A sietve meghozott ítéletek nincsenek összhangban a gyakorlattal

Szeptemberben kétszáz, október huszonharmadika után mintegy száznegyven embert állított elő a rendőrség a tüntetések nyomán. Az utcán történtekről kinek-kinek meglehet a maga véleménye, egy azonban bizonyos, az elkeseredett utcai harcokért kizárólag a hazug, választási csalást elkövető szocialista-liberális hatalom a felelős. Senki nem megy az utcára a brutális bántalmazást, esetleg a börtönt is vállalva puszta kedvtelésből. Az elégedetlenségnek oka van, és minél inkább az okozat elfojtására törekszik a hatalom, annál több embert fordít maga ellen.

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és más jogvédő szervezetek, például a Társaság a Szabadságjogokért is jelezték, hogy már az előzetes letartóztatásokról hozott végzések során olyan arányban döntöttek a bíróságok a szabadság megvonása mellett, ami ilyen súlyú cselekmények esetén példátlanul kirívó. Hogy a tiltakozóknak igazuk volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a másodfokú bíróságok számos esetben megszüntették az előzetes letartóztatást, hiszen a gyanúsítottak legtöbbjénél nem állt fenn a szökés, az elrejtőzés vagy a bűnismétlés veszélye. A leggyakoribb vád a garázdaság, illetve a hivatalos személy ellen felfegyverkezve, csoportosan elkövetett erőszak. Az előbbi maximális büntetési tétele három év szabadságvesztés, az utóbbié öt év. Az általános gyakorlat ilyen ügyekben – például futballmérkőzéseket kísérő összecsapások esetében – azonban az, hogy néhány hetes elzárást, kirívó esetben egy év körüli (de ebben az esetben már felfüggesztett) börtönbüntetést szabnak ki a bíróságok még olyan esetekben is, amikor visszaesőkről van szó. A szeptemberi tüntetések kapcsán azonban az általános gyakorlathoz képes sokkal súlyosabb ítéletek születtek. Ennek oka nyilvánvalóan a példastatuálás volt. Néhány példa: egy év két hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélt a Pesti Központi Kerületi Bíróság egy fiatalembert, akit garázdasággal és rongálással vádoltak. Bűne az volt, hogy belerúgott egy rendőrautóba, amelyen ez az indulatkitörés semmilyen nyomot nem hagyott. Ugyancsak a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítélt két és fél év, illetve két év tíz hónap letöltendő börtönre két fiatalt, akiket csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszakkal vádoltak. A „fölfegyverkezve” kitétel alatt utcakövek vagy egyéb, a hivatalos megállapítás szerint „élet kioltására alkalmas” tárgyak alkalmazása értendő. Például egy darab flaszter. Vagy egy kiégett könnygázgránát kupakja. Három és fél évre ítélték azt a dunakeszi rendőrtisztet, Udvari Ákost, aki szabadnapos volt szeptember 17-én és rész vett a Magyar Televízió ostromában. A fiatalembert négy rendbeli szolgálati közeg elleni súlyos testi sértéssel járó erőszak kísérlete miatt ítélte el a Fővárosi Bíróság katonai tanácsa, a garázdaság vádja alól jóságosan felmentették. Ebben az esetben tehát még csak meg sem valósult az erőszakos cselekmény, az elítélt fiatalember pusztán kísérletet tett rá. Összehasonlításként érdemes felidézni azt az 1993-ban történt kecskeméti gyilkosságot, amikor három cigány karókkal vert agyon egy tizenhat éves magyar fiút. Ebben az ügyben a legsúlyosabb kiszabott ítélet három és fél év volt, pontosan annyi, amennyit a dunakeszi rendőrtiszt kapott a kísérletéért. Két és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Pesti Központi Kerületi Bíróság a huszonnégy éves Dukán Dánielt is, akit csoportosan, fölfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszakkal vádolnak. A fiatalember ügyében mindössze két rendőr tanúvallomása volt a bizonyíték. Ők egybehangzóan azt állították, az egyetemista jobb kézzel dobálta őket. A buzgó bíróság elfogadta ezt az állítást, és figyelmen kívül hagyta, hogy Dukán Dániel balkezes. Az sem zavarta az ítélőszéket, hogy a rendőrök még hozzávetőlegesen sem tudták leírni a fiatalember ruházatát. A vádlott társait, akivel állítólag együtt követte el a terhére rótt bűncselekményt, a rendőrségen látta először. A letöltendő börtönbüntetésre ítéltek többsége ellen ugyanaz a vád: hivatalos személy ellen felfegyverkezve, csoportosan elkövetett erőszak. Ezért kapott másfél év letöltendő börtönt V. Ottó, egy év két hónapot G. Ádám Béla, két év két hónapot V. Tibor, két évet H. Tamás Zoltán, egy év hat hónapot F. Lajos, egy év nyolc hónapot M. Dávid, két év tíz hónapot B. Gábor. Érdekes módon ugyanezen vádak alapján enyhébb, a jogi tényálláshoz az általános gyakorlat szempontjából is jobban igazodó ítéletek születtek az október 23-án történtek után. A kormány valószínűleg megrettent a nemzetközi felháborodást is kiváltó brutális rendőrterror következményeitől, így eddig ezekben az ügyekben csak felfüggesztett szabadságvesztéseket szabtak ki a bíróságok. Ú. Zsombor Pál például nyolc hónapot kapott, két évre felfüggesztve. Ugyanilyen büntetést szabott ki a bíróság arra a tizennyolc éves gimnazistára, aki állítólag köveket dobált a rendőrökre az Erzsébet hídnál október 23-án éjjel. Még annak a rendőrök felé sörösüveget dobó férfinak a másfél éves szabadságvesztését is felfüggesztették öt évre, aki büntetett előéletű. Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője szerint ez felcsillantja a reményt, hogy a szeptemberben – gyakran érdemi bizonyítékok nélkül, pusztán rendőri vallomások alapján – született súlyos első fokú ítéleteket a másodfok reálisan változtatja meg. A sokszor hiányos bizonyítékok alapján kirótt ítéletek aránytalansága természetesen az ítélkező bírók felelősségét is fölveti. Ha ugyanis ezek a súlyos döntések ennyire aránytalanul eltérnek az ilyen ügyekben megszokott gyakorlattól, akkor valamilyen szakma fölötti szempontnak kell állni a háttérben. Lapunk különböző igazságügyi forrásokból úgy értesült, hogy a drasztikus ítéleteket hozó bírók olyan fiatal, gyakran pályakezdő jogászok, akik meghatározott idejű, általában egy-másfél éves kinevezéssel dolgoznak, s az ezekben az ügyekben hozott ítéletek nagyban befolyásolhatják további előmenetelüket. Az ügyészségekre és a bíróságokra gyakorolt politikai nyomás nem kétséges, hiszen ott, ahol az igazságügyi és rendészeti miniszter, Petrétei József egyszerre felügyeli a nyomozó hatóság és az igazságszolgáltatás tevékenységét, az öszszeférhetetlenség nyilvánvaló. Sajnos a bíróságok nem adják ki a különböző ügyekben ítélkező bírók nevét, s azok utólag szinte visszakereshetetlenek, pedig a súlyosan ítélő bírák nevének ismerete egy későbbi per során fontos lehet, hiszen amit megtettek egyszer, megtehetik másodszor is. Többségük nevét azonban ismerjük. Példátlanul brutális ítéletet hozott a tüntetők ellen Horváthné dr. Zsigmond Hella, Martineczné dr. Szilágyi Csilla, dr. Kovács Krisztina, dr. Tatár J. Tamás, dr. Dénes Veronika (a baloldalnak kedvező kimenetelű sajtóperek rendszeres főszereplője), Ráczné dr. Kschwendt Katalin, dr. Vasvári Csaba, dr. Fuér Angéla, dr. Gábriel Éva, dr. Stummer Attila, dr. Palásti Márta. Ők azok, akik az adott cselekmények esetében bevett gyakorlattól eltérően súlyos börtönbüntetéseket szabtak ki. A Demokrata jogi tanácsadója azt javasolja, hogy ha valaki a nevezettek elé kerül valamely büntető vagy polgári ügyben, elfogultság címén kérjék a bíró kizárását. A szeptemberi és az októberi tüntetések nyomán még mindig többtucatnyian vannak börtönben, néhányan pedig bujkálni kényszerülnek, noha nem öltek, nem loptak, nem árulták el a hazájukat, pusztán betelt náluk a pohár. A történtekért a felelősség a szocialista-liberális hatalmat terheli, s ha kicsit is komolyan gondolják a kibontakozást, akkor kezdeményezniük kell, hogy az Országgyűlés részesítse közkegyelemben mindazokat, akiket a kormányellenes demonstrációk kapcsán rendőri eljárás alá vontak. Erre a gyakorlatra már volt példa az újkori demokrácia történetében. Az 1990-es taxisblokádot követően az 1991. évi V. törvény amnesztiát adott mindazoknak, akik az emlékezetes akció során a kényszerítést, a személyi szabadság megsértését, a közlekedés biztonsága elleni bűncselekményt, a közérdekű üzem működésének megzavarását, a törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatást és az elöljárói intézkedés elmulasztását elkövették. Ezek a törvény szerint súlyos bűncselekmények, amelyek maximális büntetési tétele gyakorlatilag azonos a szeptemberi-októberi tüntetések során fölmerült cselekményekével. A tiltakozások politikai oka is hasonló, sőt ezúttal nem a benzin ára, hanem a közerkölcs és a tisztesség volt a tét, hiszen az apokaliptikus utcai harcokat a választási csalásnak és a közérdekű adatokkal való visszaélésnek minősíthető útszéli hangnemű miniszterelnöki hazugság lelepleződése váltotta ki. Lapzártakor a Demokratának még nem volt tudomása arról, hogy a símaszk védelme alatt elkövetett rendőri brutalitások kapcsán elindult ügyészségi eljárás során sikerült-e legalább egy rendőr személyazonosságát megállapítani. Ágoston Balázs