Távol, de a világ közepén
Ma már nem menekülnek a városba a tanyán élők. Ellenkezőleg. A városi népek igyekeznek tanyát vásárolni maguknak. Ez jórészt a kormány támogatásainak köszönhető, illetve annak, hogy egyre többen ismerik fel a nyugodt vidéki élet előnyeit. A tanyasi lét ma már nem jár lemondással. Kiköltözött embereket kérdeztünk a szabadság örömeiről és buktatóiról.
A magyar tanyavilág kialakulása a török hódoltság utáni időktől datálható, amikor az elnéptelenedett területeket a földesurak megpróbálták újra benépesíteni. Hódmezővásárhely környékén a Károlyi grófok azzal segítették elő a betelepülést és a visszaköltözést, hogy a parasztoknak akkora területet bocsátottak birtokba, amennyi elegendő volt családjuk és jószáguk ellátására. A tanya pedig épp ideális volt a nagy földek megműveléséhez, mert így nem kellett mindennap ingázniuk a földek és a falu között – tudjuk meg Szenti Tibortól, aki évtizedek óta kutatja a magyar tanyavilágot, több kötet szerzője.
Ma adnak, azelőtt elvettek
A kezdeti időkben kis kunyhókat építettek, amelyek időszakos szállásként szolgáltak. Idővel azonban teljes parasztcsaládok költöztek ki, a házak így a megváltozott igények szerint alakultak át. A kis kunyhók mellé gazdasági épületeket emeltek, fával ültették körbe a tanyaudvart. A ház mellett állt az istálló, a házzal szemben pedig a disznó- és tyúkólak. Létrejött egy olyan rendszer, amely nem csak önmagát látta el, hanem a piacra is szállított, illetve a földesúrnak járó hányadot is kitermelte. A család bővülésével újabb tanyaudvarok létesültek, a rokonok egymáshoz közel építkeztek. Amikor a gazda kiöregedett a nehéz munkából, beköltözött a városba, a családok ugyanis igyekeztek parasztházat is építeni valamelyik közeli településen. Ez nemcsak a családi békét szolgálta, hanem az iskoláztatás elterjedésével az unokákat is hazaadhatták a nagyszülőknek.
A kommunizmusban a téesz a tanyát is beszippantotta. A tanyagazdákra teljesíthetetlen beszolgáltatási kötelezettséget róttak ki, így nem maradt más lehetőségük, mint belépni a szövetkezetbe. A kommunizmus évei alatt rengeteg tanyát lebontottak, összefüggő mezőgazdasági területeket hozva létre. Noha sokfelé elsorvadt a magyar tanyavilág, egyes helyeken, mint a Duna–Tisza közi homokhátságon, Szeged környékén mégis nagyon sok tanya megmaradt, megőrizve eredeti jellegét.
A rendszerváltást követően a tanya sokak számára a nyomor és a nehéz élet szinonimája lett. Az Egyesült Államokban és nyugat-európai országokban működő farmgazdaságok példája azonban már akkor is megmutatta, hogy távol a nagyvárosoktól is be lehet rendezni igényes életet. Hogy ez itthon is így legyen, arra egészen a tanyafejlesztési program 2011-es meghirdetéséig kellett várni. Mára a gyümölcs beérni látszik.
Viski József, az Agrárminisztérium vidékfejlesztési programok végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára nemrég a közszolgálati televízión elmondta, hogy napjainkban mintegy 300 ezer ember él külterületen Magyarországon, közülük mintegy 200 ezren tanyán, jellemzően Pest, Bács-Kiskun és Csongrád megyében. Megtudhattuk azt is, hogy minden évben hatalmas az igény a tanyafejlesztési programokra. Idén közel kétmilliárd forintra pályázhattak a tanyán élők, és összesen hatszáznegyven pályázó jutott a maximális összeghez, hárommillió forinthoz.
Diána kalandos utazása
Kovács-Wölfinger Diána és családja Székesfehérvárról költözött a Hódmezővásárhely melletti Mártély határába. Családjában mindenki jogászdoktor, Diána 21 éves koráig a Tiszántúlon sem járt, semmilyen kapcsolata nem volt a tanyavilággal. Egyszer azonban ellátogatott egy Csongrád melletti tanyára, ahol volt egy búbos kemence is, és amikor leült a padkára megmelegedni, azonnal érezte, hogy ez a neki való élet.
Néhány év múlva szülei segítségével megvette a saját tanyáját Mártély mellett. Most már tizenhárom éve él itt a családjával. A kezdet embert próbáló volt. A ház omladozott, víz nem, mindössze a villany volt bevezetve, a konyhában csak aljzatbeton volt, a gáztűzhely PB-palackról működött, a sparhelt adta a meleget, a mosogató alatt egy vödör állt, a vizet fatüzelésű bojlerrel melegítették. A munka gyümölcse azonban beérett. Mára csodás otthonná változtatták a házat, összkomforttal, szép, tágas terekkel.
A 39 éves nő eddig egy hódmezővásárhelyi speciális iskolában súlyos autista gyerekekkel foglalkozott, az elmúlt pár év azonban kifárasztotta. Az idei tanévet már otthon tölti családjával a tanyán. Férjével jószágot tartanak, nyulat, disznót, baromfit nevelnek, húsból száz százalékig önfenntartóak, a ház ura eljár horgászni is. Férje a vasútnál dolgozik, mellette időnként böllérkedést is vállal. Vannak lovaik is, Diána ugyanis egykori díjugrató, most pedig lovasoktatást vállal gyerekeknek.
Hogy mit ad Diánának a tanya? Nyugalmat. Madarak csicseregnek az akácfákon, gémeskút áll az udvaron, este férjével kiülnek egy pohár borral a padra, és a csillagokat nézik. Ez többet ér számára bármilyen városi luxusnál. Lelassult az élete, így kiegyensúlyozottnak és boldognak érzi magát. Ennek azonban az volt a feltétele, hogy igényeit a tanyasi élethez igazítsa.
– A mai fogyasztói társadalom rabságában vergődő ember folyamatos lelki kielégületlenségben szenved. Soha nem elégszik meg azzal, amit megszerzett, mindig több, újabb kell. Hogy ki milyen komfortot igényel, az szubjektív. A luxus iránti vágy szerintem inkább lelki eredetű, mint valós. Át kell gondolni, mire van valójában szükségünk. Fölöslegesen dolgozzák magukat halálra az emberek, teljesen fölösleges tárgyakért, komfortfokozatért.
Diána annak örülne, ha a környéken még létesülnének tanyák, és visszaépülne, amit a kommunizmusban eltüntettek.
Balázs jurtás álmai
Balázs Domaszéken egy jurtában lakik a tanyája udvarán. A birtok 1,2 hektáron terül el, szántó, mező, erdő, egy ház és két hatalmas melléképület tartozik hozzá. A harmincas évei elején járó férfi saját cégét vezeti, animációt készít videókhoz. Párjával családot is szeretnének alapítani, gyerekeket vállalni, és megélni a tanyasi életet.
Balázs munkája mellett művészetterápiás foglalkozásokat szeretne tartani, olyan módszereket tanítani a résztvevőknek, amelyekkel sikerrel küzdhetnének a kiégés ellen. Felmerült egy airsoftpálya gondolata is. Hely van hozzá bőven. Balázs egyelőre egyedül él kint, barátnője Szegedről jár ki hozzá. Először furcsa volt számára az egyedüllét, a sötétség, a szokatlan hangok. A félelmek akkor múltak el, amikor végre megértette, elég messze van mindentől ahhoz, hogy senki ne törjön rá. A helyi közösségre is lehet számítani.
Közbiztonság tekintetében a tanyavilág helyzete jónak mondható. A „szomszédok” figyelnek egymásra, a rendőrség és a polgárőrség egyaránt járőrszolgálatot ad. A homokos dűlőutak pedig elveszik a rossz szándékúak kedvét, hogy a tanyavilágban próbáljanak kirabolni valakit. A házőrző kutyák viselkedése is sokkal kiszámíthatatlanabb. A tanya így alapvetően biztonságos.
A kiköltözés ötlete úgy jött, hogy Balázs hosszú ideje szeretett volna jurtában lakni, ám a szegedi panelházak között mégiscsak furán venné ki magát az ilyesmi. Szegedi panellakásának ára az ingatlanboom alatt megsokszorozódott, így az árából megvalósíthatta jurtás álmait. Azt azért hozzáteszi, hogy elhatározásában közrejátszottak ökotudatos, fogyasztásellenes, antikapitalista motivációi is.
Az ingatlanhirdetéseket böngészve egy tanya piaci ára az ingatlan elhelyezkedésétől és az infrastrukturális ellátottságától függ. A frekventált vidékeken 5,5 millió forinttól indul, a határ pedig a csillagos ég. Egy Mártély melletti tanya nemrég egy hektár földdel tízmillióért kelt el úgy, hogy az épület felújítást igényelt. Ópusztaszer környékén 12 millió forintért cserélt gazdát egy tanya, hathektáros területtel. Nem mindegy, hogy homokos dűlőúton kell-e bemenni kilométereket a tanyáig, vagy van műút. Az is számít, hogy van-e közelben munkahely, iskola, óvoda. Egy tanya, amelyikhez 12 hektáros terület tartozik, akár 30 millió forint is lehet jobb helyen, például Domaszék környékén.
Hacienda az Alföldön
Balázs elkísér az egyik közeli tanyán lakó barátaihoz. Rengeteg a tanya a környéken, legalább 6-7 olyan család van, akik városból költöztek ki. Van köztük biológus, pásztor és pszichológus is, szinte már egy kis falut alkotnak, épp csak a házak a szokásosnál távolabb vannak egymástól. Alakult egy permakultúra-közösség is. Az idegen kifejezést talán „józan paraszti észre” lehetne lefordítani: amit elveszel a földtől, azt vissza is adod. Találkozóikon tizenöt-húsz ember gyűlik össze, megoldásokat és praktikákat tanulnak egymástól.
Gyuri Szegeden óvó bácsi, Ildikó Deszken dolgozik egy pálinkaházban. Három éve laknak kinn, sokáig keresgéltek, mire megtalálták az igényeiknek megfelelő tanyát, amely küllemében inkább hasonlít egy dél-amerikai haciendára, mint egy alföldi parasztházra. Komfort szempontjából bármelyik városi kertes házat kenterben veri. A tanya főként Gyuri álma volt, mindig szerette a természetet, a túrákat, és szeretett volna jószágot tartani. Mostanra macskák, kacsák, pulykák, gyöngytyúkok és egy százpéldányos fürjállomány tulajdonosa. Feleségével zöldséget termesztenek, gombát szednek. Nemrég elkészült a „fürjkonya” is, hamarosan piacra kerülhet Gyuri találmánya, a főtt, füstölt szarvasgombás fürjtojás. Egyszer a háztájiból származó fizetéskiegészítés olyan jól sikerült, hogy abban a hónapban Gyurinak nem kellett hozzányúlnia a fizetéséhez sem.
A 34 éves férfi nem hagyná ott a munkáját, szereti, amit csinál. A kiegészítésre azért van szükség, hogy teljességében megéljék a tanyasi életet. Közben folyamatosan fejlesztik a tanyát, minden pályázati lehetőséget megragadnak: napelemrendszerre, állatok vásárlására, kerítésépítésre, nyílászárók cseréjére, fóliasátor építésére. Jövőre földre pályáznak, mivel megvennék a szomszéd legelőt. Gyuri úgy látja, hogy a tanyasi életforma reneszánszát éli Magyarországon, rengeteg fiatal pár költözik ki. Mióta kinn laknak, sokkal több társasági programon vesznek részt, mint annak idején a városban.
Dániel és Katalin fair gazdasága
Gyuriék után egy Ruzsa határában fekvő hatalmas tanyára látogattunk, ahol a harmincas évei derekán járó Valkó Dániel és Katalin vezet nagyszerű gazdaságot. A fiatal pár a már említett permakultúrás közösség lelke. Hét hónapja a Pest megyei Csomádról költöztek az Alföldre. Csomádon is tanyagazdaságot vezettek, azonban a nagy népsűrűség és az ingatlanárak emelkedése miatt úgy döntöttek, eladják a birtokukat, és valahol a fővárostól távolabb keresnek gazdálkodásra alkalmas területet.
Dániel Újpesten élt 18 éves koráig. Már egyetemista volt, amikor véletlenül megtalálta egy általános iskolás házi feladatát, amelyben arra kellett válaszolni, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Állattenyésztőt írt válasznak. Teljesült az álma. Dániel mezőgazdasági és ökológiai gazdálkodási, felesége pedig állattenyésztő mérnök, de az állattenyésztést mégis inkább a gyakorlat tanította meg nekik.
– Én nem szeretem a nagy nyüzsgést, ha túl sok ember van egy helyen. Nekem ez maximálisan megfelel: ha csendben maradunk, a kecskék rágásán kívül semmit nem hallunk. Itt néma csönd van – mondja Dániel.
A városok egyre sűrűbben lakottak, sokaknak ez nem komfortos. Az emberek próbálnak kiszakadni. Pest környékén már az agglomeráció is kezd zsúfolt lenni.
– Csomádon is sötét volt az éjszaka, kint a tanyán azonban teljesen más. Akkora a különbség az itteni sötét és a csomádi sötét között, mint Budapest és Csomád között.
A tanyához egy szépen karbantartott ház, egy hatalmas istálló és karámok tartoznak. Nem akarnak minden földet bevonni az intenzív művelésbe, fákat szeretnének, meg kaszálót, hogy zöldtrágyával javítsák a föld minőségét.
A tanyán élés semmilyen lemondással nem jár Dánielék részéről. Minden elérhető közelségben van, infrastrukturális szempontból is tökéletes az ellátottság. Ruzsa és környéke nem a mélytanyákra jellemző nyomorúságos világ képét festi. A mélytanya kifejezés illeti azokat a tanyasi ingatlanokat, amelyek távol esnek a nagyobb településektől, az infrastrukturális ellátottságuk hiányos. A Jászságban és Békés megyében jellemző, hogy egyes tanyákon ilyen körülmények uralkodnak, ám ez a tanyavilág ma már eltűnőben van. Vagy felújítják, vagy végleg elhagyják az életvitelszerű ottlakásra alkalmatlan tanyaudvarokat.
De nem csak Szeged környékén virágzik a tanyaélet. Dongó József feleségével, Ildikóval és két lányával, Iringóval és Imolával élnek a kiskunfélegyházi tanyavilágban, Bugac határában. József gyermekkorát a városban töltötte, de sokszor vendégeskedett a nagyszülőknél tanyán.
– A tanya a családom számára nemcsak lakóhely, hanem életforma. Jó lehetőség arra, hogy egészségesebb életkörülményeket nyújtsak számukra – mondja József, aki településüzemeltetési szakirányon végzett agrár-, környezetvédelmi mérnök, klímavédelmi szakértő.
A környékbeli tanyák áramhoz és a gázhoz is hozzájuthatnak, Józsefék azonban arra törekszenek, hogy minél inkább függetlenítsék magukat az energiaszolgáltatóktól. Házukat vályogból építették, napkollektorokkal melegítik a vizet, napelemmel állítják elő az áramot, kemencéjük és központi fűtésük egyaránt van. A biológiai szennyvízkezelési megoldás éppen épülőben. Az internet is be van vezetve, legfeljebb az 5G hálózat hiányát fájlalhatnák.
József felesége őstermelőként gazdálkodik, ám jelenleg csak a saját maguknak megtermeltek feleslegét adják el. Emellett kecskét, nyulat és baromfit tartanak, így tojást, tejet, sajtot szintén árusítanak. Lovaik is vannak, mondhatni kedvtelésből, és lovas polgárőrként szolgálják a térség biztonságát.
– Tanyán termelni kisgazdaságban nem igazán versenyképes. Ha csak akkora a gazdaság, amit magad el tudsz látni, abból nem igazán lehet megélni, ha nagyobb, akkor meg a munkaerőhiány okoz gondot.
József úgy látja, hogy noha már nem nevezhetjük Magyarországot Európa éléskamrájának, mégis a vidék az, amely biztos hátteret ad, ahová visszanyúlhatunk egy-egy válsághelyzet során. Az évszázadok alatt vidéken felhalmozódott tudás, tapasztalat lehet a jövő záloga.
– Jobban érezzük magunkat kinn, mint a városok forgatagában. Több örömet ad a mindennapok során, más szóval mondva „boldogulunk”! Vannak, akiknek sikeres lesz a lakhely-, életmódváltás, vannak, akik nem tudnak gyökeret verni a tanyán. A nehézségek miatt néhányan gyorsan feladják.
A tanyán nincs probléma, feladat van. Kitartónak és gyakorlatiasnak kell lenni minden téren. Egy része ennek tanulható, de a legtöbb dolgot a hozzáállás és a tanulási hajlandóság határozza meg. Kaszálni, kecskét fejni, körmölni nem az anyatejjel tanulunk meg. A kemencét sem tudja mindenki azonnal felfűteni, így kenyeret sütni sem egyszerű az elején. Nem árt, ha egy kicsit kőműves, ács, lakatos, villanyszerelő is az ember egyben. Az se baj, ha a gyógynövényeket, gombákat is ismerjük, de tudni kell szivattyút is javítani. A tanya akkor lesz tanya, ha minél több szempontból önállóan tud működni.
