– Mi volt a látogatás célja?

– A már meglévő jó kapcsolatok továbbfejlesztése, és természetesen szóba került a két ország legfőbb ügyészségeinek alkotmányos helyzete, az ügyészek szerepe a nemzetközi bűnügyi együttműködésben. Ugyanakkor Magyarország nemsokára az Európai Unió tagja lesz, és e témában is tájékozódtam országuk ügyészségének csatlakozási felkészüléséről. Polt Péter legfőbb ügyész úrral folytatott tanácskozáson kívül alkalmam volt megbeszélést folytatni a parlament elnökével, az igazságügy-miniszterrel és a Legfelsőbb Bíróság elnökével is. Ezeken a találkozókon olyan kérdésekről tárgyalhattunk, amelyek segíthetik az országaink eltérő jogi szabályozásainak egymáshoz való kapcsolódási pontjainak kialakítását. Ez pedig megkönnyítheti Magyarország az EU-s csatlakozással kapcsolatos feladatainak elvégzését.

– Hazánkban a legfőbb ügyészt a parlament választja meg, és bár az igazságszolgáltatás deklaráltan független a politikától, így a legfőbb ügyész is, de a magyar Országgyűlésben interpellálhatnak a legfőbb ügyészhez. Miképpen történik ez Finnországban?

– Azzal kezdeném, hogy a Finn Köztársaságban alig több mint fél évtizeddel ezelőtt új alkotmány készült, felváltva a régi, 1917-es alaptörvényt. Az új alkotmányban egyértelműen meghatározták, hogy az igazságszolgáltatás független a politikai hatalomtól. A legfőbb ügyészt pedig nem a parlament, nem a mindenkori kormány felügyeli, hanem teljes felelősségvállalással a köztársaság elnöke. Így annak jelölése, kinevezése is az ő feladata. Ennek megfelelően ez a típusú abszolút függetlenség nem teszi lehetővé, hogy a politika bármilyen módon is befolyásolja a legfőbb ügyész tevékenységét, illetve, hogy a parlamentben interpelláljanak hozzá.

– Mennyire független a finn ügyészség, vagy akár egy kerületi ügyész a legfőbb ügyészségtől? Beleszólhat-e, illetve magához vonhat-e tőlük bizonyos ügyeket a legfőbb ügyész?

– Az előbbiekben elmondottakból is következik, hogy az igazságszolgáltatásban a politikai hatalomtól való függetlenségen kívül az alsóbb szintek önállóságának is érvényesülnie kell. Úgy vélem, ez megvalósul, hiszen évente úgy 300-400 esetben fordul elő, hogy bizonyos eljárásban érintettek valamilyen kifogással élnek az ügyész ellen. Ennek a számnak körülbelül a tíz százalékában, tehát 30-40 esetben történik meg, hogy a legfőbb ügyészség vagy maga a legfőbb ügyész veszi át az ügyet. Hangsúlyozom, nem felülről történő beavatkozásról van szó ezekben az esetekben sem, hanem arról, hogy elsősorban az érintett panasza miatt vonjuk magunkhoz az ügyészi képviseletet.

– Szóba került-e a magyar legfőbb ügyésszel való tárgyalásán a nemzetközi, a határokon átívelő bűnözés, akár a pénzmosás, a kiadatás kérdése?

– Itt-tartózkodásom rövid ideje miatt az ilyen jellegű gyakorlati kérdésekről sajnos kevés szó esett. Igaz, Polt Péter legfőbb ügyész úr finnországi látogatásakor bővebben tárgyaltunk ezekről a gyakorlati kérdésekről. Most inkább a két ország bűnügyi, igazságszolgáltatási, ügyészi szabályai különbözőségeinek áthidalásáról tartottunk megbeszéléseket. Természetesen, és éppen országuk közelgő európai uniós tagsága miatt, azért a gyakorlati kérdésekre is jutott egy kis időnk. Megemlítettem, hogy különösen érdekesnek tartom a határokon átívelő bűnüldözésben, a kiadatási procedúrában, a szerintem nagyon találó brüsszeli „európai polgár” megfogalmazást. Ez azt jelenti – ebbe az uniós rendszerbe a csatlakozáskor Magyarország is bekapcsolódik -, hogy egyszerűbbé válik a kiadatás azáltal, hogy az eljárás során az illető személyt európai polgárként kezeljük, nem pedig az egyes uniós állam polgáraként. Tehát nyugodtan kiadhatjuk, legyen finn vagy akár magyar állampolgár a bűnelkövető, egymás országainak az uniós jogi rendszerben, mert biztosak lehetünk abban, hogy a finn és természetesen a magyar igazságszolgáltatás is magas színvonalon látja el feladatát.

– Csak éppen mások a börtönviszonyok…

– Nem szeretném elemezni a különböző börtönökben uralkodó állapotokat. De ha már szóba került, elmondok erre egy már-már anekdotaszerű finn példát, hogy milyen körülmények között tartjuk fogva az elítélteket. Jelenleg kettőszáz észt állampolgár van különböző finnországi börtönökben, de közülük egyetlenegy akadt, akárcsak a néhány hónapra elítélt is, aki kérte volna, hogy a saját hazájában, Észtországban akarná letölteni a kiszabott büntetési idejét.

– Tehát úgy látja, hogy a magyar igazságszolgáltatás EU-konform lesz a csatlakozáskor?

– Ahogy mondtam, az ilyen megbeszélések, mint amilyet most folytattunk Magyarországon is, sokat segíthetnek abban, hogy ez megtörténjen.