Szívdobbanások Európáért

– Bekerült a brüsszeli elit fegyvertárába a hazugság és az alattomosság is. Jó ideje tudtak a törökországi és görögországi karavánok szervezéséről, de nem szóltak senkinek…

– Mert szemlátomást nem az EU határainak a megvédése az elsődleges a számukra, hanem az, hogy szélesítsék a migrációs csatornákat. Ehhez társulnak az olyan közvetett és közvetlen meghívónak tekinthető intézmények, mint a humanitárius vízum vagy az anonim bankkártyák rendszere.

– Maga a migránsvízum jogi nonszensznek tűnik. Aki Amerikába akart utazni, azt az USA követségei szinte teljesen átvilágították. Migránsvízumot viszont mindenki kaphatna, akinek kedve van útra kelni…

– Azzal mindenki tisztában van, hogy a vízum egy adott ország területére való belépésre, átutazásra vagy éppen ott-tartózkodásra jogosító engedély. Az Euró­pai Parlament által elfogadott javaslat azért is jogi abszurdum, mert az EU-t tekinti területi alapnak. Ráadásul a vízum­engedélyek többnyire bilaterális, azaz kétoldalú egyezményeken alapulnak, de nyilvánvalóan ez sem zavarja a föderalista szellemben ügyködő bevándorláspárti EP-képviselőket. Ami pedig az anonim bankkártyák ügyét illeti, úgy sejtem, hogy amit tudunk, az a jéghegy csúcsa, tehát tovább gyűrűzik majd a botrány.

– Ráadásul ez is csak fokozatosan derülhetett ki a közvélemény számára, Brüsszel több lépcsőben is hazudott és tagadott az ügyben, de valahogy mindig lelepleződött. Egyébként mennyit költött az EU a migránskártyára?

– Az Európai Bizottság tavaly novemberi tájékoztatása szerint havi 48 ezer forintnyi összeget utalnak ezekre a kártyákra. Azóta az is kiderült, hogy az érintettek elveszítették a kontrollt e pénzügyi megoldás felett, mind térben, mind az összeg felső határát illetően. Ráadásul úgy tűnik, hogy Brüsszel nem csupán Görögországban finanszírozott ilyen prepaid kártyaprogramot. Törökországban az EU 350 millió euróval támogatta ezt a képtelen pénzügyi akciót.

– Nem kellett volna szavazni ekkora összegről az unió valamilyen fórumán? Ha már aggódunk a demokráciáért…

– Az unió költségvetésének átláthatóságával jelenleg súlyos problémák vannak. A Századvég Alapítvány publikált korábban egy javaslatot, amely a brüsszeli büdzsé és az intézményi szerkezet átláthatóbbá tételére irányult, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy jelenleg az uniós adófizetők pénzének elherdálása zajlik.

– Van egy másik elképesztő jogi képtelenség is, ami a vicc és a horror keveréke. Több uniós tagállam sem küldi vissza az arab térségbe a nála elfogott terroristákat, mert ott még bántódásuk eshet…

– Svédország első fokon pert vesztett a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságán egy, az ország biztonságára nézve veszélyesnek tartott marokkói állampolgár kitoloncolásának ügyében. A bíróság azzal érvelt, hogy ha Svédország kitoloncolja a férfit, azzal megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkét, mivel nem zárható ki, hogy a veszélyes migráns embertelen bánásmódnak vagy kínzásnak lenne kitéve Marokkóban. Ez abszurd, és azt gondolom, hogy a jogi minimum valamennyi bűnöző migráns kitoloncolása az Európai Unió területéről.

– Látjuk, miként omlik össze a schengeni szerződés, az 1951-es genfi egyezmény pedig már szóba sem kerül. Ön azt mondta nemrég, hogy az utóbbi már nem is alkalmas a migráció kezelésére…

– Az egyezmény 2. cikke szerint minden menekültnek kötelezettségei vannak azzal az országgal szemben, ahol tartózkodik, különösképpen az, hogy alávesse magát az ország törvényeinek és szabályainak, valamint a közrend fenntartása érdekében hozott intézkedéseknek. Ha eltekintünk attól a nem elhanyagolható ténytől, hogy a 2015 óta az EU területére érkezettek elenyésző része jogosult nemzetközi védelemre, ez a szabály az ő vonatkozásukban sem teljesül. E körben hivatkoznék a német Szövetségi Bűnügyi Hivatal legfrissebb, tavalyi évre vonatkozó kimutatására, amely a bevándorlók által elkövetett bűncselekmények növekedéséről árulkodik, a migránsbűnözés nemcsak az adott ország szabályait és törvényeit veszi semmibe, de végső soron majd a határokat sem.

– Ha már migráció, Brüsszel, de az ENSZ is azt mondja, hogy tegyük legálissá azt, ami illegális. Fából vaskarika? Komolyan lehet ezt venni?

– Jelenleg Berlin és Párizs is támogatja ezt a hagymázas politikai krédót. Ők, kiegészülve a bevándorláspárti NGO-k hadseregével, nem lebecsülendő ellenfelei az illegális migráció visszaszorításában érdekelt szuverén nemzetállamoknak.

– Vajon miként bizonyíthatná be a magyar kormány Brüsszelnek, hogy nálunk érvényesül a jogállamiság elve? Kell ezt bizonyítani egyáltalán?

– Frans Timmermans, a brüsszeli testület első alelnöke, szocialista csúcsjelölt szerint az egész Európai Unió működése attól függ, hogy érvényesülnek-e valamennyi tagállamban a jogállamiság követelményei. Azzal azonban adós maradt az uniós belügyér, hogy mit ért jogállamiságon. Csupán két példa a lehetséges különbségekre és eltérésekre: Ausztriában az igazságszolgáltatás csúcsán a szövetségi igazságügyi miniszter áll, Írország alkotmánya értelmében pedig az igazságszolgáltatást törvény által létrehozott bíróságokon dolgozó bírák végzik, akiket a kormány javaslatára az elnök nevez ki. Belegondolni sem merek, hogy mi lenne, ha a magyar jogalkotó ilyen jellegű változtatásokat kezdeményezne hazánkban.

– Néhány országot leszámítva az elitek nagyon eltávolodtak saját társadalmuktól. Szitokszó lett náluk a népszavazás, mintha az egyenesen szemben állna a jogállamiság eszméjével. Miközben minden nyilatkozatukban a demokráciáért aggódnak…

– A magyar kormányfő úgy fogalmazott, hogy Nyugaton a demokrácia képletéből épp a démoszt, azaz a népet, elsősorban az őshonos lakosságot próbálják kiszorítani. Arról, hogy ez mennyire lehet sikeres, viták zajlanak. Ugyanakkor Heinz Buschkowsky, Berlin-Neuköln volt szociáldemokrata polgármestere arra utalt egy statisztikát idézve, hogy 2100-ra 82 millióról 42 millióra csökkenhet Németország lakossága, és ebből 26 millió ember már bevándorló hátterű lesz. Ekkora tömeg esetében még kevésbé működik majd az integráció, csak idő kérdése, hogy mikor kerül kisebbségbe, adott esetben alávetettségbe saját országában a német nemzet.

– Már most elnyomás alatt érezheti magát. Saját elitje szolgáltatja ki, hivatalosan is bejelentették például, hogy a titkos­szolgálatokkal megfigyeltetik az AfD nevű pártot, csak azért, mert az ellenzi az európai szuperállamot is…

– Azt tudnunk kell, hogy az alapító atyák sem vetetették el teljesen az egyesített Európa ötletét, jóllehet Schuman, De Gasperi és Adenauer alapvetően egy gazdasági jellegű uniót alkottak meg. De mint kiderült, a gazdasági jellegű együttműködésnek az volt a rendeltetése, hogy hozzájáruljon egy politikai egység megteremtéséhez, ezt a tudomány spillover hatásnak nevezi. Valójában hol nyíltan, hol burkoltan, de az EU-ban a birodalmi logika és a nemzetellenes törekvések érvényesülnek. Egyszer Juncker, máskor Weber, megint máskor Timmermans pedzegette, hogy ha a 2021 és 2027 közötti költségvetés kapcsán a jogállamiság hiánya miatt veszélyben látják a források megfelelő elosztását, akkor felfüggeszthetik a kifizetést az érintett országnak. Ez pedig a tagállami numerus clausus kiépítésének lépéseként értékelhető.

– Mi lehet mindennek a vége?! Egy vezető német politikus szerint Németországban 2030-ra már muszlim vallású lehet a kancellár…

– Igen, a CDU főtitkára ezt elképzelhetőnek tartja. Nem gondolva arra, hogy ha az unióban ilyen sebességgel terjed az iszlám, különösen a fundamentalista ága, annak számos visszafordíthatatlan következménye lehet. Többek között a hagyományos jogrendszer torzulásához, a liberálisok által oly féltve őrzött emberi jogok visszaszorulásához vezethet. Erre Nagy-Britanniában látni már példát.

– Azért elgondolkodtató az az eddig nem látott keménység, amivel a görög rendőrség megakadályozta a karaván indulását. El tudja-e hallgatni a nyugati média Orbán Viktor hét pontját?

– A magyar kormányfő javaslatai a diagnózist és a terápiát is tartalmazzák az EU jelenlegi legfőbb problémájára, a migrációra. Hiába a csökkenő magyar munkanélküliségi ráta, hiába növekednek a bérek, és erősödik a vásárlóerő, hiába a pozitív IMF-bizonyítvány, valamint a szintén növekvő exportmutatók, ha olyan belbiztonsági válság lenne hazánkban is, mint Skandináviában, ami elbizonytalanítaná a választókat. A remegő kezű, ingatag brüsszeli politika még nem jutott el a felismerésig, hogy a bevándorlási kataklizma hatékony kezelése számos más válságterület felszámolásához vezetne. Illetve pontosítanék: vagy nem jutott a felismerésre, vagy nem akar. Mindkét esetben ki kell jelenteni, hogy a brüsszeli elit megbukott. Májusban ezért a magyaroknak is egyértelmű és határozott üzenetet kell küldeniük a belga fővárosba, hogy ott is meghallják: most azokon a sor, akiknek a szíve valóban Európáért dobog.