Vajon merre fordul a fiatalok politikai iránytűje?
Szülők kontra TikTok
A fiatalok politikai döntéseit még mindig leginkább a család értékrendje határozza meg. A Z generáció politikai aktivitását ugyanakkor nehéz megítélni, mert gyorsan változó világunkban, ahol a globális trendek egyre hangsúlyosabbak, rövid időn belül is változhat az álláspontjuk egy-egy életünket meghatározó kérdést illetően. Kiss-Kozma Georginával, az Ifjúságkutató Intézet igazgatóhelyettesével arról beszélgettünk, vajon hogyan lehet biztos kapaszkodókat nyújtani a tekintélyelvűséget mereven elutasító, az információáradattal küszködő és emiatt erőteljes manipulációnak kitett ifjúságnak.
– Mikor kezdi el érdekelni a fiatalokat a politika?
– Először is érdemes különbséget tenni politika és közélet között. Ha az előbbiről kérdezzük a Z generáció tagjait, nagy valószínűséggel azt a választ fogjuk kapni, hogy nem izgatja őket. Ez az egyébként negatív jelzőkkel teleaggatott világ ugyanis nehezen fér bele életük azon szakaszába, amikor a szülőktől való elszakadás, a különköltözés, az első szerelem és a tanulmányok foglalkoztatják őket leginkább. Választási hajlandóságuk is változó. Amikor először nyílik lehetőségük szavazni, sokkal nagyobb arányban mennek el, mint mondjuk a következő ciklus végén. Mert először úgy érzik, ez az esemény a felnőtté válásuk egyik fontos mérföldköve, később aztán meglehetősen rapszodikus a választásokon való részvételük, csak akkor lesznek ismét érdeklődőbbek, amikor már közvetlenül érinti őket az adórendszer, az egészségügy vagy más szakpolitikai kérdések. Ebben a korban nagyon nehéz vizsgálni a politikai magatartásukat.
– Miért?
– Mert a fiatalok impulzív szavazók, nincs még kiforrott politikai identitásuk. A különböző külső hatások, például a baráti közeg vagy a média nagyban befolyásolják őket. Amit látunk a kutatásokból, az egy pillanatnyi állapot. Akár pár hónap alatt is nagyon sokat változhat a gondolkodásuk.
– A család milyen hatással van rájuk?
– Amikor néhány éve megkérdeztük, hogy mennyire értenek egyet szüleik politikai nézeteivel, azt tapasztaltuk, hogy többségük számára ezen a téren is, meg életeszményekben is a család az egyik legfontosabb példa. Jól mutatják ezt az előző választások statisztikái is: tízből nyolc első választó fiatal ugyanúgy szavazott, ahogyan a szülei. Persze ebben közrejátszik az is, hogy a generációs lázadás, amely a történelemben sokszor meghatározó volt, most kevésbé jellemző.
– Ami hagyományosan mindig együtt járt a mindenkori hatalommal szembeni ellenállással. Eszerint kevésbé tapasztalható a mostani fiataloknál?
– Van egy hangos kisebbség, amelyik sok kérdésben másképp vélekedik, de ebből még nem tudunk messzemenő következtetéseket levonni. Egy nyári fesztivál felfokozott hangulata például nem feltétlenül jelent általános kormánykritikus attitűdöt. Gyakori hiba, hogy a fiatalokat homogén tömbként kezelik, pedig valójában rendkívül sokfélék, és rengeteg csoportot alkotnak. Nem beszélve arról, hogy a fesztiválokra csak egy részük jut el, jellemzően a városi, jobb anyagi körülmények között élők. Félrevezető volna tehát a teljes generációt egyetlen esemény alapján jellemezni. Általában a választásokhoz közeledve élesedik a vita az ifjúsággal kapcsolatban is, az előző választásoknál is elhangzott a generációs pártok részéről, hogy a fiatalok alapvetően ellenzékiek. Aztán az eredmények rácáfoltak erre.
– A globális trendek mennyire befolyásolják a politikai szocializációjukat?
– Nagyon is, ráadásul ezek a hatások nem csak politikai kérdésekben érvényesülnek. Amikor a magyar és az amerikai fiatalok jövővel kapcsolatos terveit vizsgáltuk, itt is, ott is megjelent az akaratlagos gyermektelenség gondolata. Sokan azt a választ adták, hogy szeretnének, de nem vállalnak gyermeket, mert így akarják megvédeni a bolygót. Ez komoly ellentmondás, hiszen miközben fontosnak tartják a családot, egy globális cél érdekében lemondanak róla. Pedig ahhoz, hogy a környezetvédelmi szempontok érvényesülhessenek, új technológiákra van szükség – ezeket azonban valakinek ki is kell fejlesztenie. Ha nincs elég gyermek, nem lesz elég szakember sem. Arról is megkérdeztük a fiatalokat, hogy milyen témákról kellene többet beszélni a jövőben. Magyarországon és az Egyesült Államokban meglepően hasonló válaszok születtek, annak ellenére, hogy a két ország teljesen más világ. Ez is bizonyítéka annak, hogy a fiatalok gondolkodása globalizálódik.
– Politikailag van már ennek érezhető hatása?
– Külföldön jól láthatók voltak olyan generációs mozgalmak, mint a „Fridays for Future” vagy az „OK boomer”, Magyarországon azonban ezeknek nem tapasztaltuk olyan erős jeleit. A fiatalok politikai aktivitását azonban azért is nehéz mérni napjainkban, mert a választásokon való részvétel, petíciók aláírása vagy a tüntetés már nem kizárólagos eszközei a politikai véleménynyilvánításnak. Mit nevezünk egyáltalán politikai érdeklődésnek? Azt, ha valaki több időt tölt politikai tartalmak fogyasztásával a közösségi médiában? Azt, ha meg is osztja ezeket? Azt, ha követ influenszereket, de közben a fizikai térben inaktív marad? Ugyanígy kérdéses, miként értelmezzük ennek az ellenkezőjét: ha például valaki szinte teljesen távol marad az online tértől, de részt vesz egy tüntetésen, mert az adott ügy megérintette. Ezeknek a megértése és előrejelzése nagy kihívás most a szakemberek számára.
– Egy politikai pártnak hogyan a legcélszerűbb megszólítania ma a fiatalokat?
– Napjainkban különösen fontos, hogy a politikai szereplők képesek legyenek elsajátítani a fiatalok nyelvét. Nem csupán az számít, hogy milyen csatornán keresztül érik el őket, hanem az is, hogy tartalmilag mennyire tudnak kapcsolódni hozzájuk. Vagyis mi az, ami a fiatalok értékrendjével összhangban áll, és milyen témák érdeklik őket ténylegesen. Az utóbbi években azonban egy új trend jelent meg: más szereplők is beléptek a politikai térbe, például zenészek. Üzeneteikkel pedig sokkal közelebb tudnak kerülni a fiatalokhoz, mert egyszerűbben megtalálják velük a közös nevezőt, mint mondjuk egy politikus, akiben eleve nem nagyon bíznak. Amerikában a hírességek már régóta beléptek a politikai térbe – gondoljunk csak arra, milyen erővel bírnak például Taylor Swift énekesnő-dalszerző megnyilatkozásai. Ez a jelenség már hazánkban is megjelent: ami korábban inkább a zenei underground világ sajátja volt, az mára a mainstreamben is jelen van. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a fiatalokra eddig is nagyon nagy hatással voltak a közvetlen hozzátartozóik, a globális bizonytalanság közepette pedig a család mint hiteles információforrás szerepe tovább erősödik.
– Mit ért globális bizonytalanság alatt?
– Az internet megjelenését kezdetben hatalmas optimizmus övezte: sokan hitték, hogy a tudás mindenki számára hozzáférhetővé válik, és ezzel demokratizálódik a világ. Idővel azonban a negatív következmények is felszínre kerültek. Például gyökeresen átalakult a tekintély szerepe. Régen az orvos, tanár vagy akár az újságíró olyan tudás birtokában volt, amihez a hétköznapi ember nem fért hozzá. Ma viszont a világhálónak, főleg a mesterséges intelligenciának köszönhetően nagyon sok információhoz hozzájuthatunk, emiatt sokan úgy érzik, már nincs is szükség szakértőkre. A fiatalok életéből fokozatosan kikopnak a szaktekintélyek, a médián keresztül rájuk zúduló információáradatban azonban egyre nehezebb eligazodniuk. A világ körülöttünk gyorsan változik, a hiteles források szerepe gyengül, miközben a manipuláció lehetőségei felerősödnek. Az internet megjelenése így aztán amellett, hogy szabadságot hozott, sebezhetőbbé is tette az ifjúságot. A tapasztalatok és az előző választások eredményei azonban azt mutatják, hogy a fiatalok leginkább azokra a mindennapi problémáikra adott válaszokra figyelnek, amelyek közvetlenül megkönnyítik az életüket. Számukra ezek a gyakorlati intézkedések sokkal meghatározóbbak voltak, amikor dönteniük kellett, hogy kire szavazzanak, mint bármilyen influenszer véleménye vagy a közösségi médiában megjelenő információ- és kommentcunami.
