Szlovákiában a magyarok sem érezhetik magukat biztonságban

– Hogyan reagált, amikor először hallotta a Robert Fico elleni merénylet hírét? 

– Először nem akartam elhinni, aztán amikor figyeltem a hírügynökségi híreket, akkor regisztráltam, hogy nagy baj történt Nyitrabányán a kihelyezett kormányülésen. Éppen hírszolgálatban voltam, gondoltam, ez is egy nyugodt nap lesz átlagos hírekkel, történésekkel, de amikor fokozatosan jelentek meg a merényletről szóló hírek, nem is volt időm ezen gondolkodni, hiszen az olvasókat informálni kellett. Frissítettük a híreket, az egész napunk megváltozott, gyakorlatilag csak ezzel foglalkoztunk, értelemszerűen túlóráztunk, vártuk, mikor tartanak sajtótájékoztatót. Nehéz volt az óriási híráradatban rendet tenni, hiszen ellentmondásos információk jelentek meg az esetről, de estére aztán kitisztult a kép. Egész nap azon izgultunk a kollégákkal, hogy a kormányfő állapota ne romoljon tovább. A káoszban megnyugodtunk, amikor megtudtuk, hogy Robert Fico életben van, de állapotáról nem tudtunk meg több információt, csak azt, hogy még mindig műtik. Nehéz pillanatok voltak ezek.

– A szűkebb környezete, barátai meglepődtek, vagy nem érte önöket oly váratlanul a gyilkossági kísérlet? 

– Mindenki meglepődött, ilyenre tényleg senki nem számított. Az otthoniak is felhívtak, hogy olvastam-e a hírt, mire azt válaszoltam, hogy sajnos igen, és éppen ezeket a híreket szerkesztem. A barátaim is megdöbbentve írtak nekem. Azt hiszem kijelenthető, hogy szó szerint mindenkit sokkoltak a múlt szerdai események.

– Valóban olyan feszült és gyűlölettel teli volt a szlovákiai közbeszéd, az internetes kommentek, a média és a többi, mint azt a magyarországi hírekben olvashatjuk? 

– Erre sokkal komplexebb választ kell adni, mert a szlovákiai társadalom régóta megosztott, és hatalmas a társadalmi feszültség, melyről sok politikus tehet. A Kuciak-gyilkosság, a járványidőszakban felgyűlt elégedetlenség, a pozsonyi melegbár előtt történt incidens, ahol két fiatal meghalt, a politikusok, újságírók elleni fenyegetések, egyes politikusok vulgáris megnyilvánulásai, a parlamenti és az államfőválasztás durva és kiélezett kampányai azt eredményezték, hogy a társadalom nagyon rossz lelki és mentális állapotba került. Több kommentárban felhívtam és továbbra is felhívom arra a figyelmet, hogy a gyűlöletbeszédnek és a politikai utálatnak súlyos következményei lehetnek, mert ezekkel megágyazunk egy polgárháborús hangulatnak. Nem hittem volna, hogy ezt még lehet fokozni. Nem szeretnék senkit sem elriasztani és megijeszteni, de sajnos rengeteg olyan hasonlóan gondolkodó ember él ebben az országban, mint Fico merénylője. Neki azonban sajnos volt bátorsága cselekedetben is kifejezni a véleményét. Ezt a szörnyű megosztottságot és gyűlöletbeszédet meg kell állítani. Most az a legfontosabb, hogy a politikai pártok, politikusok, a civil szervezetek megmutassák, hogy egységesen, közös fellépésekkel képesek elutasítani a gyűlöletet. Óriási alázatra és önmérsékletre van szükség.

– Tehát megágyazott a közhangulat egy ilyesféle merényletnek? 

– Az, hogy melyek voltak a közvetlen előzmények, nem tudom, de azt igen, hogy az elmúlt években erősen megromlott a társadalmi közbeszéd minősége, a közel sem jó állapotban lévő politikai kultúra pedig kritikán aluli szintre süllyedt. Nem egészen egy hónappal ezelőtt zajlott az államfőválasztás. Azt hiszem, ki merem jelenteni, hogy ez volt minden idők legkiélezettebb, legdurvább, és legmocskosabb kampánya. Ez olyannyira megosztotta a szlovákiai társadalmat, hogy mindkét jelöltben az egyik, illetve a másik oldalról az ellenséget látták. Azt szokták mondani, hogy Szlovákiában a kilencvenes évek voltak az ország legsötétebb évei. Gyerek voltam, így azt nem érzékeltem, de el nem tudom képzelni, hogy milyen lehetett az akkori közbeszéd. Hol a határ? Egyáltalán lehet ennél még mélyebbre süllyedni?

– Hogyan reagáltak a szlovák ellenzéki pártok a merénylet hírére. És a Fico-féle kormánypárt, a Smer? 

– Az ellenzéki pártok vezetői is nagyon megdöbbentek, a parlamentben épp a közmédia átalakításáról vitáztak, de azonnal megszakították az ülést a hír hallatán. Szinte az összes ellenzéki párt elítélte a kormányfő elleni merényletet, és szolidaritásra, közös fellepésre szólítottak fel. A Progresszív Szlovákia (PS) és az SaS nevű liberális párt lemondta az aznapi kormányellenes tüntetést. Sajnos voltak politikusok, akik még ilyenkor is gyűlöletretorikát folytattak. Tomáš Taraba (SNS) környezetvédelmi miniszter azt mondta, hogy az ellenzék kezéhez vér tapad. Andrej Danko, az SNS elnöke az ellenzéki politikusokat, és az újságírókat hibáztatta, Ľuboš Blaha, a Smer egyik alelnöke vulgárisan kiabált a sajtótájékoztatóján.

– Elkezdődött a vádaskodás, vagy beköszöntött a politikai treuga dei? 

– Attól tartok, hogy a gyűlölethangulat fokozódni fog, és a szélsőséges erők, pártok ezt tovább fogják erősíteni. A közösségi oldalakon olyan vélemények is megjelentek, hogy a PS pártot meg kell szüntetni, a párt logóját vérrel illusztrálták egyesek, és olyanokat írtak, hogy Michal Šimečka, a párt vezetője lesz a következő. Elterjedt ugyanis egy olyan álhír, amely szerint az említett politikus és a merénylő az eset előtt találkoztak, és közösen tervezték meg azt. Ez nyilvánvalóan teljes képtelenség, és álhírnek, hoaxnak minősül. Akadnak azonban pozitívumok is, másnap a jelenlegi államfő, Zuzana Čaputová és az újonnan megválasztott köztársasági elnök, Peter Pellegrini közös sajtótájékoztatót tartottak, amelyre meghívták az összes politikai párt vezetőjét. Pontosan az ehhez hasonló kezdeményezések tudják csillapítani az amúgy is feszült és válságos megosztott társadalmi állapotot.

– Hogyan reagáltak a magyar pártok politikusai a történtekre? 

– A Magyar Szövetség elnöke, Forró Krisztián, a párt alelnökei, Berényi József, Orosz Örs és a párt többi tagja mind elítélte a történéseket.

– A magyar közösség, a magyar átlagemberek? Úgy tudom, hogy a magyar közösségből sokan szavaztak Ficóra. 

– Ugyanúgy, ahogy a szlovák társadalom, a magyar közösség is megosztott, vannak akik szeretik Ficót, és akadnak, akik máig nem felejtették el a magyarellenes tetteit. Vannak olyan radikálisok, akik „örültek” ennek, és Fico halálát kívánják, a másik oldalon pedig a merénylőt szeretnék eltávolítani a élők soraiból. Hála Istennek az ilyen véleményekből nagyon kevés van, és nagy többségben vannak a jóérzésű átlagos, és józan gondolkodású magyar emberek, akik elítélik a merényletet, és a kormányfő mielőbbi felépülését kívánják.

– A magyar közösség veszélyben érzi magát? 

– Az események után senki sem érezheti magát biztonságban. Ez minden közösségre igaz. Legyen szó etnikai, vallási vagy szexuális kisebbségről, senki sem érezheti magát biztonságban, ez pedig különösen igaz a magyar közösségre is, hiszen bár most viszonylag „normálisak” a körülmények, de húsz-harminc évvel ezelőtt a magyar közösség nap mint nap ki volt téve a veszélynek, hiszen az akkori kormányok magyarellenes retorikát folytattak. A gyűlöletkeltő és uszító hangulattól senki sem érezheti magát biztonságban.

– Mérföldkőhöz érkezett a szlovák politika ezzel a politikai merénylettel?

– Olyan értelemben igen, hogy az ország történetében még soha nem történt ilyenfajta tragédia. Az is igaz, hogy korábban voltak fenyegetőzések és kísérletek más politikusok elleni merényletre, 2022-ben, amikor az egyik pozsonyi melegbár előtt (Tepláreň) megölt egy fiatal férfi két személyt, a listáján többek között szerepelt az akkori kormányfő, Eduard Heger is. Adódik a kérdés, hogyan lehet kimászni ebből a társadalmi válságból? Először is tudatosítanunk kell, illetve meg kell értetnünk az emberekkel azt, hogy egy demokráciában magától értetődő, ha eltérő vélemények vannak. Meg kell hallgatnunk egymást, illetve meg kell tanulni egymással kulturált módon eszmét cserélni, azaz el kell sajátítani a vitakultúra alapszabályait. Tolerálni más véleményét nem azt jelenti, hogy egyet is kell a másikkal érteni. Sokkal inkább jelenti azt, hogy elfogadjuk és tudatosítjuk az ő álláspontját, vagyis komolyan vesszük őt. Zárszóként maradjon meg a kanti idealizmusom, miszerint hiszem és tudom, hogy egyszer kialakul Szlovákiában egy viszonylag elfogadható és normális vitakultúrával rendelkező toleráns polgári társadalom.