„Tartottam ettől a választástól”

–  Hogyan fogadták az eredményeket az önkormányzati választás estéjén, amikor egyre nyilvánvalóbban látszott, hogy Budapesten nem teljesített jól a Fidesz, Kőbányán ön viszont végig győztes pozícióban volt?

–  Egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Örültünk a kőbányai eredményeknek. Ezek szerint a választók értékelték az elmúlt évek munkáját, és Kőbányát nemcsak sikerült kiszabadítani abból a baloldali tengelyből, amiben korábban volt, hanem harmadszor is sikerült megtartani. A fővárosi eredmények ugyanakkor elszomorítottak mindenkit.

–  Pedig a múltbeli gyökereket nézve az egykor vörös Kőbányán vagy Csepelen jóval inkább elképzelhető volt a baloldal előretörése, mint mondjuk az első vagy a második kerületben. Mi történt?

–  Tartottam ettől a választástól. Az euró­pai parlamenti voksolás számomra már figyelmeztető jel volt. De azután sokan még azt mondták, hogy az önkormányzati választáson meghatározóbb lesz a helyi politikusok népszerűsége. Ám ha a nemzetközi példákat vizsgáljuk, vagy akár a korábbi budapesti eredményeket, akkor látható, hogy a helyi választásokon sem feltétlenül az elvégzett munka vagy a konkrét személyekkel való elégedettség az elsődleges, sokat számít a politikai közhangulat is. Budapesten pedig érezhető volt, hogy nincs minden rendben, már a kampány előtti hónapokban is. Csepel és Kőbánya sikerét abban látom, hogy hittel, becsülettel, tisztességgel végeztük a munkát, aminek látható eredményei is voltak, jelentős változások történtek a kerületekben. Ezt érezték, értették, megszerették az emberek. És ami nagyon fontos, hogy nem elég betonból és acélból eredményt létrehozni, közösséget is kell építeni, ami Csepelen és Kőbányán is sikerült. Fel tudtuk éleszteni az emberekben a kőbányai identitást, akár az idősebbek közössége, akár játszótéri közösségek, akár sportolók közösségeinek részeként. Ha a lelkekben rend van, az nagyon sokat számít.

–  Kőbányán is érezni lehetett a fővárosi folyamatokat, vagyis hogy az ellenzéknek a környezetvédelmen kívül maximum annyi mondandója volt, hogy ez az első lépcső az Orbán-kormány leváltásához?

–  Ez volt a jellemző. Persze itt is igyekeztek belekapaszkodni helyi témákba, de nem találtak sikerrel kommunikálható ügyeket. Amit felfedeztek, az egyébként jogos, hiszen a közterületeken valóban nincs mindig rend Budapest-szerte minden erőfeszítés ellenére; persze ehhez nem elég a városnak cselekedni, a lakóközösségeknek is tenniük kellene. Évtizedek óta elemzem a kőbányai választási eredményeket. Jól látható, hogy vannak hagyományos baloldali körzetek, amelyek most minden elvégzett munka ellenére újra az ellenzékhez csatlakoztak.

–  Melyek ezek? Van bennük közös?

–  A volt katonai lakótelep a Hungária körút mellett még a négyigenes népszavazáson is országosan egyedülálló módon az ellenzék véleményét támogatta. Ugyanilyen a Gyakorló utca térsége, az Üllői út melletti területek. Ahol nagyon megváltozott a helyzet az elmúlt években, az az Újhegyi lakótelep, tehát az sem feltétlenül igaz, hogy a lakótelepi közösségek balra húznának, a családi házas övezetek pedig hagyományosan a polgári oldalra szavaznak. Kőbányán ez nem így történt.

–  Az ellenzék fővárosi sikerének oka, hogy sok kudarcos nekifutás után most tényleg meg tudták csinálni a teljes összefogást. Ön a Fővárosi Közgyűlésnek is tagja: számított a fideszes városvezetés erre?

–  Úgy értékelem, hogy a választás előtti időszak az altatás jegyében telt. Sikeresen elhitették velünk, hogy az összefogás billeg, erről rendszeresen meg is jelentek hírek, miközben valójában működött. Sőt nemcsak a közös listaállítások, hanem a napi cselekvés szintjén is, a pártok félretettek minden ellenérzést, és aktívan segítették egymást. Zavaró volt az is, hogy az ellenzéknek nem volt összehangolt kampánya, az egyes kerületekben eltérő üzeneteket jelentettek meg, amit gyengeségnek gondolhattunk. Miközben ez erő is lehet, hiszen ezzel képesek voltak specializálni az egyes területeket. Karácsony Gergelynek sem volt átütő budapesti kampánya, összességében az egész mégis működött. Én körbejártam a fővárost, megnéztem az egyes kerületeket, és éreztem a levegőben mindezt.

–  A jobboldali elemzők eddig úgy vélték, egy ilyen koalíció azért nem működhet, mert tűz és víz, vagyis a szélsőjobbtól a baloldalon át a liberálisokig és a zöldekig lehetetlenül sok érdeket kell összehangolniuk. Most, hogy mégis létrejött, mennyire lehet tartós az együttműködésük?

–  Fő céljuk nem az önkormányzati siker volt, ezt egy köztes lépcsőfoknak, elrugaszkodási pontnak tekintik a következő parlamenti választásra.

–  Vagyis a győzelem íze együtt tarthatja őket?

–  Biztos lesz egy átmeneti időszak, ami éles vitákat, konfliktusokat hoz majd, hiszen ebben a pillanatban nem látni, ki az ellenzék vezető ereje, több jogos aspiráns is van, többen is jól szerepeltek az ország különböző pontjain. De aztán eljön az a pillanat, amikor mindez letisztul, és a következő parlamenti választásra újra az összefogás jelöltjei jelennek majd meg.

–  Kőbányán nyert ugyan, de a képviselő-testületben nem egyszerű a helyzet, hiszen fele-fele arányban került be a polgári és az ellenzéki oldal. Tudnak majd együtt dolgozni?

–  Nálunk a mérleg nyelve az LMP. De mindenkivel megegyezésre és közös városvezetésre törekszünk, ami nem is lehet másképp, hiszen a településpolitikának nem szabad a nagypolitikáról szólnia. Kőbánya érdekeit kell vizsgálnunk, és mindenkinek hozzá kell tennie annyit, amennyit tud, amiben erős, amilyen kapcsolatrendszert meg tud mozgatni. Az előzetes tárgyalások alapján az ellenzéki oldal is így gondolkodik. Közös érdekünk, hogy fejlődjön a kerület. A kampány időszakában komoly sebeket is ejtettek rajtunk, miközben mi pozitív kampányt vittünk, de most mindkét oldalnak félre kell tennie minden sérelmet, nincs más út.

–  Az ellenzéki képviselők is kőbá­nyaiak?

–  Kőbányaiak mind az ellenzék, mind a Fidesz képviselői, vagyis ismerik a várost. Ugyanakkor ellenzéki oldalról most olyanok jutottak a testületbe, akiknek egyelőre nincs politikusi gyakorlatuk. Egyetlen kivétel Somlyódy Csaba, az ellenzék polgármesterjelöltje, neki fővárosi szintű tapasztalata is van.

–  Kőbánya ugyanakkor beágyazódik a Fővárosi Közgyűlésbe, amelynek ön most ellenzéki tagja lesz, a főváros viszont betagozódik az országba, amelyet a Fidesz–KDNP kormányoz. Hogy értékeli: ez többszörös igazodási kényszer vagy többszörös konfliktuslehetőség?

–  Mi lenne normális? Nyilván az, ha kialakulna az együttműködés. Hiszen választástól függetlenül a nemzetnek van egy fővárosa, ennek a fővárosnak pedig fejlődnie kell. Ezt különböző filozófiák szerint lehet megvalósítani, az eddigi gyakorlaton most nyilvánvalóan változtatni kell. De bízom benne, hogy ez nem direkt szembenállást fog hozni, és nem is az eddigi gondolkodásmód eltiprását. Az ellenzéknek és a kormánynak is ez az érdeke. Ugyanakkor meg lehet találni az új elemeket is, amelyekkel a most megjelenő szereplők gazdagítani tudják a fővárosi politikát. Iskolaigazgató voltam korábban, és ezt a munkát sem lehetett csinálni másként, mint hogy mindig keressük a konszenzust a különböző közösségekben, csak így lehetünk eredményesek. Bízom benne, hogy mindenki felismeri a saját felelősségét, és nem a rombolás, hanem az építkezés szándéka fogja vezetni a döntéseit.