Szintet lép a borászati képzés

– Nincs túl messze Miskolc és Debrecen, a két egyetemváros. Mi indokolja egy új egyetem létrejöttét?

– A trianoni békediktátumig Franciaország, Spanyolország és Olaszország után Magyarország volt a világ negyedik legjelentősebb bornagyhatalma. Közép-Európában pedig a legmeghatározóbb. Ehhez példaértékű, professzionálisan megszervezett szakmai, tudományos, kutatási és oktatási háttér kapcsolódott. A híres tarcali vincellérképző a maga gyakorlatközpontú képzésével világszínvonalú szakembereket adott a borvidéknek, a kutatóintézet is magas szintű munkát végzett. Tokaj-Hegyalján a XV. századra nyúlik vissza a nívós oktatás, 1650-től Comenius is itt tevékenykedett. A szakmai kompetenciák és tudás hiánya a szőlészet és borászat további fejlődésének akadálya lehet, erre a helyzetre reagálni kell az oktatáson keresztül. A tokaji borászat és maga a vidék jó fejlődési íven van ugyan ma, de az elért eredmények megőrzéséhez és fenntartható fejlesztéséhez égetően szükséges az utánpótlás nevelése, egyébként a középfokú és szakképzési szinten is. Az alapítványi modellben megalakuló egyetemen a szőlész-borász mérnökin túl többek között tanító- és óvóképzés, de turisztikai és gasztronómiai, vállalkozásfejlesztési és kulturális örökségi tanulmányok is lesznek. Alkalmazott, gyakorlatorientált oktatást indítunk, hiszen a szakmánk folyamatosan változik, állandó alkalmazkodásban vagyunk a klímaváltozás, de sok más tényező miatt is. Tele vagyunk szakmai kérdésekkel, ezekre választ kell tudni adni a kutatás és az oktatás oldaláról egyaránt. A fő cél tehát a hegyaljai szőlészek és borászok alkotta szakma, az oktatás és a kutatás hármas egységének lehető legszorosabbra fűzése, az ebben rejlő szinergiák kiaknázása.

– A tarcali kutatóintézet miként illeszkedik a rendszerbe?

– A kutatóintézetet a Földművelésügyi Minisztérium 2011-ben a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa tulajdonába adta. Ez azért volt nagy jelentőségű, mert minél inkább érvényesülnek a szakma szempontjai, annál célorientáltabb, eredményesebb a kutatás. Az intézet munkája létfontosságú, állami támogatással három évvel ezelőtt világszínvonalú, korszerű kutatóintézeti infrastruktúrát és labortechnológiát sikerült kiépíteni. Ezt a tudásbázist bekapcsoljuk az egyetem működésébe, az intézet kutatói közül többen tanítanak majd nálunk, gyakorlati szakemberekkel, neves hazai és külföldi oktatókkal együtt. Amikor kidolgoztuk a működési modellt, azt tartottuk szem előtt, hogy miként lehet olyan világszintű tudást adni a hallgatóknak, amit aztán itt, helyben sikeresen tudnak alkalmazni. A céhes szemléletet hozom példának: a mestertől átvett ismeretek birtokában az inasok felkerekedtek, körbejárták Európát, hogy innen is, onnan is megtanulják mesterségük új fogásait; hazaérve elkészítették a remeket, és később maguk is mesterré váltak. A szőlész-borász képzés is így működött egykor. Külhonban számos jó praktikát honosítottak meg, van, amit érdemes átültetni a hazai körülmények közé, megalapozva az ezekre építő magyar innovációkat. A lényeg tehát az, hogy a hallgatók nemzetközi kitekintésű, naprakész tudást kapnak majd, amit idehaza alkalmazhatnak.

– Mi a baj a jelenlegi borászati képzéssel?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy ideje továbbépítkezni, szintet lépni. Akkor működik jól az oktatás és a kutatás, ha biztosak az alapok. Rengeteg alapkutatásra van szükség ahhoz, hogy egyáltalán kérdéseket tudjunk föltenni. E téren eredményesnek mondhatók az elmúlt évtizedek. Ugyanakkor jelentősen fejleszteni kell az alkalmazott kutatást, a gyakorlatban használható tudást, aminek birtokában a válaszok is megadhatók a felmerült kérdésekre. A tokaji hegyközségi tanácsban évekkel ezelőtt megfogalmazódott, hogy segítve, partnerként kell a szakmai oktatás mellé állnunk. Ezért hoztuk létre a Tokaj Akadémia Konzorciumot a hegyközségi tanács, a kutatóintézet, valamint a borvidéken működő szakmai felsőoktatási, középfokú és szakmai szintű iskolák részvételével. A rendszer lényege a duális képzés, amihez a szakma, vagyis a pincészetek adják a műhelymunka lehetőségét, legyen szó traktorosokról, pincemunkásokról, szőlészekről vagy borászokról. Most ezt magasabb szinten, egyetemi keretek között tudjuk megvalósítani. Ami az oktatói gárdát illeti, a személyi háttérről még egyeztetések zajlanak. Az biztos, hogy neves, nagy tudású tanáraink lesznek, széles körű hazai és nemzetközi együttműködéseket akarunk kiépíteni. Nem titkolt célunk, hogy double degree-t, azaz kettős diplomát is lehessen szerezni, amelyhez a hallgatók a tudás egy részét külföldön szerzik meg.

– De lesz-e elég napszámos, szőlőmunkás, aki a jó minőségű alapanyag megtermelésében, gondozásában, szüretelésében közreműködik?

– Ez bizony egyre nagyobb gond. Ennek orvoslásához is a szakmát kell továbbépíteni, eljutva oda, hogy a szőlészet-borászat biztos megélhetést nyújtson, amiből el lehet tartani egy családot. Ez húzhatja felfelé a napszámot és így annak vonzerejét is. Amihez pedig piaci térfoglalás kell. Ezért indította el a hegyközség tavaly az első közösségi borpromóciót, aminek lényege, hogy együttes erővel tudjuk hirdetni a tokaji eredetvédett márkát a világ számos országában. Befolyásos külföldi véleményformálókat hívunk meg, hogy a borvidék jó hírét vigyék szerte a világba. Ma Tokaj-Hegyalja 27 településén 5500 hektáron termesztünk szőlőt, több mint 200 pincészet palackoz bort. Folyamatos a fejlődés. De nagyon tudatos hozzáállás kell. A világ minden borvidéke állandó mozgásban van, folyamatosan építik a piacot. Már nem elég, hogy a legjobb dűlőkbe telepített ültetvényekről kiváló bort készítünk, azt meg is kell ismertetni a világgal. Ehhez azt is meg kell tanulnunk, hogy hol ér véget a mi szakmai hozzáértésünk, és honnan kell másfélét, például hatékony marketinget, piacépítést bevonni a rendszerbe. Mindez visszahat az oktatásra, hiszen ha egy hallgató azt látja, hogy a családja, a baráti köre kiválóan megél itt, a szülőföldjén ezt a szakmát művelve, az a legjobb vonzerő. A Tokaj-Hegyalja Egyetem szellemi központ szeretne lenni, mely fontos szerepet játszik a fiatalok szülőföldön tartásában is.

– Hegyalja mindig szervesen együtt élt Felső-Magyarországgal és Lengyelországgal, a történelmi borvidék egy része is jelenleg a szlovák állam fennhatósága alatt áll. Mi következik ebből?

– Tokaj-Hegyalja mindig is a magyarság egyik legfontosabb lelki, szellemi, tudományos bástyája volt, jelentős kisugárzással. Történelmi adósság ennek a hagyományos ethosznak az újjáépítése. Ezért az egyetem, figyelembe véve a földrajzi és történelmi törvényszerűségeket, együttműködéseiben újrafűzi a hagyományos kapcsolódásokat. A rendszer hazai és nemzetközi szinten is nyitott és átjárható lesz; a cél, mint mondtam, a legmagasabb szintű korszerű tudás átadása.

– Tokajban különösen fontosak a hagyományok, a piac ugyanakkor érzékeny a kordivatokra. Miként lehet ezeket összehangolni, egyensúlyba hozni?

– Nagyon tiszta gondolkodással. Kincsesládán ülünk, de hogy megértsük, ez mit is jelent, ki kell nyitnunk ezt a ládát. Most abban a fázisban vagyunk, hogy újratanuljuk a múltunkat, a hagyományainkat. Az elmúlt 30 évben a szakma beépítette munkájába a jól alkalmazható régi tudást és hagyományokat, de innovatívan követi a piac mozgásait is. Fontos és meghatározó, hogy azon kevés népek egyike vagyunk, amelyeknek saját szavuk van a szőlőre és a borra. Ez az örökség kötelez. Tudnunk kell viszont, hogy mit akarunk elérni minderre alapozva. Meg kell tartanunk egyediségünket, de kiegészítésként bátran be kell hoznunk új termékeket is. Ma már elegáns gyöngyözőborok, pezsgők is készülnek a borvidéken, amelyek népszerűek a világban, és megalapozhatják a gazdaságosságot. Azonban továbbra is megkerülhetetlen a három történelmi kategória: a száraz bor, a főbor vagy lengyel eredetű nevén szamorodni és késői szüretelésű borok, valamint a világhírre szert tett tokaji aszú, amit először egy 1571-es örökösödési okirat említ. Ezekben van az identitásunk, a különlegességünk, a regionális sajátosságunk. A világ erre kíváncsi, ezt kell korszerű, magabiztos tudáson alapuló szakmai munkával elkészíteni és büszkén felmutatni.