Szukák ideje

Minden kennelnek megvan a maga története. A komondor nemcsak küllemre különleges, de lefegyverzően jó és emberbarát természete is van, így percek se kellenek ahhoz, hogy az ember beleszeressen. Így járt Anda Roland is. A szomszédban találkozott egy komondorral, aztán…

Egy kan, bizonyos Pasa volt az Anda-Marócsek család első komondora. Versenyeket nyert, mindenki csodálta. Roland és felesége, Anita szemrevaló szukákat vásárolt hozzá, kiváló kutyákat adott a kitenyésztett vérvonal.

Kifejezetten nyugodt fajtáról van szó. Volt, amelyiket még a templomi misére is be lehetett vinni – mondja Anita asszony.

Persze eléggé könnyű félreérteni ezt a nyugodtságot. A komondor szereti a gyerekeket, jól kijön más állatokkal, sőt más kutyafajtákkal is, ha behívjuk a lakásba, lazán leheveredik a szőnyegre, nem ugrál az asztalra, nem ver le semmit. A kuvasszal szemben nem csak egy gazdát választ magának, kötődik a család minden tagjához, még a gyerekeknek is szót fogad. Ezért is mondják rá: családi kutya. Eközben azonban elszántan védi az udvart, amelyet az őrzésére bíztak. Lomhasága megtévesztő, mert valójában nagyon ruganyos és villámgyors, ha élessé válik a helyzet. De nemcsak képességei, hanem a testét védő dús szőrzete miatt sem lehetett soha egyenrangú ellenfele a területét támadó farkas vagy más vadállat.

Nem kell agyongondozni

A komondor nem divatkutya. Anita asszony még azt is megtette, hogy kivitt egy-egy kutyát Budapesten a Hősök terére, hagy csodálja meg mindenki, hadd szerezzen nevet magának újra ez a kifejezetten magyar, ősi fajta. Hat komondorral találkozhat az ember a család csömöri udvarában, de Anita asszonynak összesen harminc kutyája van. A többieket barátoknál, ismerősöknél, kutyabolond családoknál helyezte el, és rendszeresen körbelátogatja őket. Persze rendre elkelnek a kennelben született kölykök is, ezeknek a sorsát is nyomon követi.

Ha Anda-Marócsek Anitát hallgatja az ember, kiderül, hogy a komondor nem kíván különösebb gondoskodást. Két-három far-hátat, plusz úgy húszdekányi tápot eszik naponta. Időnként marhanyesedék is jut a táljukba, de ha bármikor is túl sok eledelt kapnak, a fölösleget otthagyják. Amúgy szigorúan külön-külön, mondhatni szeparáltan esznek, ez a komondoroknál is érzékeny pont. Egyébként a komondor pásztorkutya, szervezete pedig kifejezetten jól hasznosítja az eledelét. Loncsosnak hitt szőrzete miatt sokan eleve idegenkednek tőle, pedig ezzel a bundával sincs semmi baj. A komondor vagy nemezes, vagy szalagos szőrzetet növeszt, ezzel időnként valóban foglalkozni kell, például elkülöníteni a tincseket az állat növendék korában. Ennyi. És a nyírás, ami azt jelenti, hogy Anita asszony körülbelül 25 centiméteresre vágja a kutyák bundáját. Így jól elvannak, könnyen mozognak. Fontos az is, hogy a fajta szőre senkinél sem okoz allergén tüneteket.

Egészséges genetika

Anita asszony nemcsak a Hősök terén, de óvodákban és iskolákban is megjelenik időről időre, a fajtát népszerűsítendő. A hatás óriási. Tény persze, hogy szép kutyákról van szó, az Anda-Marócsek család otthonában megszámolni sem lehet azokat a serlegeket, érmeket, amelyeket kutyáik a különféle kiállításokon, versenyeken nyertek. Körülbelül az állat egyéves korában mutatkozik meg, hogy milyen kutya is lesz felnőttkorára, Anita asszony szerint most a szukák állnak jobban, egy jó kiállású, erős kanra öt igencsak stramm, szemrevaló szuka jut.

– A kuvaszhoz hasonlóan ezen a fajtán belül is évente 220-270 kölyök születik Magyarországon, és körülbelül 2000 törzskönyvezett komondor él hazánkban – összegzi a helyzetet Kovács Attila, a Magyar Komondor és Kuvasz Egylet elnöke.

Tíz éve már annak, hogy ezen a szinten stagnálnak a statisztikai adatok. Sajnos egyre kevésbé keresik a fajtát, egy időben felkapta a média az orosz, a szerb, a kaukázusi juhászkutyát, de most már irántuk is erősen megcsappant az érdeklődés. Aki a komondort tart, az elsősorban elhivatottságból teszi, szögezi le Kovács Attila. Ragaszkodó állat, kicsit más, mint a kuvasz, egy időben őt is megpróbálták visszahelyezni eredeti, pásztorkodó életmódjába, de a kuvasztól eltérően nem sikerült hozzá állami támogatást szerezni, nagy, átfogó programot indítani. A kuvaszos lobbik erősebbek és kitartóbbak voltak, csupán erről van szó. Most az a fontos, hogy legalább a mai szinten tudjuk tartani az állományt.

– Nincs baj a komondorral – folytatta Kovács Attila – még úgy sem, hogy mára tipikusan családi kutya, nem a nyáj, hanem a porta, az udvar hűséges területőrzője lett. Butul, lustul, korcsosul, állították róla egy időben, de ez közel sem igaz. A vizsgálatok szerint továbbra is egészséges, sokszínű genetika jellemzi, nem veszélyezteti leépülés a komondorokat.

A héja hangja

Tahitótfalun kicsit más a helyzet, már ami kutyák eredeti funkcióba történő visszahelyezését illeti. Lőrinczyné Velencei Ágnes kenneljében hat komondort számolhat meg az idegen, ők is a kertet és az udvart őrzik, de rájuk bízták a család messzebb lévő tanyájának biztonságát is. Velencei Ágneséknél egyébként nemcsak serlegeket és díjakat lát az ember, de a Komondor Magazin című színes periodikát, illetve egy szülőszobát is. Itt, ebben a helyiségben ellenek a szukák, itt töltik első napjaikat a kölykök. Ez a bizonyos tanya került először a család birtokába, és mindjárt fel is vetődött a kérdés, milyen kutya illene oda. A válasz: komondor. Velencei Ágnes egyébként egy másik szervezet, a Hungária Komondor Klub titkára. A klub adja ki a Komondor Magazin című szép, színes periodikát.

Ebben a kennelben jobbára kacsa far-hátat, mellcsontot esznek a kutyák, sőt, Ágnes asszony rendszeresen főz nekik kocsonyát is, a kollagén pótlására. Nagyon szép helyen, egy hegy oldalában áll a család háza, a kerítés túloldalán már erdő kezdődik, amelyet most rendszeresen bejárnak a vaddisznók. Vagyis nem unatkoznak a területvédő komondorok. Nincs bennük pusztító indulat, inkább csak arra törekednek, hogy elkergessék a hívatlan vendéget.

A család együtt él a kutyákkal, akik bent, a lakásban is otthonosan mozognak. Az ő szőrüket rövidebbre, 5-10 centire vágja Ágnes asszony, akinek egyébként rendszeres feladata a váltás lebonyolítása is. Azaz az egyik falkát kiviszi a tanyára, a másikat pedig behozza. Mindkét hármasban le van játszva a vezérség kérdése, dinamikus egyensúly alakult ki a csoportokban. A tanyán birkát, nyulat és sok-sok baromfit tart a család, mindenekelőtt a területet, de azzal együtt az állatokat is védik a kutyák. Már ismerik a héja hangját és röptét; ha megjelenik a ragadozó madár, a kutyák beszaladnak a csirkék és tyúkok közé, így nem mer támadni. Külön kis melegedőt kaptak a komondorok, így télen térdig áll benne a szalma, de saját házuk van itt a macskáknak is, benne fotellal, kanapéval. A kutyák jó barátságban vannak velük, ahogy a jószágot sem bántják sohasem. Ezt nem kell tanítani nekik, ez a tudatukban működő „gyári program”, akárcsak az őrzés ösztöne. Egyébként az is jellemző a fajtára, hogy a falkán belüli kutyák egymástól is tanulnak.

Ágens asszonyék kenneljének kölykei Németországban például egy alpakkatelepet őriznek. Spanyolországban pedig lovakat, de állatok mellett dolgoznak Finnországban is. Jutottak belőlük a tengeren túlra is, bizonyos kimutatások szerint körülbelül kétezer törzskönyvezett komondort tartanak Amerikában, jóllehet ott kissé sajátos szelekció folyik a fajtán belül. A valamivel kisebb egyedeket tenyésztik tovább. Azt még Anita asszony mondta el nekünk, hogy Oroszországba is kerültek tőle komondorok, különlegesen hideg körülmények közé. Bírják. Bár az ottani tulajdonosaik hatalmas, csarnokszerű építményeket emeltek nekik, azért kiviszik őket egy egyórás sétára a mínusz ötven fokban is. Nagyszerű kutyák, ezt mindenki mindenütt elismeri. Sorsuk a magyarság sorsának metaforája. Megcsappant a számuk, de hibátlanok. Kevesebben vannak, de tartják magukat.