Az adósságbehajtás aranykora Magyarországon

Recesszió peremére sodródott gazdaság ide, visszaeső fogyasztás oda, a pénzügyi szektor köszöni szépen, jól van. A lakosság kölcsönéhsége töretlen, a bankok nyeresége az egekben jár. A hitelezési boomot a vásárlók hiányos pénzügyi ismereteit is kihasználó intenzív reklámkampányok tovább fűtik. Nem véletlen, hogy dübörgésbe hajlóan virágoznak a kintlévőségek kezelésével és behajtásával foglalkozó, sok esetben külföldi tulajdonú vállalatok, amelyek a politika évtizedes mulasztását pótolva most önálló törvényjavaslatot készülnek letenni az asztalra saját maguk és piacaik megrendszabályozására. Néhány paragrafus hozzájárulhat ahhoz, hogy eltűnjenek a nem éppen humánus behajtási módszereikről ismert cégek.

Követelésmenedzsment és adósságkezelés. A jól csengő szavak legtöbbször ugyanazt jelentik: rábírni az adóst arra, hogy fizesse be lejárt tartozását. Az ismerősök ismerőseinek elbeszélésein és a filmekből ismert képeken edződött átlagembert nem nyugtatják meg a hazai cégek körében szerzett első, felületes tapasztalatok. A sor a makulátlannak tűnő, a külföldi anyaóriás által létrehozott vállalatoktól a közszolgáltatók tulajdonában lévő beszedőkön át a magukat különféle katonai szimbólumokkal és fogalmakkal hirdető vagyonvédelmi cégekig és magánnyomozó irodákig terjed.

A kínált szolgáltatások között nemcsak a jól ismert telefonos és postai úton történő behajtással, a felmondott hitel- és lízingszerződések tárgyának (például egy autónak) a visszavételével találkozunk, de olyan tevékenységekkel is, mint „a behajthatatlannak tűnő kintlévőségek behajtásának megkísérlése”, az adós és hozzátartozója „jogilag megfogható” vagyonának felkutatása, az anyagi, szociális és egyéb körülményeikről történő „széles körű és mélységi információszerzés”, amelyeket „megfelelő technikával alkalmazva az adóst pénzügyi kötelezettsége teljesítésére lehet motiválni.”

Ennek során a cégek saját bevallásuk szerint „a törvényeket és jogszabályokat betartva, a törvényes keretek között minden lehetőséget kihasználva” érvényesítik a Megbízók (sic) érdekeit. Egyikük kifejezetten kéri, hogy hozzá akkor forduljanak, ha a hitelező nem kíván törvénytelen módszereket igénybe venni. Többen büszkék arra, hogy munkatársaik egy része korábban a rendőrség vagy a katonaság kötelékében, vagy a Belügyminisztérium állományában dolgozott.

Dolgozni csak pontosan…

Az adósságbehajtásról kialakult előítéletet Thummerer Péter oszlatja el. A Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségének (Makisz) elnöke a Demokratának elmondta, az ilyen módszereket alkalmazókat nem engedik a szervezet közelébe. Etikai szabályzatuk nemcsak az erőszakot és az azzal való fenyegetést zárja ki, de nagy hangsúlyt fektet az adós megfelelő tájékoztatására és a személyes adatok védelmére is. Ha valakinek este kilenc és reggel nyolc között csörög a telefonja, akkor bizonyosan nem valamelyik Makisz-vállalat keresi őt.

A szakmai szövetség vezetője a német tulajdonú EOS KSI hálózat magyarországi tagjának ügyvezető igazgatója is egyben. A több mint tízéves cég Váci úton található központjában járva meglepődünk az ott dolgozó embertömeg nagyságán: csak a lakossági követeléseket kezelő call centerben nyolcvan fiatal dolgozik. Ők legalább érettségivel, de inkább középfokú szakirányú végzettséggel rendelkeznek, folyamatos képzésben részesülnek és kiválasztásukban szerepet kap pszichés alkalmasságuk is: egy ismeretlen személlyel telefonon lefolytatott, a cég szempontjából eredményes beszélgetéshez ilyen képességekre is szükség van.

Thummerer Péter az adós személyes megkeresését nem minden esetben tartja kifizetődő és egyben hatásos eszköznek, és a vállalatnál csak indokolt esetekben alkalmazzák: ha nem reagál a korábbi megkeresésükre, vagy ha a megegyezés ellenére nem fizet. Így magyar állampolgár a Makisz részéről nem találkozhat fekete autókból kiszálló nagydarab, kopasz emberekkel, legfeljebb a kora miatt lehet kevesebb haj egy-egy idősebb kolléga fején. A személyes találkozásnak lehetnek hozadékai is, az adós aláírhat egy tartozáselismerő nyilatkozatot vagy egy részletfizetési megállapodást. Környezettanulmányt is lehet végezni, ha nem sikerült kapcsolatba lépni vele. Ezt leginkább a lakáshitelező bankok szorgalmazzák, ilyenkor kérésükre az ingatlant vagy a környezetét lefényképezik, hogy ezeknek az adatoknak a birtokában a megbízó megalapozottabban tudjon dönteni, miképp vigye tovább az ügyet.

Az elnök persze tudja, hogy a piacon számos olyan vállalat dolgozik, amelyeknek a módszerei alkalmasak lehetnek az adósságbehajtásról kialakult negatív sztereotípiák kialakítására és fenntartására. Bizonyos zavaros piaci ügyletek, például kölcsönszerződések esetén megjelenhet rájuk az igény, ezeknek a száma azonban nem nagy a szektor egészét tekintve. A hazai ügyek döntő többségét a szervezethez tartozó tagok viszik, a legnagyobb megbízók, a bankok, a közműszolgáltatók és a telekommunikációs cégek velük dolgoznak.

– Nem fenyegetni kell az embereket, hanem normális hangon beszélni velük, és elmagyarázni nekik, hogy milyen helyzetben vannak, és milyen lehetőségeik adódnak a rendezésre, mikor hozzánk kerül a felmondott hitelszerződésük vagy a lejárt gázszámlájuk. A megoldást közösen kell kialakítani – közli Thummerer. Erre számos lehetőséget biztosítanak az adós fizetési készsége esetén, mint a részletfizetési kedvezmény vagy az átütemezés, a megbízó által biztosított kereteken belül. A megegyezés a másik fél jól felfogott érdeke is, hiszen ha a behajtás nem jár sikerrel, a jogi út sokkal megterhelőbb és költségesebb. A Demokratának nyilatkozó vagyonvédelmi és biztonsági, adósságbehajtással is foglalkozó cég tulajdonosa és magánnyomozója több mint egy évtizede dolgozik a szakmában. Ők személyesen felkeresik az adóst és azonnal kézbesítik megbízójuk fizetési felszólítását. Vannak a nyomásgyakorlásnak enyhe módozatai is: ha már széles körben kiderült az adósról, hogy nem fizetett, előbb-utóbb már egy egyszerű áruvásárlási hitelt sem kap, és már csak ezért is rendezi az adósságát. Egy másik taktika, ha a megbízó vagy a követeléskezelő engedi, hogy az adós kevesebbet fizessen, de azt lehetőleg egy összegben. Ez a vállalat jó hírét kelti, és nő az esélye, hogy az adós ismeretségi köre is hozzá fordul hitelért vagy a szolgáltatásért. A cégvezető úgy véli, az információszerzés általában könnyebben megy egy magánnyomozónak. Alkalmazottai valamilyen szinten kapcsolódnak a vagyonvédelemhez, mivel sok esetben foglalnak le vagy vesznek vissza vagyontárgyakat.

Közömbös minisztériumok

Bár a követeléseladás- és -vásárlás (és így annak leggyakoribb formája, a többnyire még nem lejárt követeléseket kezelő faktorálás is) szigorúan szabályozott, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által kiadott engedélyhez kötött tevékenység, szigorú beszámolási kötelezettséggel, a követeléskezelést és -behajtást nem szabályozza semmi. Nincs definiálva, hogy pontosan mit jelent, milyen jogosítványai vannak egy ezzel foglalkozó cégnek, szinte bárki végezheti. Így az is előfordulhat, hogy egy drákói szigorral ellenőrzött követelésvásárló kiadja a megbízást egy követelésbehajtónak, amelynek a kezét szinte semmi nem köti, hacsak nem a Makisz tagja, ahol az Etikai és Jogi Bizottság látja el az ellenőrző funkciót a tagok által közösen elfogadott Etikai Kódex alapján.

A 18 tagú szövetség sokáig arra várt, hogy felülről, a jogalkotó részéről érkezik majd a szándék a lyukak befoltozására. Elmentek a PSZÁF-hoz, a Gazdasági és az Igazságügyi Minisztériumhoz, az ombudsman hivatalával is felvették a kapcsolatot, mert a hatályos adatvédelmi törvény fontos szabályozó elem, és a reményeik szerint az év végére elkészülő törvényjavaslat az e téren tapasztalható hiányosságokat és kétértelműségeket is megszünteti. A munka során felhasználják a tagvállalatok anyacégeinek tapasztalatait, feltérképezik az európai gyakorlatot.

Az említett vagyonvédelmi és nyomozó cég első embere úgy véli, ha megfelelő törvényi szabályozás lenne, sok követeléskezelőre nem lenne szükség, hanem inkább a hitelezők alkalmaznának saját szakembereket, önköltségi áron. Az esély erre valós, de inkább a távoli jövőben. Egyelőre úgy tűnik, a magyar követeléskezelési piac még túl fejletlen ahhoz, hogy a cégek ezen valóban elgondolkozzanak. Ismerve a magyar törvényhozást, évekre lesz szükség egy ilyen jogszabály hatályba lépéséhez, ráadásul Thummerer Péter szerint rengeteg kis- és középvállalkozás még csak most ismerkedik a követeléskezelésben rejlő lehetőségekkel. Hiába a régóta gyűrűző, elsősorban az építőiparban áldozatait szedő körbetartozási hullám, kintlévőségeiket sokan még mindig elhanyagolják. Könnyelműen bíznak a másikban, pedig a legtöbb adós jóhiszemű, és ők is hamar azzá válhatnak, ha beszállítóik nem rendezik a számláikat. Könnyen kikerülhet a kezükből az irányítás, likviditási zavar léphet fel és máris a fizetésképtelenség szélén találják magukat, amit már csak egy lépés választ el a felszámolási eljárás megkezdésétől.

A Makisz emiatt inkább a középvállalkozói szektorban lát tartalékokat. Az utóbbi egy-két évben azonban mindenekelőtt a lakossági megbízások növekedtek óriási ütemben. A 2006. évi adatokból kiderül, hogy a tagok által kezelt ügyek összértéke tavaly 170 milliárd forint volt, ennek több mint háromnegyede, 138 milliárd a lejárt személyi hitelekből, lakáshitelekből, be nem fizetett közüzemi és telefonszámlákból és a többi lejárt tartozásból keletkezett és a követeléskezelőknek átadott kintlévőség volt. Ez az összeg több mint 7 millió konkrét ügyet jelentett, azaz majdnem minden felnőtt magyar lakosra jutott egy lejárt, átlag 20 ezer forint értékű adósság. Bár a 2005-ös adatok hiányosak, a Makisz becslései szerint 2006-ra körülbelül 30 százalékos bővülés történt, és az idén legalább ekkora növekedéssel számolnak.

Megbízók a láthatáron

Ami az EOS KSI Magyarországot illeti, a lakossági területen havi 20-40 ezer új megbízásuk érkezik, melyek átlagos ügyértéke meghaladja a százezer forintot. Céges területen pedig 500, melyek átlagértéke eléri a milliós nagyságrendet.

A Makisz-tagok ma már szinte kizárólag sikerdíjért dolgoznak, a behajtott tartozás egy bizonyos százalékára tartanak igényt. Ők amolyan közbülső szemek a láncolatban: akkor fordulnak hozzájuk, ha egy köz- vagy magánvállalatnál a belső követeléskezelési mechanizmus nem vezetett eredményre. Ha a behajtás nekik sem sikerül, akkor a megbízó még mindig eladhatja az adósságot, így azonnal pénzhez juthat.

A dinamikus növekedéshez az is hozzájárul, hogy egyre több nagy szolgáltató veszi igénybe a munkájukat. A legutóbbi nagy hal a Budapesti Közlekedési Vállalat, amely a „blicc over” akció keretében a korábbiakhoz képest jóval határozottabb fellépést tervez 15 milliárd forintos pótdíjkintlévősége behajtására. Lehetséges, hogy az állami intézmények is bekapcsolódnak a piacra. Az EOS KSI-nek elenyésző számú megbízója van a közintézmények és az önkormányzatok között. A Demokratának nyilatkozó cégtulajdonos több önkormányzattal is tárgyalt az elmúlt évek során. Volt, ahol elfogadták az ötleteiket, és volt, ahol ellenezték. Úgy véli, amennyiben őket bíznák meg a kintlévőségeik beszedésének irányításával, az javítaná az önkormányzatok költségvetését, mert a pereskedések sokba kerülnek nekik.

A magyar eladósodottság még mindig alatta van a nyugat-európainak, de a már említett okok miatt a bedőlés kockázata is nagyobb: egy pénzügyileg alulképzett hitelfelvevői rétegre egyszerre nehezedik a bankok és áruházak reklámkampánya és a fogyasztói társadalom nyomása, amely folyamatosan új mobiltelefonok, autók, méregdrága utazások és egyebek vásárlására buzdít. A helyzet pedig nem fog javulni.

Monostori Tibor