Szívben növekvő gyerekek

– Elvesztettük a harmadik gyerekünket, nem sokkal a születése előtt. Két kamaszunk volt már, nagyon kései és véletlen ajándék volt ez a terhesség, hiába akartuk, többször már nem lettem várandós. Kikötéseink nem voltak, öt és fél évesen hoztuk el a félig roma származású, eredetileg koraszülött kislányunkat. Erősen figyelemzavaros és hiperaktív, korához képest fejletlen, de a férjem kezét fogta már az első találkozáskor, az ölembe ült, rögtön kötődtünk hozzá. A pszichológus később azt a kifejezést használta, agyontraumatizált a gyerek. De számítottunk, készültünk minderre, és így szeretjük. Úgy érezzük, a harmadik gyerekünk életének értelme az volt, hogy a kislányunk hozzánk kerülhessen – meséli  történetüket egy örökbe fogadó anya. 

Legyen egyszerűbb

Évente 2000 gyerek vár befogadó családra és 2300 szülőpár gyerekre: a kereslet akár fedhetné is a kínálatot, de nem ez történik, évente csak ezer befogadás zajlik. A várakozó szülők ugyanis leginkább „fehér” újszülöttet szeretnének örökbe fogadni, lehetőleg egy megesett diáklány babáját. Eközben viszont a tipikus örökbe fogadható gyerek roma származású, legalább négy-öt éves, érzelmileg instabil, traumatizált, a szükséges fejlesztései elmaradtak, az egészsége sem tökéletes. Azt megszabni nem lehet, hogy ki kit szeressen, de a lassú és túlbürokratizált folyamaton lehet változtatni.

Az Emmi két államtitkársága által benyújtott törvényjavaslat értelmében egyrészt a többedik gyermek örökbefogadása esetén egyszerűbb lesz az alkalmassági vizsgálat, másrészt a gyermekvédelemben nevelkedő gyerekeket a korábbi hat helyett már három hónap után örökbe adhatóvá nyilvánítják, ha nem tartják velük a kapcsolatot vér szerinti szüleik.

Egy másik újítás, hogy a szülő és gyermek közti maximális korkülönbséget 45-ről 50 évre emelték a háromévesnél idősebb gyerekek esetében. Ennek egyik oka, hogy maga a gyerekvállalás is kitolódott, így az örökbe fogadó szülők átlagéletkora is jellemzően magasabb, hiszen először természetes úton próbálkoznak. A módosítás másik célja az idősebb gyerekek örökbefogadásának serkentése, ezért vonatkozik rájuk az engedmény. Mivel az ismerkedés időt vesz igénybe – ráadásul lehet, hogy a gyerek az ország másik végében él –, az örökbefogadást tervezők számára évente tíz nap szabadságot biztosítanának ezentúl erre a célra.

A kormány már mindezt megelőzően, idén januártól vezetett be ösztönző támogatásokat, így az anyának már nemcsak szüléskor, hanem örökbefogadáskor is jár az egyszeri anyasági támogatás a gyerek életkorától függetlenül, hiszen ugyanúgy felkészül a család a gyerek érkezésére. Az örökbefogadói díj pedig arra az esetre vonatkozik, ha a gyerek kétévesnél idősebb, és már nem vehető igénybe a gyed. Ezzel a támogatással fél évig otthon maradhat az anya, segítve a család összeszokását. Maga az összeg a gyed díjának felel meg, vagyis a jövedelem hetven százaléka.

Vitatott pont

Az általunk megkérdezett szakmabeliek és örökbefogadók szinte minden javaslattal egyetértenek, de majdnem valamennyien kifogásolják, hogy az eddig kötelező negyvenórás felkészítő tanfolyam a jövőben csak választható lesz. Az érvekre válaszul Novák Katalin módosító javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, miszerint a tanfolyam váljon ingyenessé, így az örökbe fogadó szülők ezután 120-160 ezer forintot is spórolhatnak.

A híresztelésekkel szemben szó sincs a tanfolyam megszüntetéséről. A felkészítést Novák Katalin többször is rendkívül hasznosnak nevezte, és érdemes megjegyezni, hogy a konzervatív kormány növelte meg a tanfolyam hosszát 2018-ban 21-ről negyven órára, és dolgozta ki szakértőkkel az anyagát.

– Azt tanácsolnám, hogy mindenki éljen ezzel a lehetőséggel – mondja Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért felelős államtitkára. – Ez a tanfolyam felkészíti a gyerekre váró szülőket, és megoldásokat kínál azokra a problémákra, amik később előjöhetnek. A cél az, hogy a szülők tisztában legyenek vele, mit is vállalnak, különben az örökbefogadások sikertelenné válhatnak. Azt szeretnénk, hogy minél több gyerek családban nőjön fel. Nem titkolt célunk, hogy a realitások bemutatása mellett megnyissuk a szülők szívét az idősebb vagy nem teljesen egészséges gyerekek és a testvérek felé.  A tanfolyam egyébként négy napot vesz igénybe, kihagyása nem gyorsítja meg az örökbefogadási folyamatot, nem ez volt a legfontosabb szempont. Ugyanakkor lehetnek olyan élethelyzetek, amikor nincs rá szükség: előfordulhat például, hogy egy nevelőszülő szeretné örökbe fogadni az általa nevelt gyereket. Továbbra is a gyermekek érdekei az elsők, megmarad az alkalmassági és pszichológiai vizsgálat, a környezettanulmány, az utánkövetés.

Terápia

– Az örökbefogadás speciális gyereknevelési helyzet, erről nincs mintája a szülőnek gyerekkorából, nem tud tanácsot kérni a rokonaitól vagy az ismerőseitől – mondja Bogár Zsuzsa családterapeuta, aki 17 éve foglalkozik örökbe fogadó családokkal, és a tanfolyam anyagának kidolgozásában is közreműködött. – Ez a tanfolyam értelme, miközben terápiás hatása is van, hiszen sokan még nem dolgozták fel a korábbi veszteségélményeiket, hogy például nem lehetett saját gyermekük. Helyre kell állítani bennük a tudatot, hogy ők is lehetnek szülők, sőt, jó szülők, mert a kudarcok után nem érzik magukat kompetensnek. Lényegében véve az örökbefogadás során sérült szülők találkoznak sérült gyerekekkel, és szeretnénk elindítani a gyógyulást.

Az örökbe fogadó szülők esetében az is gyakran előfordul, hogy miután öt-tíz évet vártak a gyerekre, csodaként élik meg az érkezését, így nem szívesen szabályozzák, miközben a gyereket a korábbi traumák bizalmatlanná teszik az egész világ és a szülő iránt is. Ebből a kombinációból egyenesen következik a problémás viselkedés, amit aztán a szülő és a környezet is a genetikának tud be, holott ez nevelési kérdés. Az előítéleteknek persze a gyerek látja kárát.

– Fontos átadni azt a szemléletet is, hogy nem szabad elhallgatni az örökbefogadás tényét, és az igazat nem valamikor kell közölni a gyerekkel, hanem ebben kell felnőnie, mint ahogy az ember a kezdetektől tudja a nevét vagy a nemét – mondja Bogár Zsuzsa.

Régen nem ez volt a szokás, szinte mindenkinek van olyan felnőtt ismerőse, akinek későn mondták el az igazat: ez végzetes törést okoz az illető életében, hiszen az alapvető identitása omlik össze.

– Ugyanakkor nem gondolom, hogy a tanfolyam kötelezettsége nélkül jóval több sikertelen örökbefogadási kísérlet lesz, mert a felbontások aránya mindig egy százalék körüli volt, még azelőtt is, hogy 2003-ban kötelezővé vált volna a felkészítő. Viszont az tény, hogy akkoriban sokkal több szülő fordult hozzánk problémákkal. A tanfolyam szerepe leginkább a megelőzés – hangsúlyozza a szakember.

Ember és rendszer

Egy másik, kevésbé vitatott pont az édesszülővel való kapcsolattartásra vonatkozik: korábban a gyermek akkor vált örökbe adhatóvá, ha a vér szerinti szülő hat hónapig nem kereste vele a kontaktust. Ez most három hónapra csökken. Nehéz e kérdésben jó döntést hozni, mert maga a helyzet tele van ellentmondásokkal: a nevelőszülők és a gyermekotthonok munkatársai regényeket tudnának írni olyan szülőkről, akik akkurátusan betartják a kapcsolattartás minimumát, hogy a gyerekük ne váljon örökbe adhatóvá. De lényegében véve egy életen át hitegetik magukat és a gyereket is azzal kapcsolatban, hogy majd egyszer hazaviszik.

Ugyanakkor valóban átmeneti válságba is kerülhet a család, amikor nehézkessé válik az akár kétszáz kilométerre elhelyezett gyermek látogatása. A kapcsolattartás módja, gyakorisága jellemzően a gyámmal való megegyezés szerint alakul, figyelembe véve a gyerek életkorát és a szülő körülményeit. Sok esetben tehát a telefonhívás is elég. Nem lehet olyan általános szabályokat hozni, amelyek minden helyzetre megfelelőek, ezért a rendszerben a döntéshozók körültekintésére van bízva, hogy helyesen mérjék fel a gyerek lehetőségeit. Bogár Zsuzsa szerint pedig egy kisgyerek életében a fél év nagyon sok, jobb, ha kevesebb időt tölt el a rendszerben.

Szívembe bújtál

– A legnagyobb fiunk 2012-ben került hozzánk, még nem volt hároméves – meséli egy Pest megyei örökbe fogadó anya. – Vetéléseim voltak, egyszer ikerbabákat veszítettünk el, pedig a férjemnek és nekem is volt egy-egy gyerekünk az előző házasságunkból. Egyik nap megláttunk egy örökbefogadásról szóló plakátot, és elkezdtünk a témáról beszélgetni. Soha nem voltak előítéleteink, nem vagyunk fajgyűlölők, de persze mi is magyar újszülött babát akartunk. Jótevőnek gondoltuk magunkat, és csak a tanfolyamon szembesültünk a valósággal. Ha örökbe akarsz fogadni, nem lehetnek feltételeid, különben nem lesz elég a fehér bőr és az újszülöttkor sem. Végül úgy döntöttünk, lehet idősebb is a gyerek, roma származású is. Ez komoly önismereti munka volt.

A család egyébként szerencsésen végződő története a rendszer számos problémájára rávilágít. Az általuk örökbe fogadott gyereket édesanyja a születésétől kezdve nem látogatta, de csak két és fél éves korában vált örökbe adhatóvá. Hiába a szigorúnak mondott törvények, ennyi időt töltött a rendszerben feleslegesen egy szerető otthon helyett.

– A gyerek egy másfél éves szintjén volt háromévesen, de az első perctől fogva kompatibilis volt velünk. A döntés nem a gyerek képességeiről, viselkedéséről vagy származásáról szól, hanem arról, elkezdi-e azonnal szeretni az ember, vagy sem – így az immár háromgyerekes anya.

Szintén sokatmondó történet, hogy amikor a másfél évesen adoptált középső fiukat elkezdték látogatni, kiderült: van egy féléves húga. Egyiküket sem kereste fel soha az anyja, azonnal jelezték az igényt a testvérre is, de csak nyolc hónap múlva kaphatták meg.

– A testvéreket lényegében véve az első örökbe fogadott fiamnak köszönhetjük – meséli mosolyogva. – Az édesgyerekek gyakran játsszák el, hogy újra kibújnak az anyukájuk hasából, neki azt mondtam, a szívemből bújt ki. Ezt kellett mindig eljátszanunk. Aztán egyszer csak megkérdezte, mi lenne, ha megnőne a szívem megint, és kibújna belőle egy másik gyerek, és együtt örökbe fogadnánk. Így is lett.