„Szkíta” összeesküvés?

Összegyűlt 1371, magát szkítának valló magyar választó hiteles aláírása, így a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) elnöke kénytelen volt benyújtani egy országgyűlési határozati javaslatot a szkíták honos népcsoporttá nyilvánításáról. Ha ez is megtörténne, akkor olyan jogokat kapnának, mint a cigányok, a németek, a szlovákok vagy a románok. Utánajártunk és kiderítettük, hogy egy rendkívül különös társaság akarja elismertetni nemzetiségként a szkítákat, ráadásul ezúttal nem a szokásos identitáskereséssel álluk szemben – amely a magyarságot ért XX. századi traumák miatt lélektani értelemben érthető jelenség –, hanem egy összeesküvés-elméleteket népszerűsítő csoport valamiért úgy döntött, hogy nemzetiséggé válik. A szkíták pedig kapóra jöttek. E jelenséget korántsem említhetjük egy napon például Kassai Lajos lovasíjász-iskolájával és annak szellemiségével, amely a modern identitásválságra adott kiváló választ, és olyan eredetien ötvözte a sportot a legkorábbi magyar hagyományokkal és világképpel, hogy az UNESCO szellemi világörökségének a részévé emelték. A neoszkíták színre lépését inkább az Ufó és a Hihetetlen! Magazin szellemi háza táján kellene keresnünk. Ezek a neoszkíták nem jurtákban laknak, hanem a lakótelepen, nem a hagyományőrzés vagy a népművészet világából érkeztek, hanem az ezoterikus összeesküvés-elméletek lapos földjéről. Tehát minderről majd a parlament dönt, de a kezdeményezésről a Magyar Tudományos Akadémia már állást foglalt.

Én itthun vagyok!

A köztestület szerint „nem állnak fenn sem a fizikai, sem pedig a törvényi feltételei annak, hogy a több mint két évezrede a történelem színpadáról eltűnt szkítákat – a szkíta megnevezés több egykori népcsoport etnikumát, nyelvét, kultúráját öleli fel – ma is élő, saját hagyományait és nyelvét őrző honos nemzetiségként lehessen elismerni Magyarországon”. Nagyon valószínű, hogy a parlament sem áll kötélnek, hisz a törvény értelmében a nemzetiség olyan hazánk területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely „az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul”.

A törvény világosan fogalmaz, így kiderül belőle, hogy miért nem támadhatnak fel sírjaikból a gepidák vagy a rómaiak: hiányzik a társadalmi és kulturális, valamint történelmi folyamatosság, így nem felelnek meg a kritériumoknak. Ezért teljesen más például Nagy-Britanniában az újra felbukkanó cornish identitás, hisz ők visszatanulják az erőszakkal felszámolt kelta nyelvüket, és mindig is cornishnak tartották magukat. Ha ezeket a kritériumokat figyelmen kívül hagynánk, lényegében bárki, bármelyik egykor Kárpát-medencében élt népre hivatkozva gyárthatna magának önkényesen identitást, a kamupártok után pedig eljönne a kamuidentitások korszaka, mintha nem sínylenénk eleve a nyugati válfajaikat. Sőt, erre ad absurdum a rómaiak nevében eljáróknak lenne a legnagyobb esélyük, hiszen a latin nyelvet ismerjük, és még nyelvvizsgázni is lehet belőle.

Mindenesetre környékünkön sem ritkák a hasonló esetek. Tavaly a Zsil völgyében, Petrozsényben nyilvánította magát szabad dákoknak egy kisebb csoport, különösebb ideológiai háttér nélkül, közösségi médiás felhívásra, ami előbb fejtörést okozott a román népszámlálóknak, majd az „egyéb” rubrikába sorolták őket. Ennél sokkal veszélyesebb játék a székely nemzetiség kérdése, amely Magyarországon és Romániában is forró téma. 2018-ban az Országgyűlés elutasított két kezdeményezést, hogy a Magyarországon élő székelyeket, illetve oroszokat ismerjék el nemzetiségként, aminek következtében nemzetiségi önkormányzatuk és parlamenti szószólójuk lehetett volna. Akkor az MTA leszögezte, hogy „az uralkodó történettudományi, régészeti, néprajzi és nyelvészeti álláspontok a székelyeket az etnokulturális értelemben vett modern magyar nemzet szerves részének tekintik”. Zárójelben megjegyezzük, hogy a székelység esete éppen azért érdekes, mert nem lehet bizonyítékot találni arra, hogy valaha is más nyelven beszéltek volna. Mindezt a Székelyek Világszövetsége nevű, Dallasban működő magánszervezet kezdeményezte – hogy csak pusztán zavarkeltés céljából-e, vagy egyéb megrendelői szándékból, az nyitott kérdés. Jól tudjuk ugyanis, hogy Románia már régóta azon van, hogy megkülönböztesse a székelyeket a magyaroktól, egy évtizeddel ezelőtt „hamis zászlós” kampányok is indultak ez ügyben. Céljuk az, hogy minél inkább csökkentsék a magyarok létszámát, és leválaszthassák a székelyeket a nemzettestről. Tavaly az is nagy vitát keltett, hogy nyilvánítsák-e vagy se magukat székelynek a székelyek a romániai népszámláláson. Ez azért volt veszélyes, mert a román állam ezután mondhatta volna, hogy egy településen húsz százalék alatt van a magyarok aránya, ezért visszavonják a nyelvi jogokat. Végül a magyar nemzetiség alkategóriájaként lehetett megjelölni a székelyt. A román nemzetiségnek is további hat alkategóriája volt. Érdekes módon a csángó identitás továbbra is az „egyéb nemzetiségek” választható alkategóriájaként szerepelt, tehát aki csángónak vallja magát, azt nem számolják a magyar nemzeti kisebbséghez. A „szkítáknak” globálisabb terveik vannak.

Hát te hun vagy?

„Felismertük, hogy becsaptak minket! Járvánnyal, oltással, háborúval, WHO-val, valójában minden az »Új Világrend« bevezetésére szolgált. Mi nem akarjuk az Új Világrendet, mert a globalista pszichopaták az életünkre, gyerekeink és unokáink életére törnek az által, megszokott életünket, szabadságunkat, vagyonunkat szeretnék elvenni. Egyetlen eszközük van csupán: a még alvó és birkanyájként a globalista nagy urak akaratát követő embertömeg” – írják a Szkíta Jogvédő Egyesület honlapján, amelynek az a Pócs Alfréd az elnöke, aki a szkíta nemzetiség honosításának kezdeményezője. Meglepődtek? Mi is. Facebook-csoportjukban több poszt szól a vakcinák és az 5G mérgező hatásáról, mint a szkíták történelméről. A kezdeményező, Pócs Alfréd ortopéd szakorvos, egri önkormányzati képviselő különös youtube-os műsorokban fejti ki véleményét a szkíták hasznáról és káráról. Megnyilvánulásaiból kiderül, hogy a jelenkori „szkíták” igazából reneszánsz emberek, akik az orvostudománytól kezdve az őskori régészetig mindenhez (is) értenek. És hogy szerintük mi fán terem a szkíta? Nehéz eldönteni, mert mondandójuk olyannyira zavaros, hogy egy belső logika szerint működő rendszert sem lehet felfedezni benne. Szerintük a „szkíták” jogosan válhatnának nemzetiséggé, mert van kulturális örökségük, szkíta motívumaik, szkíta dolgaik, például a Miska-kancsó (ami ugyanaz, mint az őskori arcos edény), ráadásul minimum tízezer éve itt vannak a Kárpát-medencében, a magyar nyelv (amely ezek szerint a szkíta nyelv is egyben – a szerk.) is minimum tízezer éves.

Tipikus svédasztal-gondolkodás ez, amely a különféle történelmi tényekből, ismeretekből és téveszmékből a kedvére válogat, a koherencia legcsekélyebb látszata nélkül. Például az említett interjúból megtudhatjuk, hogy a „szkíta értékrend szokásjogból élt, ezért nincsenek írásos emlékei, tízezer évek óta ugyanaz a jogrend”. Pócs Alfréd ugyanekkor kifejti, hogy kétkamarássá kell alakítani a magyar országgyűlést, a „felsőházba pedig kiváló szkíta embereket kell betenni, erkölcsi alapon”. Hogy kik lennének ezek a kiváló szkíta emberek, arról sokat nem tudunk meg, de a műsorvezető bízik benne, hogy interjúalanya is vállalja majd a nemes feladatot; a kezdeményező arról is beszélt, hogy a szkíta „iszonyúan erkölcsös és becsületes nép volt”, valamint nem ismerték a pénzt – ha szereztek is, beolvasztották aranynak, mert a „szkíta kereszténység” nem ismerte a „kamatot, uzsorát” sem, sőt, nem is örököltek pénzt, mert az elhunyttal együtt a sírjába tették.

Nyakatekerten posztmodern

Pócs Alfréd szerint sokkal több embert kell összegyűjteni, hogy közösen lépjenek fel és kényszerítsék ki a szkíta nemzetiség elismertetését, meg azt, hogy adják meg nekik a „szkíta önkormányzatiságot”. Elmondja, hogy így létre tudnának hozni „több szkíta önkormányzatot, hálózatot építhetünk, ha ugyanannyi támogatást kapnánk, mint a cigány önkormányzat, ami itt van, akkor kapnánk egy millió forintot évente, pályázhatnánk, helyiséget és telefont bérelhetnénk, titkárnőt és takarítónőt is alkalmazhatnánk, mert ilyenkor az állam létrehoz egy rendszert, nem kell beleölni a magánpénzt. Ha ezek létrejönnek, meg tudunk csinálni egy alkotmányozó nemzetgyűlést, hisz a szkíta önkormányzatok ezt létre hívhatják… […] Ez tiltakozási lehetőség is, ha annyi adatot kérnek (a népszámláláson – a szerk.), akkor én meg azt írom, hogy szkíta vagyok, vonatkozzon az a magyar állampolgárokra, én szkíta állampolgár vagyok.”.

Úgy látszik, hogy a „szkíta” szó az a kötőanyag, ami összetartja a különféle globális ellenségek ellen küzdő csoportot, tehát egyfajta identitást kínál fel az új világrend elleni lázadáshoz. E harcban a szkíta önkormányzatok lennének a támaszpontok. Ennyire nyakatekerten posztmodern jelenséget talán még nem látott a magyar nyilvánosság.