Ha a 2-es úton haladva, Rétságnál keletnek fordul az utazó, a jól ismert Bánki-tó vendégmarasztaló üdülőkörnyezete és Romhány történelmi települése után néhány kilométerrel megérkezik Szente központjába. Amennyiben nem figyel, pár perccel később már a falu végét jelző táblánál találja magát, hiszen a 360 lakos bizony nem sokat foglal el az ország területéből. Mezőgazdasági üzemek, raktárak, nagyképű szóhasználattal logisztikai központok, ipari övezetek nincsenek a közelben, így az ember elgondolkodik, hogy a helybeliek, ha csak el nem járnak Balassagyarmatra vagy a már említett Romhányba, hol találnak munkát? Márpedig, ha nincs megélhetési lehetőség, a családok gyermekvállalási kedve is csökken, a környező városok pedig előbb-utóbb könyörtelenül magukba szívják a maroknyi munkaképes lakosságot. Ettől kezdve pedig már csak idő kérdése, hogy az elöregedő Szente mikor tűnne el a térképről.

Illés Kálmán polgármester ebbe nem akart beletörődni. 1998-ban képviselőjelöltként indult a választáson, alpolgármester lett, majd egy évvel később a polgármester lemondása után lépett annak helyébe. A képviselőkkel együtt maga is tisztában volt a települést fenyegető veszélyekkel, ezért első lépésben lakosságmegtartó erejét igyekezett fejleszteni. Ennek keretében állították össze azt az ifjúsági programot, amely a fiatalok helyben maradását és családalapítási kedvének növelését célul kitűzve ingyentelekkel támogatja letelepedésüket, születendő gyermekeik számára pedig óvodát építtettek.

– A döntés helyesnek bizonyult, ugyanis azóta látványos fejlődésnek lehetünk tanúi. A kezdeti tizenkettőről harmincegyre nőtt a szeptemberre beíratott óvodások száma, és egyre nagyobb az igény a három év alattiak elhelyezésére is. Ezt azonban már csak úgy tudjuk megvalósítani, hogy az intézmény bölcsődei átalakítását is elvégezzük, amelyhez az önrész biztosítása mellett pályázati pénzekre is számítunk – körvonalazza lehetőségeiket Illés Kálmán.

Az óvoda működésének híre futótűzként terjedt el a környéken, és bár jelenleg Szente mellett csupán két másik falu, Kisecsed, valamint Kétbodony tartja fenn az intézményt, sokkal több településről veszik igénybe szolgáltatásait, egyesek tíz kilométerekről is idehozzák gyerekeiket. Ez már magában az ott folyó munka színvonalát minősíti, az meg különösképpen, hogy a nagycsoportosokat úszásoktatásban is részesítik. Ennek jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha tudjuk, hogy a legközelebbi uszoda, illetve strand ötven kilométerre található, márpedig bizonyos gyermekkori mozgások csak a vízben képzelhetők el.

Szente eközben olyan létesítménnyel is bővült, ami városban talán nem keltene feltűnést, itt mégis nagy dolognak számít, hiszen eddig sosem létezett: létrehoztak egy játszóteret. Tőszomszédságában felépítették azt az ifjúsági házat is, amelyben világhálós hozzáférést biztosítottak az érdeklődőknek, elsősorban a fiataloknak. Az épületet könyvtár és Pál Anita csodaszép, élethű babakiállítása teszi teljessé. A művész történetesen néhány hete Győrben nyert országos versenyt egyik babájával. A cuclizó, szundizó, mosolygó csöppségek megható látványa azok képzeletét is megmozdítja, akik addig nem terveztek családot.

És ezzel koránt sincs vége a látnivalóknak. Ugyancsak pályázati segítséggel közösségi teret alakítottak ki a falu közepén egy kis kemencével, amely hangulatával és rendezett környezetével már eddig is nagyon sok baráti, családi összejövetelnek, települési rendezvénynek adott otthont. A szakmai fogásokat kiválóan ismerő helybeli pékmester fűti be a kemencét és várja válogatott finomságokkal az egyre gyakrabban más településekről is idelátogatókat. A közösségi térhez tartozó kosárlabda- és focipálya mellé újabb játszóteret és egy helytörténeti kiállításnak is helyet adó épületet terveznek.

Mindez akár a helybeliek magánügye is lehetne, de amint láttuk, már nem csak ők veszik igénybe az említett szolgáltatásokat. Olyannyira nem, hogy a 2007-ben itt rendezett megyei vadásznapon öt-hatezer ember fordult meg, ami elképesztő szám a helybeli háromszázhatvan lakoshoz képest. Idén sem vállalkoznak kevesebbre. A Szent István-nap közeledtével, augusztus 16-án ismét megrendezik a Szerpentini Vigasságokat, amelyet nemzetközi íjásztalálkozó egészít ki.

Kérdés, hogy ezek a mégoly sikeres egyszeri rendezvények biztosítják-e a település majdani országos ismertségét? Aligha, ám a polgármesternek erre is van elképzelése.

– Nagyon híres emlékünk nincs, jóllehet Árpád-kori településről van szó, amely átélte az elmúlt évszázadok viharait, és erre már lehet alapozni. A község határában homokbányászás közben török kori temetőre is bukkantak, ennek teljes feltárása azonban még várat magára. A másik lehetőségünk, hogy várrom és tó helyett csendet és nyugalmat ajánlunk. Szándékunk széles körű megismertetése érdekében vettük fel a kapcsolatot a Nemzetközi Zöld Út Hálózat magyarországi képviselőjével, az Ökotárs Alapítvánnyal – részletezi terveiket Illés Kálmán.

A mozgalom lényege, hogy távol a nagyvárosok zajától, a természetközeli turizmust kedvelők számára helyi szállásadókkal, helyi termékeket készítőkkel, családi gazdálkodókkal, kistermelőkkel, vállalkozásokkal, kulturális emlékekkel várja az érdeklődőket. Ennek keretében a helybeli fiatalok is kedvet kaphatnak a népi mesterségek betanulásához, szálláshely-kialakításhoz, kerékpárkölcsönzéshez, -javításhoz, lótartáshoz.

Jóllehet a Zöld Út mozgalom nem zárja ki a motoros eszközzel történő bejárást, mégis inkább a földutakat, erdei ösvényeket részesíti előnyben a buszos, autós kirándulásokkal szemben. A szenteiek jól tudják, hogy önmagukban nem tudnak több napig tartó kulturális kikapcsolódást nyújtani, ezért megkezdték egy olyan útvonal kialakítását – Kozárd irányába ez már meg is történt –, amelyen végighaladva a természet és a nyugalom szerelmeseit már egész programsorozat várja, ami a helyben eltöltött vendégéjszakák számát is megnövelheti. Ennek során a társult települések mindegyike a maga látványosságait, vendégcsalogató adottságait adja a közösbe.

Szente például sétára, lovaglásra, kerékpározásra alkalmas zöld területeit, hagyományőrző íjászait, Árpád-kori templomát, népviseletbe öltözött asszonykórusának előadásait, műsorukban a könyv alakban is megjelentetett száz helybeli népdallal. A mozgalom nyitott, ahhoz bárki csatlakozhat, hiszen erre a környékre nincsenek szervezett kirándulások, turistautak, a Tourinform is csupán egy-egy látnivalót ajánl az itt megbúvó településeken.

Bármennyire is átgondolt a jövő, ahol felüti fejét a szervezett bűnözés, a legjobb elképzelések is kútba eshetnek, hiszen az ilyen körzeteket messze elkerülik a turisták. Szente ebben a tekintetben is elüt az országos átlagtól. Bár besurranásos lopások nagy ritkán itt is előfordulnak, komolyabb bűncselekményre eddig nem volt példa. A helybeliek azonban még a kisebb bűneseteknek is hadat üzentek és mintegy ötvenfős létszámmal polgárőr egyesületet szerveztek.

– Ez azt jelenti, hogy az aktív korú férfiak közül majd mindegyikük tagja az egyesületnek, és nem ám tessék-lássék módon, hanem tevékenyen, rendes szolgálati beosztással látják el önként vállalt feladatukat. Én úgy vélem, hogy ez a hozzáállás nem is annyira a polgárőrség intézményéhez való tartozást jelenti számukra, mint inkább egyfajta közösségi szellemet, amelynek segítségével az itt élők tevőlegesen is hajlandóak részt venni lakókörnyezetük védelmében – jellemzi a helybeliek szellemiségét a polgármester, aki szerint ebbe a települési arculatba nem illenek lakóparkok és ipari telepek. Azt viszont maga is el tudná képzelni, hogy elinduljon a környék gyümölcseit feldolgozó tevékenység, persze nem nagyüzemi módon.

Úgy tűnik, hogy ezek a jól átgondolt lépések meghozzák eredményüket. Miközben másutt a hasonló kistérségi települések az elvándorlással küzdenek, itt a fordítottjának lehetünk tanúi. Ennek bizonyítéka, hogy az önkormányzat kulturális rendezvényeit társadalmi munkában szervező, maga is több hangszeren játszó, esküvőjére készülő Molnár András budapesti kedvesével itt szeretne letelepedni.

– Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért költözöm Szentére, ahová a busz is csak egyszer téved napjában? A válaszon nem kellett gondolkoznom. Tudom, hogy itt milyenek az emberek, a falu vezetése, mennyire összetartó a közösség, hogyan gondolkodnak saját településükről. Nagy apám is innen származott, de nyolcéves korában szüleivel elvándorolt, én viszont visszajövök a szomszéd faluból, ahol élek. Ahol egy ilyen kis település az öregek otthona helyett inkább óvodát tart fenn, és ezzel arra készteti az ifjú házasokat, hogy gyermekeket vállaljanak, ott bíznak a jövőben. Ilyen helyen érdemes letelepedni – indokolja döntését a családi háza építésével foglalatoskodó Molnár András.

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola növendéke esküvője után tanulmányait már levelező szakon kívánja folytatni, hogy több ideje legyen az általa önként választott település érdekében tevékenykedni. Saját példája, a település vezetőinek lelkiismeretes, jövőben gondolkozó szemlélete, az emberek lakókörnyezetüket óvó hozzáállása azt mutatja, hogy Szente az országot jelenleg sújtó gazdasági körülmények között is élni akar. Él is.

Szakács Gábor