A polgári szövetség történelmi sikert aratott, s nem csupán azért, mert európai választáson még sohasem szerzett ötvenhat százalékot egyetlen párt sem, s Magyarországon sem élvezett még ilyen arányú támogatottságot egy erő sem a rendszerváltoztatás óta. A történelmi jelző azért lehet leginkább helytálló, mert ami korábban már-már hihetetlennek tűnt, ma már nem elérhetetlen cél: az EP-választási győzelem kétharmados sikert ért volna egy országgyűlési választáson.

Elsöprő jobboldali fölény

Az EP-választás eredményének, a Fidesz több mint 56 százalékának nagysága talán még világosabb, ha felidézzük, hogy eddig egyetlen párt volt 1990 óta, amelyik képes volt önmagában is megszerezni a parlamenti mandátumok többségét; 1994-ben az MSZP. Akkor a szocialisták az első fordulóban a szavazatok 31, a másodikban 45 százalékát kapták, ezzel a képviselői helyek több mint 54 százaléka az övék lett.

A mostani, fideszes eredménnyel kapcsolatban már a választás éjszakáján napvilágot láttak olyan elemzések, melyek szerint hasonló támogatottsággal a Fidesz a 176 egyéni választókerületből akár 170-et is megnyerhetett volna egy parlamenti voksoláson. Később a Nézőpont Intézet az EP-voksolás eredményeit kivetítette egyéni választókerületekre, és így kiderült, az ekkora arányú támogatottság megőrzése esetén a Fidesz a 176-ból 174 egyéni helyet nyerhet el, ebből 141 körzetben már az első fordulóban győzne, míg harminchárom helyen a második fordulóban.

Két olyan körzet van, amelyben az MDF támogatásával a második fordulóban a szocialisták nyerhetnének: a 19. és a 20. egyéni választókörzet, amelyek Budapest XIII. kerületében találhatóak. Összességében a Fidesz–KDNP 269, az MSZP 56, a Jobbik 46, az MDF pedig 15 mandátumot szerzett volna a Nézőpont Intézet számítása szerint, ha másfél hete országgyűlési választást tartottak volna, magyarul a Szövetség tucatnyi képviselővel felülmúlta volna a kétharmados parlamenti többséget.

Tovább vizsgálva a június hetedikei eredményeket: a jobboldal – ide értve a Fideszt és a Jobbikot – a kisebb városokban és a községekben jobban szerepelt, mint Budapesten és a megyei jogú városokban. A fővárosban 48 százalék, 22 százalék, 13 százalék volt a Fidesz–MSZP–Jobbik-arány, míg a megyei jogú városokban és Budapesten összesítve 51, 21, illetve 13 százalékos eredményt ért el a három párt. A kisebb városokban már 57-16-16 volt az arány, vagyis a magabiztosan vezető Fidesz után fej-fej mellett áll az MSZP és a Jobbik, míg a községekben a Fidesz 63, a Jobbik 15, az MSZP pedig 13 százalékot kapott az ezeken a településeken leadott több mint 850 ezer voksból.

A megyei jogú városokban kiemelkedő eredményt ért el a Fidesz Hódmezővásárhelyen, Szombathelyen és Kecskeméten (62, 62, illetve 61 százalék), a budapesti kerületek közül pedig a hagyományoknak megfelelően az I., a XII. és a II. kerület áll a dobogón, hátul pedig a budapesti VII. kerület, Salgótarján és a XIII. kerület található, utóbbi 39 százalékkal. A kisebb városok közül a legnagyobb fideszes sikerek helyszínei: Nyíradony (83 százalék), Villány (82 százalék) és Baktalórántháza (81 százalék).

A statisztikai érdekességek közül jegyezzük meg, a községekben a Baranya megyei Vargán a Fidesz 97 százalékot kapott, az MSZP pedig egyetlen voksot, Okorágon 41 szavazatot kapott a Fidesz, egyet-egyet az SZDSZ és a Munkáspárt, de a Zala megyei Pusztaapátiban is 95 százalék szavazott a Szövetségre.

Új irány

A Fidesz vezetői közül többen és többször elmondták az utóbbi hónapokban, hogy ma már nincs klasszikus jobboldali és baloldali tábor, ehelyett a választók kormánypártiak és a kormányt leváltani akarók csoportjára oszthatóak. A politikai paletta átrajzolódása, amit leginkább az elmúlt két évtized legrosszabb kormányzása, illetve a Jobbik ebből is következő erősödése idézett elő, lényegében oda helyezte a Fideszt, ahová évek óta törekszik: a közép-jobb tartományba.

Hosszú időn keresztül úgy nézett ki egy-egy választás, hogy a két oldalnak nagyjából egyforma számú biztos szavazója volt, akik mellé a bizonytalanok közül igyekeztek megnyerni annyi embert, amennyi elég a győzelemhez. Ha azt nézzük, hogy 2002-ben és 2006-ban is a szocialisták nyertek, akkor egyszersmind az is kiderül, hogy ebben melyik fél volt a sikeresebb.

A balliberális oldal gyakran Orbán Viktor démonizálásával, illetve a Fidesz félelmetesnek való beállításával igyekezett szavazatot szerezni. A legutóbbi hét év sorozatos szocialista, szabad demokrata botrányai, a gazdaság és a közbiztonság helyzete, az elszegényedés azonban egyfelől hiteltelenné tette az MSZP-t és az SZDSZ-t, másrészt, és talán ez a fontosabb szempont, sokadlagossá tett olyan, korábban fontosnak hitt jelzőket, mint például a szélsőségesség.

Ezen túlmenően a Fidesz a balliberális oldal mellett jobbszélről is kapott ellenfelet és bírálót a Jobbik megerősödésével. Így aztán ma már egyértelműen olyan jobbközép néppárt, amely egyszerre tudja képviselni a hagyományos jobboldali eszméket (hazaszeretet, a hagyományok tisztelte, a határon túli magyarok képviselete és így tovább), eközben pedig képes megszólítani olyanokat, akik nem elvek, hanem gyakorlati, anyagi megfontolásból korábban a baloldalra szavaztak. A Jobbik egyre hangsúlyosabb megjelenésével ugyanis automatikusan lekerült a Fideszről a szélsőségesség bélyege. Orbán Viktor több mint hét éve folyamatosan a közvélemény-kutatások népszerűségi listáinak élén áll, ami egyedülálló. Népszerűsége most tovább nőtt. Egy múlt héten közzétett felmérésben többen nevezték meg őt arra a kérdésre, hogy ki legyen Magyarország miniszterelnöke, mint Bokros Lajost, Bajnai Gordont és Morvai Krisztinát együttvéve.

Hogyan tovább?

A Szövetség vezetése mégsem dőlhet hátra, a meglévő magas támogatást megőrizni ugyanis közel akkora feladat, mint amekkora megszerezni volt. A lapunk által megkérdezett fideszes politikusok egyöntetűen azt mondták: hiába próbálja a balliberális oldal a Jobbikkal szembeni állásfoglalásra bírni a Fideszt és hiába támadja a Jobbik is a pártot, a Szövetség ezután is igyekszik a lehető legjobban kivonni magát a mindennapos pártcsatározásokból és az ország helyzetére, a kormányra koncentrál.

A Fidesz a múlt héten nyílt levelet írt az MSZP-nek, melynek tartalmát a szombati kongresszus elfogadta. Ebben egyebek mellett azt követelik, a szocialista kormány állítson le minden privatizációs eljárást és fejezze be a közvagyon elherdálását, vonja vissza az ingatlanadó bevezetéséről szóló törvényjavaslatot, valamint a külföldről felvett hitelekből ne támogasson bankokat. Bár amint várható volt, az MSZP továbbra is elzárkózik az előrehozott választásoktól, a Fidesz továbbra is végesnek látja a szocialista kormányzást.

A következő hetek stratégiája attól is függhet, az adótörvények június végi szavazásakor az MSZP-nek sikerül-e megszerezni az SZDSZ támogatását, magyarul a parlamenti többséget, valamint hogy milyen változásokat hoz a szocialisták júliusi kongresszusa.

Bándy Péter

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet kutatási igazgatója:

– Egy stratégiát mindig az eredmény minősít, és ez alapján kimondható: sikeres volt a középre nyitás politikája a Fidesznél. A Jobbik azért okozhatott meglepetést, mert a rejtőzködő szavazókat a közvélemény-kutatások értékelésénél többnyire a szocialisták szavazótáborához sorolták, aztán kiderült, ezek az emberek jórészt a Jobbikra adták a voksukat. A radikális párttal vélhetően mégsem foglalkozik hangsúlyosan a Fidesz a következő időszakban, hiszen meg kell várni, hogyan dolgozzák fel a Jobbiknál a valószínűleg számukra is meglepő sikert. Ahhoz, hogy hosszú távon kiszámítható legyen egy párt politikája, szükség van egy egyes számú vezetőre, el kell dőlnie, ezt a szerepkört Vona Gábor vagy Morvai Krisztina tölti majd be, és kérdéses még, hogy meg tudja-e őrizni egységét a gyorsan megerősödő párt. Emlékezetes, hogy a Magyar Gárdánál is volt már szakadás. Az sem kizárt, hogy egy országgyűlési választáson több jobbikos is a Fideszre szavaz, hiszen akkor más, komolyabb a tét. Így aztán a következő parlamenti voksoláson dől el, hogy Magyarországra is befut-e a „varsói expressz”, magyarul a lengyelországihoz hasonlóan itt is lesz-e az erős polgári bázis mellett egy hangsúlyos nemzeti radikális erő, vagy ez egy egyszeri alkalom volt, és a Jobbik tartósan nem tud ilyen eredményesen szerepelni. A Fidesz várhatóan azt az utat járja ezután is, amivel eddig sikeres volt, és a tavalyi népszavazás után az EP-választáson is minden korábbinál nagyobb sikert aratott.

Simon János politológus:

– A tizennégy mandátum talán azért volt egyesek számára csalódás, mert az EP-választás előtt túlfokozott elvárások voltak a Fidesszel szemben. Jó, ha a Szövetség büszke erre az eredményre, hiszen rekordmértékű győzelmet aratott. Ugyanakkor nem árt, ha azzal is tisztában vannak: ebben a sikerben kisebb részben van benne az ő stratégiájuk, nagyobb részben a rendkívül rossz kormányzás vezetett ehhez az eredményhez, és vannak területek, ahol a Fidesznek is javulnia kell a jövőben. Az előrehozott választás politikai értelemben pillanatnyilag leginkább a Fidesz érdeke, hiszen kiszámíthatatlan, mi történik a következő hónapokban. Ha az MSZP valamennyire meg tudja állítani az elszegényedést, akkor esetleg félelmi politikával mozgósítani tud olyan baloldali szavazókat, akik most otthon maradtak, ám ha fokozódik az emberek egzisztenciális félelme, akkor az az MSZP további gyengüléséhez, illetve a szavazók radikalizálódásához vezethet. A Fidesz számára a Jobbikkal kapcsolatban az lehet a cél, hogy világos határt húzzon önmaga és a Jobbik között, kihangsúlyozva, miben különböznek a radikális párttól, ugyanakkor az is lényeges, hogy a kormányoldal és az ellenzék közötti törésvonal ne tolódjon át a Jobbik és a Fidesz közé. Ez úgy oldható meg, hogy a különbségek felmutatás amellett nemzetstratégiai ügyekben az azonos célok is megjelenhetnek a két párt között. Lényegében ugyanez igaz a Jobbikra is: jelezniük kell, hogy miben térnek el a Fidesztől és a KDNP-től, de nem kellene harcolniuk sem a Fidesz ellen.

Nem egyeznek ki

A Fidesz hétvégi kongresszusán több mint 99,5 százalékos többséggel újra pártelnöknek választották Orbán Viktort, alelnök marad Pelczné Gáll Ildikó, Varga Mihály, Pokorni Zoltán és Kósa Lajos. A kongresszus elfogadta Orbán Viktor tizenkét pontból álló programját is. Ebben egyebek mellett az áll, hogy a Fidesz megcélozza az önálló kormányzást, ápolja, tiszteli és továbbörökíti a nemzeti múltat, hagyományt és büszkeséget, továbbra is a Kárpát-medencei magyarok határokon átívelő újraegyesítésének pártján áll, a családok támogatója, a gyermekek és fiatalok védelmezője, a demográfiai lejtmenet ellenfele, a törvényes rend pártja: védelmet nyújt a törvénytisztelő polgároknak és követeli a bűnözők gyors és kemény büntetését, a munka pártja, a teljesítmény és a vállalkozó szellem pártfogója.

Kongresszusi beszédében Orbán Viktor elmondta: új politikai szerkezet jött létre, s a jelenlegi helyzetből csak a Fidesz képes kivezetni az országot: – Van egy nagy, kormányképes erő, aztán szünet, szünet, szünet. Aztán van két közepes, a második helyért küzdő párt, és végül néhány, a bejutásért harcoló kicsi – értékelt a pártelnök.

– Úgy tűnik, politikai kényszerkoalíció nélkül, csak az emberekkel összefogva, szabadon lehet majd kormányozni az országot, meg tudjuk tisztítani a politikát a hazugságtól, a kisstílű hatalmi játszmáktól, a háttéralkuktól és a pult alatti kompromisszumokról. Történelmi lehetőség, amit kaptunk, mert tiszta vizet önthetünk a pohárba. A Fidesz elnöke szerint a szocialisták most is mindent megtesznek majd politikai túlélésükért és azért, hogy elkerüljék a felelősségre vonást. Nem szabad alábecsülni őket.

– Mi nem egyezünk ki! A Gyurcsány–Bajnai-korszakkal nincs kiegyezés. Azért kezdtünk bele, én személyesen, s mint hallható, talán még sokan ebben a teremben azért kezdtünk bele ebbe az egészbe annak idején, mert hittünk benne, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor a magyarok végre megkapják a régóta várt lehetőséget a történelemtől – jelentette ki Orbán Viktor. – Itt az idő, hogy Magyarország végleg lerázhassa magáról a Gyurcsány–Bajnai-korszakot. Itt az idő, hogy megváltoztassuk az országot!