Tanácstalan a nyugat-európai balliberális elit

Balog Zoltán a beszélgetés tapasztalatait értékelve kiemelte, hogy a balliberális szellemi elit a tekintélyelvű kormányzással és az idejétmúltnak gondolt nemzetállam visszatéréséről szóló „riogatással” próbálja leplezni tanácstalanságát.A nyugat-európai elitnek „kell egy ellenségkép, amelytől meg lehet menteni Európát, és sokan úgy gondolják, hogy ez a magyar nemzetállam, ami részben nevetséges, részben pedig szomorú, hiszen éppen arról terelik el a figyelmet, amit ők rosszul csinálnak” – mondta a korábbi emberi erőforrás miniszter.

Ezt mutatja a brit európai uniós (EU-) tagság megszüntetése (Brexit) is, ami nem a brit választók állítólagos „ostobaságának” tulajdonítható, hanem éppen annak, hogy az EU jelenlegi vezetése „nem képes tudomásul venni a nemzetállamok igényeit, és nem képes olyan módon irányítani az EU-t, hogy ne történjenek ilyen súlyos balesetek és veszteségek” – mondta Balog Zoltán.

Aláhúzta: amit a nyugat-európai elit visszatérésnek tekint „a ma már nem időszerű nemzetállamhoz, azt mi úgy tekintjük, hogy megpróbáljuk a 21. században, a posztmodern világban újradefiniálni, hogy miként lehet képviselni egy nemzeti közösség érdekeit” – mondta Balog Zoltán.

A pódiumbeszélgetésen Timothy Snyder amerikai történész, a Yale Egyetem kutatója a többi között kifejtette: van a politizálásnak egy olyan formája, amelynek kiindulópontja nem a jogállamiság és a pluralizmus, hanem az ellenfél vagy ellenség képének megalkotása.

Erre a formára jellemző a magát erősnek láttató vezető, aki azonban „nem erős és nem is vezető”. Közösségét nem előre viszi, hanem a múltba, méghozzá nem a „bonyolult történelmi, hanem a mitikus nemzeti múltba”.

Ezek a politikusok a „történelem újrahasznosítása” eszközét alkalmazzák, saját közösségük megerősítése helyett pedig az ellenfélnek, ellenségnek kijelölt tényezők meggyengítésére törekednek – fejtette ki Timothy Snyder, e politikusok közé sorolva Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnököt és Orbán Viktor magyar miniszterelnököt is.

Balog Zoltán mindezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a gyenge vezető éppen annyira veszélyes lehet, mint a túlságosan erős vezető, de ez a kérdés a mai Magyarország viszonyainak összefüggéseiben nemigen értelmezhető, hiszen az országot 2010 óta vezető kormány demokratikusan, választáson szerzett és többször megerősített felhatalmazás alapján végzi munkáját.

A tények pedig azt mutatják, hogy Magyarország a kormány munkájának révén jóval erősebb, mint 2010-ben – emelte ki Balog Zoltán, rámutatva a többi között az államháztartási, a munkanélküliségi és a gazdaságnövekedési adatok alakulására.

A volt miniszter arról is szólt, hogy a magyarországi folyamatokról szóló diskurzust Nyugaton a balliberális médiában megjelenő „közhelyek” uralják, és erősen jellemző az érdeklődés és a megértés hiánya a kelet-közép-európai térség történelmi, kulturális és politikai sajátosságai iránt.

Meghatározó a kettős mérce alkalmazása is az EU „úgynevezett új tagállamaival”, vagyis a 2004 óta csatlakozott kelet-közép európai országokkal szemben, ami nagyon is okot ad a közösség külső veszélyektől való védelmére hangsúlyt helyező politizálásra – fejtette ki Balog Zoltán.

A több mint száz meghívott vendég, köztük politikusok, diplomaták és tudósok előtt tartott beszélgetésen Archie Brown brit politológus, az Oxfordi Egyetem kutatója egyebek mellett kiemelte: egyáltalán nem gond, hogy egy vezető „erős”, ha egyben „jó” vezető is, ezt mutatja a lányok oktatásáért kiálló Nobel-békedíjas pakisztáni aktivista, Malala Juszafzai vagy a 16 évesen globális civil mozgalmat szervező svéd környezetvédő, Greta Thunberg példája.

Nagy szükség van az erős vezetőkre, és ez a fajta vezetői stílus nem veszélyezteti a demokráciát, ha van lehetőség a vezető bírálatára, tevékenységének megkérdőjelezésére és módosítására – fejtette ki a brit politológus.

Sylvie Kauffmann, a Le Monde című francia balközép lap munkatársa a többi között arról szólt, hogy Nyugat-Európában szokás egységes tömbként kezelni a visegrádi négyek országcsoportot (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia), holott ez a regionális együttműködés igen sokszínű, számos területen egymástól eltérú államokat fog össze, ami a vezetők szintjén is megmutatkozik. Így például Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormányzó konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke Orbán Viktorral ellentétben nemigen fogad külföldi vendégeket, nem jár külföldre és az anyanyelvén kívül egyetlen nyelven sem beszél.

A nyugat-európai elitnek „kell egy ellenségkép, amelytől meg lehet menteni Európát, és sokan úgy gondolják, hogy ez a magyar nemzetállam, ami részben nevetséges, részben pedig szomorú, hiszen éppen arról terelik el a figyelmet, amit ők rosszul csinálnak” – mondta a korábbi emberi erőforrás miniszter.

Ezt mutatja a brit európai uniós (EU-) tagság megszüntetése (Brexit) is, ami nem a brit választók állítólagos „ostobaságának” tulajdonítható, hanem éppen annak, hogy az EU jelenlegi vezetése „nem képes tudomásul venni a nemzetállamok igényeit, és nem képes olyan módon irányítani az EU-t, hogy ne történjenek ilyen súlyos balesetek és veszteségek” – mondta Balog Zoltán.

Aláhúzta: amit a nyugat-európai elit visszatérésnek tekint „a ma már nem időszerű nemzetállamhoz, azt mi úgy tekintjük, hogy megpróbáljuk a 21. században, a posztmodern világban újradefiniálni, hogy miként lehet képviselni egy nemzeti közösség érdekeit” – mondta Balog Zoltán.

A pódiumbeszélgetésen Timothy Snyder amerikai történész, a Yale Egyetem kutatója a többi között kifejtette: van a politizálásnak egy olyan formája, amelynek kiindulópontja nem a jogállamiság és a pluralizmus, hanem az ellenfél vagy ellenség képének megalkotása.

Erre a formára jellemző a magát erősnek láttató vezető, aki azonban „nem erős és nem is vezető”. Közösségét nem előre viszi, hanem a múltba, méghozzá nem a „bonyolult történelmi, hanem a mitikus nemzeti múltba”.

Ezek a politikusok a „történelem újrahasznosítása” eszközét alkalmazzák, saját közösségük megerősítése helyett pedig az ellenfélnek, ellenségnek kijelölt tényezők meggyengítésére törekednek – fejtette ki Timothy Snyder, e politikusok közé sorolva Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnököt és Orbán Viktor magyar miniszterelnököt is.

Balog Zoltán mindezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a gyenge vezető éppen annyira veszélyes lehet, mint a túlságosan erős vezető, de ez a kérdés a mai Magyarország viszonyainak összefüggéseiben nemigen értelmezhető, hiszen az országot 2010 óta vezető kormány demokratikusan, választáson szerzett és többször megerősített felhatalmazás alapján végzi munkáját.

A tények pedig azt mutatják, hogy Magyarország a kormány munkájának révén jóval erősebb, mint 2010-ben – emelte ki Balog Zoltán, rámutatva a többi között az államháztartási, a munkanélküliségi és a gazdaságnövekedési adatok alakulására.

A volt miniszter arról is szólt, hogy a magyarországi folyamatokról szóló diskurzust Nyugaton a balliberális médiában megjelenő „közhelyek” uralják, és erősen jellemző az érdeklődés és a megértés hiánya a kelet-közép-európai térség történelmi, kulturális és politikai sajátosságai iránt.

Meghatározó a kettős mérce alkalmazása is az EU „úgynevezett új tagállamaival”, vagyis a 2004 óta csatlakozott kelet-közép európai országokkal szemben, ami nagyon is okot ad a közösség külső veszélyektől való védelmére hangsúlyt helyező politizálásra – fejtette ki Balog Zoltán.

A több mint száz meghívott vendég, köztük politikusok, diplomaták és tudósok előtt tartott beszélgetésen Archie Brown brit politológus, az Oxfordi Egyetem kutatója egyebek mellett kiemelte: egyáltalán nem gond, hogy egy vezető „erős”, ha egyben „jó” vezető is, ezt mutatja a lányok oktatásáért kiálló Nobel-békedíjas pakisztáni aktivista, Malala Juszafzai vagy a 16 évesen globális civil mozgalmat szervező svéd környezetvédő, Greta Thunberg példája.

Nagy szükség van az erős vezetőkre, és ez a fajta vezetői stílus nem veszélyezteti a demokráciát, ha van lehetőség a vezető bírálatára, tevékenységének megkérdőjelezésére és módosítására – fejtette ki a brit politológus.

Sylvie Kauffmann, a Le Monde című francia balközép lap munkatársa a többi között arról szólt, hogy Nyugat-Európában szokás egységes tömbként kezelni a visegrádi négyek országcsoportot (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia), holott ez a regionális együttműködés igen sokszínű, számos területen egymástól eltérú államokat fog össze, ami a vezetők szintjén is megmutatkozik. Így például Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormányzó konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke Orbán Viktorral ellentétben nemigen fogad külföldi vendégeket, nem jár külföldre és az anyanyelvén kívül egyetlen nyelven sem beszél.