Szükség van a megújulásra

– Idén szeptemberben Budapest ad otthont az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak. Eredetileg tavaly tartották volna meg a rangos egyházi eseményt, de a járvány miatt egy évvel el kellett halasztani. Mióta rendeznek eucharisztikus kongresszust a világon?

– Több mint százharminc éve. Az első 1881-ben volt a franciaországi Lille-ben. Magyarország másodszor ad otthont az egyhetes nemzetközi rendezvénynek, amelyen az oltáriszentségben jelen lévő Krisztust hirdetjük és ünnepeljük.

– Mikor volt az első?

– 1938-ban Budapest adott otthont a 34. Eucharisztikus Világkongresszusnak.

– Ki dönt arról, hogy melyik ország rendezheti a következőt?

– A pápa. Ferenc pápa 2016. január 31-én, a Fülöp-szigeteki Cebuban megrendezett 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus végén jelentette be, hogy a következő rendezvény helyszíne Budapest lesz.

– Ehhez képest álhírek jelentek meg a sajtóban arról, hogy Ferenc pápa nem akar találkozni a magyar közjogi méltóságokkal, mindezt azért, mert nem ért egyet az ország migrációs politikájával. Ezt a híresztelést azóta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cáfolta. Kitől származtak az ilyen hírek, amikor köztudott, hogy a pápa nemcsak egyházi vezető, hanem államfő is egy személyben?

– A pápai állam diplomáciai felkészültségéről tudni kell, hogy a pápai nunciatúra, vagyis a Szentszék nagykövetsége valamennyi országban, ahol jelen van, így hazánkban is, az összes többi külképviselet doyenje. A Vatikán diplomáciai felkészültsége, a protokollhoz való hozzáállása annyira precíz, hogy a kezdetektől elképzelhetetlen lett volna, hogy megérkezik a pápa államfőként, és nem a magyar államfő fogadja, vagy nem találkozik a magyar miniszterelnökkel.

– Június 4-én mégis erről szóltak a hírek. Mi volt az oka?

– Az elmúlt hetek hírveréseiben azt látom, hogy bizonyos köröknek nagyon az útjában van az Eucharisztikus Világkongresszus, és érdekükben áll a félretájékoztatás, az elbizonytalanítás, illetve a pánikkeltés. Kezdettől elképzelhetetlen lett volna, hogy a szentatya ne találkozzon a kereszténységet támogató és védő magyar állami vezetéssel. De ami még ennél is elképzelhetetlenebb, hogy ezt a Vatikán még ki is nyilvánítsa, migránspolitikára vagy bármi másra való hivatkozással.

– Kik állhatnak az akció mögött?

– Tudjuk, hogy kik az egyház ellenfelei a nemzetközi és a magyar közéletben, a tömegtájékoztatásban. Én úgy láttam, hogy a hírt először a 444.hu és a 24.hu jelentette meg, majd a közösségi oldalakon terjedt tovább, mindenféle feltüzelt, lejárató hozzászólásokkal. A Püspöki Konferencia várt, hogy kiderüljön, vajon ennek az álhírnek csak a füstje nagy-e, vagy a lángja is, és amikor látta, hogy a pánik már a keresztény közösségeket is elérte, kiadott egy közleményt, amelyben megcáfolta a médiában keringő híreszteléseket.

– Miért tölt a szentatya Szlovákiában három napot, nálunk pedig csak felet?

– A pápa hivatalos látogatásait már évekkel korábban megszervezik. Az Eucharisztikus Kongresszusra viszont eredetileg tavaly került volna sor, de a járvány miatt egy évvel elhalasztották, így a magyarországi látogatás egy becsúszó program. Ferenc pápa zárómisén való részvételét épp Szlovákia közelsége miatt lehetett beiktatni. Nem arról van szó tehát, hogy több időt tölt Szlovákiában, mint nálunk, hanem arról, hogy azt az időt, amit Budapesten tölt, a szlovákiai látogatástól veszi el.

– Részt szokott venni a pápa az Eucharisztikus Kongresszusokon, illetve azok valamelyik programján?

– Nem feltétlenül. 1938-ban a kongresszust a pápai legátus vezette (a pápa személyes megbízottja, állandó képviselője). Más kérdés, hogy Eugenio Pacelli pápai legátust egy évvel később, 1939-ben pápává választották: ő lett XII. Piusz.

– Ideje lenne ráhangolódni a kongresszusra, hisz már közeledünk a cél­egyeneshez. Itt vagyunk a Herminamezői Szentlélek-templomban, amelynek építése az 1938-ban Budapesten rendezett Eucharisztikus Kongresszus előtt fejeződött be. Kifejezetten a kongresszusra épült?

– Jó néhány budapesti templom felépült 1938-ra. Ekkori ez a templom is, de nem feltétlenül a kongresszusra. Az építkezést a herminamezői műemlék kápolna egyre szűkebb befogadóképessége indokolta. A hívek növekvő száma miatt jóval nagyobb templomra volt szükség. Ha valaki végignézi a Szentlélek-templom felszentelésének 80 éves évfordulójára készült fényképeket, láthatja, hogy itt egy pusztaság volt, amelynek a kellős közepén felépült egy templom, és vele szemben a plébániaépület. Más nem volt a közelben. Ahogy nőtt és terjeszkedett a város, körbevették a lakóházak, megépültek az utak, az autópálya. Az akkori plébános, Mihalovics Zsigmond volt az Eucharisztikus Világkongresszus fő szervezője, és magától értetődött, hogy egy elsősorban a Hősök terén tartott rendezvényhez innen tud híveket mozgósítani a szervezéshez, ezért 1938-ban ez a plébánia vette ki a részét legnagyobb mértékben a kongresszus megszervezéséből. Ennek mintegy foglalata, hogy amikor megérkezett a kongresszus nyitó szertartására az olasz zarándokcsoport, hálából a találkozó létrehozásáért a magyar népnek hozott páratlan értékű műkincset adtak át Serédi Jusztinián hercegprímásnak. Ő pedig ezt a Kassai téri templomunknak adományozta. Ez volt a Mamertini Feszület.

– Itt állunk a templom bejáratától jobbra eső kápolna oltáráról magasba emelkedő feszület előtt. Vannak, akik ezért a gyönyörű keresztért zarándokolnak ide.

– E kereszt vonzása érthető, hiszen hű mása annak a feszületnek, amely Rómában, a Fórum romjai között, a Capitolium egyik barlangjában, a Mamertini börtön félhomályában függ Szent Péter és Szent Pál börtönének bejárata fölött. Nagyon sok zarándok keresi fel, és állítják, hogy az itt végzett imádság meghallgatásra talált. Ez nem egy puszta fatárgy: a római ácsok Szent József templomában, amelynek altemploma a Mamertini börtöntemplom, nyolc napon keresztül állt, az ott összegyűlő tömeg imájával itatta át. Így egy valódi kegytárgyat adtak ajándékba. Ennek a hagyományát folytatva, ez előtt a feszület előtt újítjuk meg minden első pénteken Magyarország felajánlását Jézus Szent Szívének.

– Van még más ereklye is, amire viszont véletlenül bukkantak rá, bár tudjuk, hogy véletlenek nincsenek.

– Az első nagy fellelkesülési időszakban, amikor már tudtuk, hogy Budapesten lesz a következő Eucharisztikus Kongresszus, egyszer az egyik ministránsunk félrehúzta a ministránsruhákat a szekrényben, és meglepetten odahívott: „Ezt nézze meg, atya!” Én sem tudtam a zászlóról, megrendülten néztük. A szekrény mélyén ott volt az elfeledett történelmi lobogó, rajta a Credo egyesület logója és a mellbevágó dátum: 1938. A másik oldala pedig az akkori Világkongresszusnak állított emléket. A Credo Egyesület időközben megszűnt, de a zászló megtalálása óta újra megalakult, és a kongresszus előkészítésében oroszlánrészt vállal. A lobogó restaurálása azóta megtörtént, és a Mamertini feszülettel együtt a fő helyre kerülnek az Eucharisztikus Kongresszus alkalmából rendezett kiállításon.

– Szép üzenet. De mit jelent a kongresszus a ma emberének? Egész hívő közösségünk, fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulása, ahogy a szentmiséken imádkozzuk, soha nem volt időszerűbb, mint napjainkban.

– Többféle érzés kavarog bennem. Itt, a fővárosban azt tapasztalom, hogy van, aki kényesen kerülgeti a témát, és van, aki teljes erőbedobással, lelkesen készül a kongresszus eseményeire, illetve a saját tanúságtételére. Az a benyomásom, hogy a vidéki és a határon túli katolikus közösségek nagyon erőteljesen fogják képviseltetni magukat. A vidéki emberek nagyon várják, és egy ekkora keresztény megmozdulás a protestánsokat sem hagyja hidegen, őket is lelkesíti. A történelmi kereszténység számára valóban hatalmas lelki megújulást hozhat, az eucharisztia kutatásában óriási teológiai és bölcseleti távlatokat nyithat. Azok a nagyon egyszerű szavak, amelyekkel Jézus isteni hatalmát megmutatta az utolsó vacsorán, valami hihetetlen gazdagságot tártak fel és hagytak az utókorra. Ezek legfőbb üzenete, hogy a nemzeti, családi és nemzetközi közösségek igazi összetartó ereje mindig a kereszténység marad.