Fotó: MTI/Kovács Tamás
Sallai Roland és Nagy Ádám a labdarúgó világbajnoki selejtezők 8. fordulójában játszott Anglia – Magyarország mérkőzésen a londoni Wembley Stadionban 2021. október 12-én
Hirdetés

Már az elején rendkívül agresszívak és barátságtalanok voltak a rendezők. A meccs elején nem engedték, hogy zászlókat tegyenek ki, később már a dohányzást sem, vagy hogy sört vigyenek be a lelátóra, mesélte a Demokratának Szabó Balázs újpesti önkormányzati képviselő, aki a helyszínen szurkolt a válogatottnak. 

– Durván és lekezelően, parancsolgatva beszéltek a magyar szurkolókkal. Nagy létszámban, erődemonstrációs céllal voltak jelen, és olyan fenyegető légkört teremtettek a magyar szektorban, amelyből egyenesen következett, hogy csak a megfelelő ürügyre várnak, hogy beavatkozzanak és balhét provokáljanak. Egyértelműen bele volt kódolva a részükről, hogy az este nem fog eseménytelenül telni – emlékszik vissza Balázs.

Hasonló emlékei vannak a Londonban élő 37 éves Andrásnak is, aki pár méterről látta az eseményeket. Szerinte a brit médiában a magyar szurkolókról bemutatott torz kép miatt ítélhették a biztonságiak és a rendvédelmi szervek kiemelt kockázatúnak a meccset.

Mindketten arról számolnak be, hogy a magyar és a válogatottunkat támogató lengyel futballrajongók semmiféle botrányt nem csináltak, egyedül az angol játékosok térdelését fütyülték ki. Ez szerintük természetes reakció, jogos felháborodás volt erre a futballtól idegen, sportszerűtlen megnyilvánulásra. Rasszista bekiabálásokat egyikük sem hallott. De konkrétan hogy történt az incidens?

Korábban írtuk

– A két szektor között, a lelátó előtt, a folyosótól nem messze ültem közvetlenül az első sorban az ott sorakozó rendőrök mellett. Az egész nagyon gyorsan történt. Láttam, hogy felettünk, az erkélyen egy lengyel srác kifeszít egy „UEFA Maffia” emblémájú zászlót. Föltűnt egy rendőrnek is, az meg jelezhetett a többinek, mert pár perc múlva már tódultak is az erkélyre. A következő pillanatban kettő már az egyik lengyel lábába csimpaszkodott, másik kettő a karjába, egy harmadik meg hátulról fojtogatta.

A lengyelek persze rögtön segíteni indultak, mire a mellettük levő szektorból is átjöttek az egyenruhások. Miután a lengyelek nem hátráltak, hiába szólították fel őket, gumibottal és viperával estek nekik. András két vérző fejű lengyelt is látott, de az angol rendőröket ez nem hatotta meg. Ekkor már sok lengyel indult meg a rendőrök felé, és ahogy a médiában megjelent videók is mutatják, a túlerő győzött, így körülbelül két perc alatt kiszorították a rendőröket a szektorból. András nem látott magyarokat verekedni; akik magyar mezben oda kerültek, azokat a tömeg sodorta magával.

– Sok meccsre járok Angliában, de stadionokban ezeket a magyar készenléti rendőrökhöz hasonló embereket soha az életben nem láttam még, pedig az angolok szurkolók nem a békés természetükről híresek. Általában hétköznapi rendőrök vannak jelen, akiknél nincsen fegyver, csak a jelenlétükkel tartják fent a rendet, az pedig végképp nem jellemző, hogy viperákkal fegyelmezzék a szurkolókat – mondja András.

De mit keresett ott annyi lengyel?

Az utazási korlátozások miatt számítani lehetett rá, hogy kevés magyar szurkoló jön itthonról, hiszen csak nyugati oltással és teszttel lehet beutazni Nagy-Britanniába. Mivel Szabó Balázs szerint a legtöbb szurkolónak kínai vagy nyugati oltása van, a szervezett utazás ezúttal elmaradt.

– A mérkőzés előtt igyekeztünk eljuttatni a jegyvásárlási lehetőségeket nemcsak az angliai magyarokhoz, hanem szurkolói fórumokon keresztül a lengyelekhez is. Ennek is köszönhető, hogy sok száz lengyel drukker tudott belépőt váltani a meccsre a vendégszektorba. Nem mellesleg hatalmas tisztelet illeti őket azért, hogy ilyen nagy létszámban jöttek, és hogy kiálltak a társukért, megvédték nemcsak magukat, hanem a magyar szurkolókat is az angol rendőrség brutalitásától – mondja Szabó Balázs.

A verekedés végén mindössze két embert állítottak elő: egy magyar és egy lengyel szurkolót. Utóbbival sikerült beszélnie a képviselőnek. Egy Angliában, Londontól 200 km-re élő lengyel apukát vitt el az angol rendőrség a tízéves kisfia mellől a meccs első perceiben. Ő volt az, akit az elején kirángattak a rendőrök, lényegében miatta kezdődött az összecsapás. A férfit két napon át tartották fogva, csak csütörtök este engedték ki. A stadionból való kiemelés után a bejárat előtt térdepeltették, majd a rendőrségre való szállítás közben a rendőrségi furgonban bántalmazták, eltörték az orrát, letépték az óráját és a nyakláncát is; nyilvánvalóan bosszúból, amiért a védelmére kelő több száz szurkoló megfutamította a londoni rendőröket a stadionban. Ügyében a londoni rendőrség, a Metropolitain Police előzetesen azt a szankciót hozta, hogy határozatlan időre kitiltotta a Wembley-stadionból, és további intézkedésig nem hagyhatja el a szigetországot.

De mi szükség volt az ilyen mértékű rendőri erőszakra? A képviselő szerint miután az angol rendőrök az elhibázott intézkedésük közben ellenállással szembesültek, megijedhettek és még agresszívabbá váltak. András úgy látja, hogy az egész cirkusznak az volt a célja, hogy Magyarországot ismét lejárassák.

Válogatott hazugságok

Az angol–magyar mérkőzés különös felvezetéseként a The Times már a mérkőzés napján cikket szentelt a magyar „huliganizmusnak”. A szerző páratlan bravúrral teremtett logikai kapcsolatot az Orbán-kormány, valamint az állítólagos magyar rasszizmus és homofóbia között. A magyar történelemben nem túl jártas Times legkarcosabb állítása, hogy a fekete pólós magyar ultrák az elveszett magyar birodalmat siratják, és ugyanaz a sovén szándék lengi körül az Orbán-kormányt is. Képesek voltak leírni a következő mondatot: „Magyarország ellenséges környezetté vált a kisebbségiek számára, legyenek azok állampolgárok vagy oda látogató futballisták.”

A mérkőzés után a brit sajtómunkatársak bebizonyították, hogy a gyarmati múltban gyökerező kirekesztő magatartás még mindig ott lappang sokukban. Egy jelentéktelen rendőri intézkedést és kisebb dulakodást, amelynek kiváltó oka még mindig nem egyértelmű, kozmikus méretűvé nagyítottak fel. A brit lapok olvasóinak olyan érzése támadhat, mintha az egész stadionban a félelem légköre uralkodott volna el, holott sem a nézők, sem a játékosok nem érzékeltek semmit az állítólagos nézőtéri fasizmusból. A helyi sajtóban egymást érték a hazánkat ostorozó, nemegyszer gyalázkodó címadások, vádaskodások. A Times – megfejelve előző napi uszítását – azt szorgalmazta, hogy a FIFA a létező legszigorúbban lépjen fel a magyar szövetség ellen. A Daily Express például úgy fogalmaz, hogy „a magyar gonosztevők szégyent hoztak az országukra”. Szégyenről és senkiháziakról ír a Daily Star is, a Daily Mirror pedig elsüti az ezerszer elunt szóviccet a magyar (Hungarian) és éhes (hungry) szó között. Ez utóbbi lap már úgy tálalta az eseményeket, hogy az egyesült magyar és lengyel szélsőjobboldali bandák rátámadtak a brit rendőrökre. A The Sun szót ejtett arról, hogy a magyar (és lengyel) szurkolók kifütyülték a térdeplő angol játékosokat, de nem kért elnézést azért, mert az angol nézők végig fütyültek a magyar himnusz alatt. A The Telegraph legfinomabb állítása, hogy a magyar szurkolók nem tanulták meg a leckét az első, budapesti mérkőzés után. A The Guardian a félelem éjszakáját emlegette, és nem pusztán sugallta, de állította is, hogy féktelen hatalomvágyában Orbán Viktor fegyverezte fel a magyar huligánokat. Egy nappal később a brit baloldali újság magyar lapszemlét is készített kormánypárti sajtótermékekből, hosszasan csámcsogva azon, miért nem a viperázó angol rendőrök mellé állnak a magyar újságírók.

Hogy brit földön valamiféle kényszerbetegség a nácizás, jól bizonyítja a tény, hogy az angol–magyar válogatott mérkőzéstől függetlenül a skót Celtic és a Ferencváros közötti összecsapás megalapozásaként a skót lapok előre lenácizták a Fradi szurkolóit. Miközben a meccs még meg sem kezdődött, a budapesti zöld-fehérek eddigi nemzetközi meccsein pedig semmi kirívó nem történt. De talán nem is ez a lényeg, hanem a gondolatbűn, amelyet a magyarok mindennap elkövetnek az orwelli valóságba süllyedt Nagy-Britanniából nézve.

Szentesi Zöldi László