Szórakoztatva nevelni

– Dr. Tózsa István, a Corvinus Egyetem tanára lapunkban lesújtó véleményt fogalmazott meg a Z generáció magyar identitással kapcsolatos tudásszintjéről. Szerinte a diákok emocionális, hosszú távon rögzülő ismeretszerzésére a Történelmi Animációs Egyesület filmjei a legalkalmasabbak.

– Én középiskolai tanárként tapasztaltam azt a tudatlanságot, amit ő az egyetemen. A multimédia és a globalizmus világában élünk, ez olyan közeget teremt a fiataloknak, amelybe már nem férnek bele a klasszikus magyar regények, játékfilmek, még a dokumentumfilmek sem. A diákok fejébe csak nagy kompromisszumok árán lehet beleverni a szükséges információmennyiséget. Amihez nem kötődik képi élmény, azzal nem tudnak érzelmileg azonosulni, így nem rögzül bennük hosszú távra. A mi generációnk azért tudott, mert olvastuk az Egri Csillagokat, a Koppányi aga testamentumát, és olvasmányaink segítségével el tudtuk képzelni ezeket a szereplőket, bele tudtuk helyezni egy történelmi kontextusba.

– Hogyan kellene egy pedagógusnak másként oktatnia, mint húsz évvel ezelőtt?

– A pedagógusnak nem elég, ha egy középkori rézmetszetet mutogat. A diákokat élménydús, színes mozgóképekkel, interaktív animációkkal, cselekményekkel lehet megfogni. A mi animációink interaktív számítógépes játékként is kezelhetők. A kiválasztott szereplővel virtuális sétát lehet tenni a korabeli környezetben, a jurták között, találkozhatunk a falu lakóival: beszélgethetünk, verekedhetünk, lejátszhatunk csatákat. Nem a szórakoztatás a célunk, hanem a szórakoztatva nevelés és tanítás.

– Hogyan újítaná meg a digitális oktatást?

– Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetnél előálltunk egy olyan projekttel, amely a tankönyveket tenné izgalmasabbá. Ez az úgynevezett kiterjesztett valóság technikájára épül: a nyomtatott szövegben markereket helyezünk el, amelyeket egy mobiltelefon kamerájával nézve háromdimenziós animáció jelenik meg. Például a tankönyvi szöveg a római kort taglalja, és a kamerát a szöveg fölé tartva felugrik a Colosseum 3D-s képe.

– A Történelmi Animációs Egyesület kilenc magyar csata animációját készítette el. A harcászati cselekmények bemutatása a legalkalmasabb az érzelmi azonosulás megteremtéséhez?

– A 3D animációs film nagy előnye a tömegek, a csatatér látványos megjelenítésében van, és egy-egy jól kiválasztott zenével képes felkorbácsolni az érzelmeket. A dráma konfliktusban születik. A történelem során egy közösség, egy nemzet belső vagy külső konfliktusa általában a legfőbb erőfeszítésben, a harcban, a döntő csatában bontakozott ki teljesen. 

– Mi jelentené az áttörést a történelemoktatásban?

– Az, ha a diákok a körülbelül húsz különböző történelmi korban játszódó játékkal tanulhatnának az órákon: római környezet, középkori kolostor, reformkor és így tovább. A diák leül a játék elé, és bejárja a római köri környezetet, megnézi a görög–római szobrokat, megépít egy római kocsit. Elsétál a Fórumra, az információs anyagból pedig megtanulja, hogy az a közügyek intézésének színtere. A lényeg az interaktivitás. A tanóra első felében játszanak, a második felében pedig megbeszélik a látottakat. A tárgyi kultúrát, a gazdaságtörténetet, a hadtörténetet, a művészettörténetet mind meg lehetne így tanítani, az egyetemes és magyar történelem hetven százalékát át lehetne így adni.

– És a fennmaradó harminc százalék?

– Egy 45 perces történelemóra anyagát tízperces videóban össze lehet foglalni. A narrátor beszéde alatt pörögnek a képek, az infografikus anyagok, térképek, mint egy klasszikus dokumentumfilmben. 160 darab tízperces videó lefedné a teljes tananyagot. A diák a buszon, iskolába menet is meg tudja nézni a leckét a mobilon. A legtöbb iskolában a digitális oktatás kimerül abban, hogy megnéznek egy odavonatkozó filmet. Persze ez is jó, de a mai generációnak már kevés.