Amikor Gyurcsány Ferenc márciusban előadta a hattyú halálának szocialista változatát, vélhetően még nem gondolta, hogy a padlóra fog huppanni. De mégis így történt, miután a résen lévő ellenszocialisták kihúzták alóla a pártelnöki széket, melyre elégedetten le szándékozott ülni. Igaz, hirtelen mozdulattal belekapaszkodott a kasszakulcsba, azaz a Táncsics Mihály Alapítványba, de ezzel már csak saját magát tudja valamelyest megvédeni, bizalmasai sorra aláhullanak.

Így járt példának okáért Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki Gyurcsány felkérésére lett 2006-ban a Konvergencia Tanács tagja, majd innen libbent át a jegybank elnöki székébe. Simor feje fölött azonban korábbi főnöke lelépése után fekete fellegek kezdtek gyülekezni, s nemrég – Cipruson pihentetett vagyonkája okán – kitört a vihar.

Bankelnöki tevékenységéért is kapott hideget-meleget, szakmai körökben felrótták neki, hogy nem ismerte fel időben a tengerentúlról indult pénzügyi válság hazai veszélyeit, a jegybanki alapkamat túlzottan magasra srófolásáért sem sokan foglalták imába a nevét. Utóbbiért szocialista körökből is érte bírálat, Molnár Albert MSZP-s országgyűlési képviselő, volt pénzügyi államtitkár egyenesen károsnak nevezte ezt a lépést. Az MSZP ökle, Szanyi Tibor pedig, midőn a pénzügyi válság megérkezett és berúgta Magyarország ajtaját, ekként vélekedett: „sajnos gyenge a pénzügyi felügyeletünk, miközben már rég bilincsben kellett volna elvinni a bankárok, brókerek egy részét, különösen a jegybank környékéről.” Szanyi egyébként nemrég arra a kérdésre, hogy az MSZP-nek ki kell-e lépni Gyurcsány árnyékából, azt felelte, hogy még a cipőjéből is.

Ugrálnak is kifelé a jelek szerint tágas gyurcsányi cipőből egymást taszigálva a szocialisták legkülönbözőbb rendű-rangú tótumfaktumai, öregek és fiatalok egyaránt, s ugrás közben mind rádöbbennek, hogy ők tulajdonképpen végig ellenezték a trükkök százait.

Pórul járt Gyurcsány legbensőségesebb bizalmasa, Szilvásy György volt titokminiszter, aki jelenleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. humánpolitikai és koordinációs főigazgatójaként tevékenykedik, s ebbéli minőségében nem tud elég nagyot ugrani. Az MNV Zrt.-ben nyilván nem mondta el, hogy ő volt az Antall-kormány idején a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára abban az időben, amikor a MeH Gyurcsány Ferenc Altus Rt.-jének értékbecslése alapján eladta a budapesti Szalay utca 4. két ingatlanát Gyurcsány Aldo Kft.-jének, mely később apportként bevitte a két ingatlant az Altusba, miután az Altus – kisebb összegű értéknövelő beruházást követően – új értékbecslést készített, ezúttal közel háromszorosára beárazva a kérdéses ingatlanokat. S vélhetően a Képviselői Klub esetével sem dicsekedett el Szilvásy. Ezt az ingatlant körülbelül az értéke kétharmadáért vásárolta meg a Miniszterelnöki Hivataltól az Altus Rt., majd az adásvételt követően az állami tulajdonú Közlönykiadó Kft. közel százmillió forint értékben átépítette, végül tíz évre bérbe vette, vagyis végső soron Gyurcsány ingyen jutott hozzá a nagy értékű ingatlanhoz.

A hála persze nem maradt el, a régi KISZ-es bizalom Gyurcsány miniszterelnöksége idején is kitartott, így Szilvásy 1998 és 2000 között – micsoda meglepetés – az Altus Rt. igazgatója volt, később Gyurcsány maga mellé vette a Gyermek-, Ifjúsági, és Sportminisztériumba közigazgatási államtitkárnak, majd a kultusztárcánál, azt követően pedig a Belügyminisztériumnál töltötte be ugyanezt a tisztséget. Még később Gyurcsány Ferenc kabinetfőnöke lett, a második Gyurcsány-kormányban a Miniszterelnöki Hivatalt irányította, 2007 nyarán pedig beleült a titkosszolgálatokat felügyelő miniszteri székbe.

Ámde a Gyurcsány–Szilvásy-tandem defektet kapott és megrogyott. Először Gyurcsány veszett el róla, majd Szilvásy alól szaladt ki minden. Így esett, hogy a nemrég még titokminiszterként ügyködő politikus egykettőre a Központi Nyomozó Főügyészségen találta magát gyanúsítotti kihallgatáson, s még azt a szégyent is meg kellett érje, hogy nem a fotóriporterek, hanem a hatóság emberei készítenek róla fényképeket, ujjait pedig tintába nyomkodják.

Az ügyészség ugyanis egyrendbeli, hivatalos személyként, folytatólagosan elkövetett, különleges személyes adattal való visszaélés elkövetésével gyanúsítja Szilvásyt, mivel a hatóság szerint titokminiszterként jogtalanul sokszorosította és osztotta szét az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága tagjainak a Magyar Demokrata Fórumon belüli hatalmi harcokkal összefüggésbe hozott UD Vagyonvédelmi Zrt. ügyvezetője, Horváth József, valamint két fideszes politikus, Demeter Ervin és Kövér László között lezajlott, a magyar titkosszolgálat által lehallgatott telefonbeszélgetések szövegét, és ezt a sajtón keresztül is több esetben nyilvánosságra hozta.

Mint ismert, az ügy tavaly szeptemberben robbant ki, amikor Dávid Ibolya, az MDF elnöke azzal lépett a nyilvánosság elé, hogy pártbeli riválisa, a később kizárt Almássy Kornél az UD Zrt. segítségével terhelő adatokat igyekezett gyűjteni róla. Ezzel Almássyt ellehetetlenítették, később eltávolították az MDF-ből, Szilvásy pedig az UD Zrt.-t Fidesz közeli árnyék-titkosszolgálatnak nevezte.

A vagyonvédelmi cég telephelyén a Nemzeti Nyomozó Iroda házkutatást is tartott. Amennyiben a vádak helytállóknak bizonyulnak, Szilvásy hivatali visszaélés és szigorúan titkos adatok kiszivárogtatása miatt akár három éves szabadságvesztést is kaphat. Az ügyben ezen túlmenően is van egy megválaszolásra váró fontos kérdés, jelesül, hogy miként került Dávid Ibolyához a titkosszolgálati lehallgatások anyaga.

Talán egyszer ez is kiderül, addig is lehet találgatni. A rejtélyes feladó mindenesetre bumeránghatást ért el, a rögzített beszélgetésekből ugyanis nem bizonyosodott be, hogy bárki törvénytelen úton akart volna az MDF elnökéről terhelő adatokat gyűjteni, az viszont beindította az ügyészségi gépezetet, hogy Szilvásy sokszorosította és nyilvánosságra hozta a hangfelvételek szövegét, és Dávid Ibolya, valamint Herényi Károly volt frakcióvezető sem alhat nyugodtan, mivel az ügyészség az ő ujjukat is szeretné összetintázni.

A két MDF-es vezető szeptemberig mindenesetre lélegzethez jutott, az Országgyűlés szocialista vezetésű mentelmi bizottsága addig bizonyosan nem ül össze. Viszont ez azt is jelenti, hogy Dávidéknak most már saját érdekükben is mindenben támogatniuk kell a szocialista kormányt, ha időt akarnak nyerni. Ha ugyanis idő előtt oszlatja fel magát az országgyűlés, a mentelmi jog is ugrik, s a két gyanúsított politikus az ügyészségen lesz kénytelen válaszolni a kérdésekre.

Nem véletlen, hogy az utóbbi időben visszatérő vád szocialista körökből, hogy a Fidesz beépítette embereit az igazságszolgáltatásba. Távozásakor Gyurcsány is ilyen kijelentéseket tett. Csakhogy a Legfelsőbb Bíróság nemrég leköszönt elnökét, Lomnici Zoltánt 2002 júniusában a szocialista–liberális többségű parlament választotta meg hat évre, a legfőbb ügyész, Kovács Tamást (aki most megfogalmazta a Dávid és Herényi elleni vád gyanúját) pedig 2006 októberében szintén az MSZP–SZDSZ-többségű Országgyűlés bizalmából nyerte el tisztségét.

A fideszes befolyás legendájának komolytalanságát erősíti a Demokrata azon információja is, mely szerint a Dávid Ibolya és Herényi Károly meggyanúsításának alapjául szolgáló dokumentumok már hónapokkal ezelőtt ott voltak az illetékes szervek kezében, de az igazságszolgáltatás malmai igencsak lassan őröltek. Olyannyira lassan, hogy a két MDF-es politikus tetemre hívását – nyilván véletlenül – az európai parlamenti választások is megelőzték, s így a mentelmi bizottság a maga menetrendje miatt már csak ősszel ülhet össze.

Az igazságszolgáltatást egyébként éppen a szocialisták befolyásolták legalábbis közvetve azáltal, hogy közel egy évig nem volt elnöke a Legfelsőbb Bíróságnak, miután rendre leszavazták az államfő jelöltjeit. Amire nyilván jó okuk volt. Tehát nem azért folyik eljárás sok szocialista ellen, és nem azért vannak börtönben lassan többen közülük, mint az illegális munkásmozgalom idején, mert ellenzéki ármány áldozatai, hanem azért, mert okkal gyanúsítják őket, illetve sokukról bebizonyosodott, hogy köztörvényes bűnözők.

A szocialisták szénája tehát nem áll jól, a valaha érinthetetlennek hitt Szilvásy György is rajtavesztett, s úgy tűnik, gondosan kiépített hátországa is szétfoszlott. Ez pedig azt is jelenti, hogy a Gyurcsány-féle hatalomtechnikus korszak a végéhez közelít.

Figyelemre méltó az időbeli egybeesés e hatalmi gépezet szétmállása és néhány, a közvéleményt igencsak érdeklő bűnügyben történt előrelépés között.

A Nemzeti Nyomozó Iroda az utóbbi időben látványosan lecsapott több olyan személyre, köztük Budaházy Györgyre, akiket a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadseregnek nevező csoport tagjainak vélnek. Az utóbbi másfél évben rendre valamilyen nagyobb szocialista botrány idején rendszeresen feltűnő, a figyelmet magára irányító „terrorszervezet” – amely létével kísértetiesen illeszkedett a Szilvásy-korszak sötét játszmáiba – ügyében a közvélemény elé tárt információk ugyanakkor meglehetősen semmitmondók. Ugyanilyen különös a Kiskunlacházán bestiálisan megölt 14 éves Horák Nóra gyilkosának – aki nem cigány – hirtelen és látványos elfogása, amivel kapcsolatban többen, például a kiskunlacházi polgármester, úgy vélik, a rendőrség legalábbis nem bontotta ki az igazság minden részletét.

Hogy van-e összefüggés a Gyurcsány–Szilvásy-szcéna bukása és e jelenségek között, nem tudhatjuk. Az igyekezet azonban figyelemre méltó. Mintha a nyomozó hatóság felszabadult volna valami teher alól, mintha bizonyítani akarna – de mit, kinek? És főleg: miért most?

Ágoston Balázs