A Józsa István és Gábor József által vezetett Gépkar Kft. 6,6 milliárd forintnyi árbevételt ért el, döntően a Paksi Atomerőműtől származó megbízásokból 2000 és 2010 között Bár az együttműködést 2000-ben kezdték el, a cég azután is az atomerőmű partnere maradt, hogy a 42 százalékban tulajdonos Józsa István 2002-től a kormányra jutó szocialisták országgyűlési képviselőjévé vált. A cég másik tulajdonosa, Gábor József a fővárosi MSZP színeiben politizált. A Gépkar Kft. tíz év alatt átlagosan napi 1,8 millió forint bevételre tett szert.

Józsától Gyurcsányig

Józsa István a múlt héten több interjúban is kifejtette: nem tartja magasnak az összeget. Egyrészt, mert az Atomerőműtől csak az árbevétel szűk kétharmada származott. Másrészt, mert a 6,6 milliárd forint nem sok egy olyan cégnél, amelyik hatvan embert foglalkoztatott, köztük húsz magasan képzett mérnököt. Ebből következően a politikus azt állítja: a cégnek kicsi volt a nyeresége, a tíz év alatt legfeljebb 40 millió forint. Annak, hogy a bérek vitték el az árbevétel döntő részét, ugyanakkor némileg ellentmond, hogy Józsa István még a kétezres évek elején, amikor a Gépkar Kft. igazgatóhelyettese volt, csupán havi 100 ezer forintos jövedelmet jelentetett meg vagyonbevallásában, ami egyébként akkoriban épp az átlagfizetésnek felelt meg. Eszerint ugyanakkor a fizetések, még a bérköltségekkel együtt is, csupán a Gépkar éves árbevételének egyhatodát terhelték meg.

Józsa nem tartja aggályosnak azt sem, hogy országgyűlési képviselőként kapott megrendelést egy állami cégtől. Ahogy az ATV Egyenes beszéd című műsorában hangsúlyozta: épp az biztosítja egy politikus függetlenségét, ha politikusi díjazása mellett saját bevételekre is támaszkodhat. Mint mondja, Pakson az atomerőmű nukleáris biztonságát fokozó, speciális tudást igénylő fejlesztéseket és karbantartásokat végeztek. Ahogy a Hír24-nek sorolta: a Gépkar hajtotta végre például a Paksi Atomerőmű uniós csatlakozásunk idején esedékessé vált megerősítését, amely a korábbinál jóval nagyobb földrengések elviselésére is alkalmassá tette a komplexumot. Állítja: a munkák elnyeréséért soha egyetlen telefont sem emelt fel.

A baloldali politikai vezetők közül nem csak Józsa István állt szerződésben a Paksi Atomerőművel. 1991-ben Medgyessy Péter cége kötött a céggel 9,5 millió forintos kommunikációs szerződést. 1997–98-ban pedig Gyurcsány Ferenc Altus cégbirodalmának egyik vállalkozása kapott 80 millió forintot az atomenergia „társadalmi elfogadottságát növelő” kampányra. Érdekes módon a Híradónak adott magyarázatában az ügyvezető Dobrev Klára, bár pontos részleteket nem árult el a kampányról, fontosnak tartotta leszögezni, hogy miután Gyurcsány Ferenc országos politikus lett, az Altus – ellentétben Józsa István cégével – kiemelten ügyelt arra, hogy állami vállalattal semmilyen üzleti kapcsolatba ne kerüljön.

Egyedi megbízások

Józsa István állítja: a Gépkar minden megbízását versenyben nyerte el. Bár ezt némileg maga kérdőjelezi meg, amikor egyúttal állítja: a cég olyan speciális tudás birtokában volt, ami egyedülálló Magyarországon.

A Demokrata paksi forrásai megerősítették: a Gépkar valóban jelen volt az Atomerőmű területén, ahol hegesztési-acélszerkezeti munkákhoz, és darukarbantartáshoz rendelkeztek kapacitásokkal. Munkáik egy részét valóban más vállalkozókkal versenyezve végezték, ahol az alkalmazott óradíjak megfeleltek a szakmai átlagnak. Más, úgynevezett kiemelt munkák esetében azonban egyedi szerződéseket kötött a Gépkarral az erőmű, ahol már nem érvényesülhetett a verseny árleszorító hatása. Ilyen volt például a daruk felújítása vagy a pályamenti vezetékek cseréje. A versenyeztetés alóli felmentést az erőmű vezérigazgatója mellett a különböző igazgatók is elrendelhették.

A Gépkar arra is lehetőséget kapott, hogy feltérképezzék azokat a területeket, ahol szükség van „biztonságot növelő fejlesztésekre”. A cég javaslatait az erőmű vezetése többnyire jóváhagyta – s egyúttal meg is bízta a vállalkozást az adott munkák elvégzésével. Ahogy lapunknak hangsúlyozták: e fejlesztések valós szükségleteket elégítettek ki, ám belső szakmai vélekedések szerint sürgősséggel történő megvalósításuk nem volt indokolt – nem beszélve a versenyeztetés hiányáról. Az egyedi árak alkalmazásának legkirívóbb példája az volt, amikor a Gépkar nagy nemzetközi gyártók áraihoz képest négyszer-ötször drágábban szállított az erőműnek egyedi emelőberendezéseket. Bár a munkák végrehajtását felügyelő műszaki ellenőrök többször szóvá tették az árszintet, jelzéseik süket fülekre találtak.

A Gépkar Kft. paksi karrierjének a végét az MVM-csoport jelenlegi struktúrájának 2007-es kialakítása, s az ehhez kapcsolódó közbeszerzési kötelezettség hozta el. Ahogy Józsa István is hangsúlyozta: a cég sokkal eredményesebben működött a kétezres évek első felében. A Gépkar a közbeszerzéseken már csak jóval kisebb nyereséghányadot tudott elérni, másrészt a cég fő profiljának számító acélszerkezeti munkákat, és az emelőgépek karbantartását az MVM saját szerelőrészlegeinek adták ki. Mivel a versenyeztetés alóli felmentést már csak 50 millió forintnál kisebb megbízásoknál lehetett alkalmazni, az erőmű még megpróbált néhány munkafolyamatot több „részmunkára” bontani, hosszabb távon azonban már nem vállalták ennek jogi kockázatait. A Gépkart tulajdonosai 2010-ben eladták, alkalmazottaik fokozatosan más vállalkozásokhoz igazoltak át, s a cég jelenleg felszámolási eljárás alatt áll.

Atom-pálfordulás

– Paks egy szocialista kifizetőhely volt – következtetett Balla György, a Fidesz frakcióigazgatója az M1 Lényeg műsorában. Hozzátéve: a jelek szerint a szocialista politikus csak addig támogatta az erőmű megújítását, amíg anyagi haszna származott ebből.

Józsa István ugyanis még 2009-ben, a környezetvédelmi bizottság tagjaként azt hangoztatta, hogy Paks bővítése „környezetbarát megoldás” az ország energiabiztonságának biztosítására. S természetesen egyike volt azoknak a képviselőknek, akik 2009 tavaszán 95 százalékos, elsöprő többséggel megszavazták az új atomerőműblokk előkészítéséről szóló javaslatot. Az elmúlt hónapokban azonban a szocialista frakcióvezető-helyettes a baloldali összefogás atomerőmű-ellenes megnyilvánulásainak egyik vezérszónokává vált. Üzlettársa, Gábor József egyébként a bővítésről még 2005-ben így nyilatkozott a Paksi Hírnöknek: „atomenergia nélkül elképzelhetetlen az ország energiaellátása, (…) a paksi atomerőmű élettartam-növelése mellett új blokk építésére is szükség van”.

Kárász Andor

Vádemelési szakasz

A Gépkar Kft. 2002-től a több cég élén hírhedté vált Kocsis Istvántól kapta megbízásait. A szocialisták adu ász szakembere volt ugyanis 2002–2005 között a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója. Innen egyébként az erőmű-tulajdonos Magyar Villamos Művek fő vezetői székébe ült át, ahonnan több tízmilliárd forint értékű, offshore cégeket is érintő, kétes pénzmozgás gyanúja miatt mentették fel 2009-ben. Kocsis utódja Pakson Kovács József, addigi üzemviteli igazgató lett. Neki szintén a 2009-es leváltási hullámban kellett távoznia. A Nemzeti Nyomozó Iroda – a Kocsis-ügyhöz kapcsolódóan – tavaly áprilisban emelt ellene vádat különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt. Kovács Józsefet 2009-ben az üzemviteli igazgatóból előlépő Süli János váltotta az Atomerőmű élén.