Tárjátok ki szíveteket

Az immár hagyományos játékgyűjtés, tüzelő- és élelmiszer-adományok mellett ezúttal melegétel-osztással is várja a rászorulókat a Katolikus Karitász. A Tárjátok ki szíveteket mozgalomról, a Kárpátaljára és Délvidékre juttatott adományokról, a helyi közösségek összetartásáról Écsy Gáborral, a szervezet igazgatójával beszélgettünk.

– Adventi szeretetakciójukat több éve megismétlik. Hány rászorulót érnek így el?

– A Tárjátok ki szíveteket karácsonyi mozgalma keretében tavaly 12 ezer gyermek kapott játékot, és több tízezer család élelmiszert, fenyőfát vagy egyéb ajándékot. Idén többet szeretnénk ajándékozni, szerencsére egyre több az adományozó és a segítő önkéntes is, így egyre több családhoz tudunk eljutni. Az önkéntesek számát az is gyarapítja, hogy az iskolákban az érettségi előtt kötelezővé tették az önkéntes munkát, és tapasztalataink szerint a gyerekek szívesen választják ezt a fajta elfoglaltságot. Jó alkalomnak érzik, hogy együtt csináljanak valamit, és aztán sokakat megragad, hogy találkoznak egy másik világgal, szegény családokkal, nyomorral. Azt gondolom, valami marad a lelkükben ebből, és talán később is szívesen beállnak ebbe a munkába, mert megérzik, nagy dolog valakin segíteni, valakinek az életét megváltoztatni.

– Mik a fő pontjai az akciónak?

– Ez egy adománygyűjtő program, ami a rászoruló családok segítését szolgálja. A kifejezett karácsonyi gyűjtés mellett másik része a családok téli támogatása kályhaprogrammal, tűzifával, tartós élelmiszerrel. Fontos része a Gyerekek a gyerekekért karácsonyra program. Ebben felhívjuk a gyerekek figyelmét arra, hogy vannak náluk szegényebbek, akiknek talán nem is jut karácsonyi ajándék, és ők ajánlhatnak fel saját játékaikból. Helyi csoportjainknak köszönhetően név szerint tudjuk, hogy egy adott gyerek mondjuk nyolcéves, és a kisautókat meg a színes ceruzát szereti, és így személyre szóló csomagot kaphat. Az így gyűjtött ajándékokat egy közös nagy ünnep keretében a bíboros úr adja majd át december 22-én délután 3 órakor a Magyar Szentek Templomában. Aztán van még az Egymillió csillag a szegényekért programunk, egy figyelemfelkeltő akció, aminek lényege, hogy a rohanó emberek álljanak meg egy pillanatra, és vegyék észre azokat az embertársainkat, akik segítségre szorulnak. Ehhez egy kis gyertyát adunk utcákon, tereken, vásárokon. És idén indul az a melegétel-osztásunk is, ami a korábbi években nem volt, csak kisebb plébániák területén. Háromezer adagot osztunk szét a Népligetben a teljes adventi időszakban.

– Milyen módon választják ki a rászoruló családokat?

– A Karitász kis sejtekre épül, amelyek alapját a plébániákon működő karitászcsoportok alkotják. Ezek néhány tagból állnak, és feladatuk, hogy felkeressék a lakókörnyezetükben élő rászorulókat. Ezeket a plébániai karitászcsoportokat az egyházmegyei karitászközpont fogja össze, az egyházmegyéket pedig az országos központ.

– Vagyis van egy részletes információs hálójuk a szegényekről, így célzottan tudnak segíteni.

– Hogyha valaki bejön ide, hogy elveszett a pénztárcája, vagy hasonló, arra még nem adunk támogatást. Csak annak, akit a helyi csoportokon, a plébánoson, családsegítőn keresztül ellenőrizhetünk. A támogatást az kapja, aki valóban rászorul.

– Mostanában nagyon sok akciót vezetnek a Kárpátaljára és Délvidékre. Ezek is részei az adventi programnak?

– A kárpátaljai és délvidéki közösségek ugyanúgy részei a magyarságnak. Épp tegnap jöttem vissza Kárpátaljáról, gyermekruhákat vittünk, valamint orvosi eszközöket, és megbeszéltük, hogy még karácsony előtt mire lenne szükségük. A jövő héten pedig újra Kárpátalján végez szűrővizsgálatokat a Karitász orvosmissziója.

– Gondolom, a közelmúlt akciója, a 280 szétosztott kályha is döntően Kárpátaljára került. Egy ilyen akciót hogy szerveznek meg, honnan szerzik például a kályhát?

– Igen, a kályhákból Kárpátaljára is került. Megvásároljuk őket. Korábban külföldről, Lengyelországból vettük a kályhákat, most sikerült hazai gyártót találnunk, de nem volt könnyű, hiába kezdtük már szervezni nyáron, kevesen tudták vállalni a kért kapacitást. Pedig a magyar kályhák jobbak voltak, mert belülről ki voltak bélelve, így jobban tartották a meleget.

– Mondta, hogy személyes ajándékot kapnak a rászoruló gyerekek. Ennek során az adományozó gyerek is személyes kapcsolatba kerül az adományozottal?

– Ez nagyon meghatóan működik. A felajánlók kedves sorokat írnak, hogy bár nem találkoztunk, de tudom, hogy te is nyolcéves fiú vagy, és ezt meg ezt a játékomat elküldöm neked. Talán kialakul ebből valamilyen levelezés, hogy ily módon is személyes kapcsolatok, barátságok születhessenek.

Szarka Sándor