Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
Hirdetés

– Mi a lényege a mi földforgalmi törvényünknek?

– Azért volt szükség rá, mert 1994-től egészen az említett, új földforgalmi jogszabály hatálybalépéséig, azaz 2014-ig meg tudtuk tiltani, hogy külföldi állampolgárok termőföldet vásároljanak Magyarországon. Persze ha nem vehettek legálisan, akkor különféle trükkökkel próbálkoztak. Ezeket a trükköket nevezi a köznyelv zsebszerződéseknek. Sok változatuk létezett. Ilyen volt például, amikor egy külföldi személy haszonélvezeti jogot kapott egy földterületre annak magyar tulajdonosától, és be is jegyezte a földhivatal.

– Spekuláció?

– Igen, mint ahogy spekuláció minden földdel kapcsolatos zsebszerződés; ezeknek a külföldieknek eszük ágában sem volt termelni, befektetésnek szánták az illegálisan megszerzett területet. A haszonélvezeti jogosultságok történetének két szakasza van. Először bárki számára be lehetett jegyezni, 2001 után viszont már csak közeli hozzátartozók jegyeztethették be. A fordulat előtt devizahatósági engedélyre volt szüksége a külföldi állampolgárnak a földhivatali bejegyzéshez. Csakhogy a legritkább esetben tudtak ilyet felmutatni az érdekeltek, mégis sok bejegyzés történt, a földhivatalok valamilyen okból lazán vették az engedélyek kérdését. A magyar Országgyűlés megelégelte ezt az állapotot, és 2014-ben semmisnek nyilvánított minden olyan haszonélvezeti jogot, amely nem közeli hozzátartozók között született.

– Mennyi földről van szó?

– Nagyságrendileg több tízezer hektárról. Voltak más trükkök is, ma sem tudjuk pontosan, hogy hány zsebszerződés várja a magyarországi földpiac teljes liberalizálását. Ha megtörténik a liberalizáció, akkor a zsebszerződéses külföldiek egyik pillanatról a másikra megszerzik az érintett területeket. Uniós csatlakozásunk után hazánk kétszer is meghosszabbíthatta külföldiekre vonatkozó fölvásárlási moratóriumot. De 2014-ben lejárt a végső határidő. Ekkor az Országgyűlés új földforgalmi törvénnyel igyekezett szabályozni a kérdést. Ez speciális eljárást vezetett be a földforgalomhoz, ezzel is próbálták kiküszöbölni a honatyák a fiókból előkapott megállapodásokat.

– A balliberális ellenzék lenézi a földet, a falut, az agráriumot. Hallani olyat is tőlük, hogy sok a parlagon levő terület, miért nem adjuk oda inkább a külföldieknek.

– Magyarországon ötmillió hektárnyi mezőgazdasági terület és kétmillió hektárnyi erdő található, és van még kétmillió hektár egyéb terület. Persze, az autó ablakából nem látni mindenütt sarjadó búzát, kukoricát. Hozzáteszem, hogy a tévesen parlagnak tekintett gyep és legelő is nagyon fontos az állattenyésztés számára. Emellett van olyan föld is, amely mezőgazdasági művelésre alkalmas, csak valamilyen katasztrófahelyzet miatt marad parlagon Magyarországon.

– Korábban óriási földéhség jellemezte a gazdákat. Ma is megvan ez?

– Szinte mindenki vásárolni szeretne. Látványosan kapaszkodik is felfelé a termőföld ára a kereslet miatt. Egyre nagyobb területre van szükség – különösen a szántóföldi termesztésnél – ahhoz, hogy az ember ugyanazt az eredményt tudja produkálni.

– Ezt nehéz megérteni… Egyre több hektár kell ugyanahhoz a búzamennyiséghez? Miért?

– Ha a legmodernebb eszközökkel akarom megművelni a földemet, ahhoz egyre drágább eszközök kellenek, és azoknak a megtérüléséhez egyre nagyobb területre van szükség.

– Hol tartanak a földárak?

– Alapvetően minden a terület minőségétől és a helyétől függ. De például ha valaki százezer forintért hozzájutott egy hektárhoz 1994-ben, akkor az ma, mondjuk a Hajdúságban, négymillió forintot is érhet. A bécsi medencében, ha lehetett kapni egyáltalán, tízmillió forintba került egy hektár a kilencvenes években. Nemrég jártam Angliában, ahol pedig ma akár 25 millió forintot is elkérnek hektáronként.

– Annak idején hallani lehetett olyanról is, hogy voltak zsebszerződések, amelyeket csupán egy színes tévéért vagy egy használt autóért kötöttek…

– Ki is használták a lehetőségeket a külföldiek. Ők tudták, hogy a föld olyan speciális jószág, aminek sosem csökken az értéke, sőt! Nem sok ilyen dolog van a világon.

– Milyen a szabályozás külföldön? Franciaországban például nem lehet földet venni és eladni sem a helyi mezőgazdasági hivatalok engedélye nélkül. Úgy tudni, szigorúan átvilágítják a vásárlót, aki nem termel, nem gazdálkodik, az nem is reménykedhet abban, hogy földhöz jut. Külföldiekről pedig eleve hallani sem akarnak…

– A francia rendszer roppant szigorú. A magyar jogalkotó igyekezett átvenni bizonyos elemeket külföldi törvényekből, rendeletekből. Olyan részletek miatt támadja Brüsszel a magyar szabályozást, amelyek más országokban is megvannak, működnek. Számomra az a leginkább megdöbbentő, amikor az unió bizottsági és bírósági döntései elismerik, hogy a korlátozások jogosak és szükségesek, de aránytalannak, vagyis túl szigorúnak tartják őket. Most is így tettek. Persze, a támadás egyben politikai fegyver is az EB kezében. A bíróság lehetőséget adott a haszonélvezeti jogvisszaállítására, de nemcsak a spekulánslobbi áll a döntés mögött, hanem Brüsszel politikai elitje is.

– Három éve tartott a per, de pont az EP-választás előtt néhány nappal kellett ítéletet hirdetnie a bíróságnak?

– Maga a politikai támadás nem hozta meg azt az eredményt, amit vártak. Jól mutatták ezt az EP-választás hazai eredményei. Más kérdés, hogy az ítélet rendkívüli bonyodalmakat okoz az országnak és a jóhiszemű magyar gazdálkodóknak. A földet, amelyről az Országgyűlés letörölte a haszonélvezeti jogot, legálisan megvásárolhatta egy hazai gazdálkodó. Nem volt rajta per, követelés, és egyáltalán semmi. Hitelt vett fel a vásárláshoz, és befektetéseket, beruházásokat is eszközölt a föld kapcsán. De most, a luxembourgi bíróság ítélete után újra megjelenhet a tulajdoni lapon annak a külföldinek a neve, akinek holtig tartó haszonélvezeti joga van erre a földre. A kamara egymás után kapja a híreket az ilyen esetekről. Tehát a gazdának van egy földje, ami nem az övé, de a vásárláshoz felvett hitelt törlesztenie kell. Megjegyzem, ez a bankoknak is komoly fejfájást okozhat majd.

– Mi a megoldás?

– Meglepő lenne, ha a legális hazai vásárlónak saját területét kellene bérbe vennie a haszonélvezeti jog külföldi tulajdonosától. Nehéz feladat vár a jogalkotókra, ezt mielőbb rendezni kell. Jelenleg egy általunk kezdeményezett új jogszabály-módosítás következtében az ügyészséghez fordulhatnak a földhivatalok, ha a korábbi haszonélvezeti jog bejegyzésénél hibádzott valami. Például nem volt meg a megfelelő devizaforgalmi engedély… A hivatal tehát meg is tagadhatja a haszon­élvezeti jog visszajegyzését a külfölditől. A legfontosabb, hogy a jóhiszemű vásárlókat, a hazai gazdákat ne érje kár! Végső esetben kártérítést is fizethetne az állam a haszonélvezeti jog külföldi tulajdonosának, bár ez ellen lázad az igazságérzetem. Így ugyanis még mi fizetnénk annak a külföldinek, aki a magyar jogszabályokat megkerülve igyekezett hazánkban földhöz jutni.

– Nem valami vidám téma az uniós agrártámogatások csökkentése sem. Itthon petíció született az ügyben, közel kétszázezer aláírással…

– Igyekeztünk Brüsszel elé tárni a magyar álláspontot. Amúgy is egyre több és szigorúbb előírással gyötri az unió a saját gazdálkodóit. Elvileg még egyet is lehet érteni ezekkel a szabályokkal, de a betartásuk többletköltségekkel jár. Ezt kompenzálja a támogatás, amit most meg akarnak kurtítani. Ha csökkennek a támogatások, az egyrészt komoly élelmiszerár-emelkedéshez vezet. Másrészt sok gazda csődbe megy majd. A brüsszeli elit a mezőgazdaságnak adott kompenzációkat ablakon kidobott pénznek tekinti. Folyton felhozzák, mintha ez baj lenne, hogy az EU teljes költségvetésének több mint harmada kerül az agráriumba. Miközben nemcsak kiváló minőségű, biztonságos élelmiszert ad a mezőgazdaság, de olyan kultúrkörnyezetet tart fenn, amelyet csodál mindenki, aki a világ más sarkából érkezik.

– Jöhet az olcsó brazil dömpingáru?

– Olcsó, mert ott nincs ilyen szigorú szabályozás, és az élelmiszer-biztonsági követelmények is jóval lazábbak. Itt, Európában pedig senki sem ellenőrzi az onnan beérkező árut; a szigor valamilyen okból csak az európai termelőkre vonatkozik. Központi témává lépett elő a környezetvédelem. Azt kell mondanom, hogy a gazdálkodónál jobb természetvédő nem létezik. Hiszen ő úgy óvja a földjét, hogy azt át akarja adni majd a gyerekeinek. Őrület, hogy a földet a gazdáktól, az erdőt az erdészektől óvják a természetvédők. Az erdészeti korlátozások miatt nem tudunk megművelni körülbelül 200 ezer hektárnyi magánerdőt. A fát is Brazíliából akarjuk behozni? Mert ott nagyüzemi módon folyik az esőerdők kivágása. És még több kell majd, ha tönkreteszik az európai gazdálkodókat…

– Új parlamentje, új bizottsága lesz az uniónak. Milyen változásokat tart szükségesnek?

– El kellene fogadni végre, hogy a fenntarthatóság fogalmát ne csak környezeti, hanem társadalmi és gazdasági tekintetben is érvényesnek tekintsük. Az új uniós szabályozásnak és formációknak az ökológiai, ökonómiai és társadalmi fenntarthatóság hármasában kell kiállniuk a próbákat.