább, mert II. Rákóczi Ferenc vezetése alatt több ezer szlovák katona is harcolt a Habsburgok ellen. A közös szlovák–magyar kastélyfelújítás és a mostani szívélyes államfői találkozó szintén jó jel a közös jövőre nézve. Zuzana Čaputová asszony is nagyon szép beszéddel méltatta a közös történelmünket, nem gyúrva át a múltat. És bár a szlovák politikusok szájából elhangzó szép szavakat nem mindig követik szép tettek, most joggal bizakodhatunk: ahogy a kastélyt sikerült közösen újjáépítenünk, úgy a kapcsolatokkal sem lesz másképp.