Tedd a jót, és beszélj róla!

Útmutató projekteket indítottunk, amik azt példázzák, hogy miként lehet helyben segíteni és megtartani a közösségeket. És úttörők voltunk abban is, hogy a nyugati országok kormányai közül elsőként mondtuk ki, jelenleg a világon a kereszténység a legüldözöttebb vallás – nyilatkozta a Demokratának Azbej Tristan. Az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkár szerint az elmúlt években Magyarország kiépített egy olyan vallásdiplomáciai hálózatot, aminek alapján a nyugati világban nálunk vannak a leghitelesebb információk az üldözött keresztény közösségek helyzetéről, és ezt már kezdik használni más kormányok is.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Eddig Soltész Miklósnak, az egyházi kapcsolatok államtitkárának szerepelt a hivatalos titulusában, hogy többek között az üldözött keresztények megsegítéséért is felelős, ön pedig ez utóbbi terület helyettes államtitkára volt. Mi indokolta, hogy e feladat önálló államtitkári szintre emelkedjen?

– Az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárság 2016-ban az Emberi Erőforrások Minisztériumában jött létre, én 2017-től vezetem ezt a programot. Az idei évre bizonyossággá vált, hogy a kormány helyesen döntött, amikor elindította ezt a világon mindmáig egyedülálló kormányzati programot, hiszen folyamatosan kapjuk a közel-keleti és afrikai keresztény vezetőktől a visszajelzést, hogy életmentő munkát végzünk, amikor kiállunk mellettük, a világ legüldözöttebb vallási közössége mellett. Ezért a kormány májusi újjáalakulásakor a program a Miniszterelnökséghez, az államigazgatás egyik csúcsszervéhez került, ezzel is jelezve, hogy nemzeti küldetésünkké vált. Ezután valóban az egyházügyi államtitkársághoz tartozott az ügy, amelynek vezetőjével, Soltész Miklóssal mindketten a szívünkön viseljük az üldözött keresztények sorsát, ezért a jövőben is fogunk közösen dolgozni értük. Azonban olyan visszajelzések érkeztek immár kormányzatoktól is – az Egyesült Államoktól, V4-es partnereinktől –, ami indokolttá teszi, hogy külön államtitkárságként működjünk, bevonva a feladatba a magyar humanitárius tevékenységet lefedő Hungary Helps Program koordinációját is. Magyarország az üldözött keresztény közösségek megsegítésében eddig is erején felül teljesített, és a tapasztalatok alapján a programot rendkívüli elismerés övezi, az államtitkársági szint biztosítja a még hatékonyabb, koordinált, szakpolitikai irányítást.

– Eddig a Hungary Helps foglalta magába, más segítségnyújtások mellett, többek között az egyházügyi államtitkárság karitatív kezdeményezéseinek megvalósítását. Akkor ez most megfordult?

– A Hungary Helps Program ernyőszerűen fogja össze Magyarország összes nemzetközi humanitárius és fejlesztési tevékenységét. Ennek ugyanúgy része az iskolaépítés a keresztény menekült gyermekek számára Irakban, ami a mi helyettes államtitkárságunkhoz tartozott, mint például a Külügyminisztérium afrikai fejlesztési projektjei, vagy amikor fejlődő országok fiataljainak ösztöndíjat biztosítunk magyar egyetemeken, sőt, a különböző katasztrófák helyszínére küldött magyar támogatások is. Ezeket a programokat több minisztérium valósítja meg, mostantól pedig az én államtitkárságom felel azért, hogy a magyar humanitárius és nemzetközi fejlesztési tevékenység legfontosabb szempontja érvényesüljön, vagyis hogy a migrációt a helyszínen előzzük meg. Ne a problémát hozzuk ide, hanem helybe vigyük a segítséget azoknak, akik bajban vannak, hogy ott tudjanak maradni, ahol eddig is éltek, megelőzve ezzel a migrációt.

– Magyarország nem egy nagyhatalom. Mi indokolta, hogy mégis mi indítsunk el egy ilyen különlegesnek számító programot? Összefügg ez a migrációs krízishez való rendhagyó magyar viszonyulással?

– Magyarország kormánya több szempontból is egyedi választ adott az elmúlt évek humanitárius válságára. Mi hangsúlyoztuk elsőként az Európai Unióban, hogy a tömeges, ellenőrizetlen migráció nem megoldás, sőt kifejezetten káros, mert veszélyezteti mind a befogadó, mind a kibocsátó közösséget. Ezért felépítettük a határkerítést, és olyan intézkedéseket vezettünk be, amelyekkel mind a magyar, mind az uniós polgárokat megvédhetjük az illegális migráció veszélyeitől. Szintén a józan ész megfontolásait követve döntöttünk úgy: ahelyett, hogy az integrációra fordítanánk a forrásainkat, inkább helyben segítünk. Útmutató projekteket indítottunk, amelyek azt példázzák, hogy miként lehet helyben segíteni és megtartani a közösségeket. És úttörők voltunk abban is, hogy a nyugati országok kormányai közül elsőként mondtuk ki, jelenleg a világon a kereszténység a leg­üldözöttebb vallás. Több mint nyolcvan országban 215 millió ember szenved súlyos megkülönböztetést, sőt egyes esetekben népirtásszerű atrocitásokat, csupán keresztény hitük miatt. Elsőként gondoltuk úgy a kormányzatok közül, hogy ez egy olyan történelmi léptékű humanitárius probléma, amire választ kell adni. Magyarország valóban kis ország, az állami erőforrásokat elsősorban a magyar emberek boldogulására használjuk fel. A programunk ezért példamutatás is, hogy ezzel meggyőzzük a nagyobb erőforrásokkal rendelkező kormányzatokat és nemzetközi szervezeteket, hogy ők is higgyenek a közösségek helyben történő újrateremtésének szükségességében, és tegyenek is ezért.

– Mondana példákat?

– Jelenleg hat országban folytatunk nagyobb léptékű támogatási projektet, humanitárius programokat, illetve háború utáni újjáépítéseket. Mindezek közül a legfontosabb üzenetet az észak-iraki Tell-Aszkuf példája hordozza. Ez egy község a Ninivei-fennsíkon, amit az Iszlám Állam gyilkosai 2014-ben foglaltak el, és mind az 1300 itt élő családnak el kellett menekülnie. A település 2016 közepén szabadult fel, ám a háborúkban több mint 900 épület megrongálódott. A templomot például lőgyakorlati célpontnak használták, és a település temetőjét rombolták le először, mert a kereszténység történelmi jelenlétét is megpróbálták kitörölni. Ez után a hatalmas pusztítás után a Hungary Helps Program juttatott az iraki káld katolikus egyháznak kétmillió eurót, ami elég volt az összes épület, az óvoda, a templom újjáépítésére, és aminek eredményeként ezer keresztény család visszatért. Egy olyan országról beszélünk, ahol a keresztények létszáma az elmúlt másfél évtizedben egyötödére csökkent, mégis, mi ezt a közösséget meg tudtuk menteni helyben, egy olyan támogatással, amely töredéke annak az összegnek, ami ugyanennyi ember európai integrációjához szükséges.

– Mely országokban működik még a program?

– Irak mellett Szíriában, ahol hatalmas háborús pusztításokat okozott a polgárháború, továbbá Jordániában és Libanonban, ahol iraki és szíriai menekültek élnek, és ahol azért is támogatjuk őket, hogy ki tudják várni, amíg újjáépül hazájuk, és vissza tudnak költözni. Vannak támogatási programjaink Egyiptomban, főleg terrorcselekmények áldozatainak kórházi kezelésére. És mivel programunk nem csak a Közel-Keletre összpontosít, hiszen világszerte elterjedt a keresztényüldözés, Nigériában a helyi katolikusokkal a Boko Haram dzsihadista terrorszervezet pusztítása utáni újjáépítésben veszünk részt. Ezenkívül van egy oktatási programunk is, magyar egyetemeken ösztöndíjakat biztosítunk üldözött, fenyegetett, illetve diszkriminált keresztény közösségekből származó fiataloknak, hogy később euró­pai végzettséggel felvértezve visszatérhessenek közösségeikbe, így segítve a válság utáni újjáépítést.

– Hogy veszik fel a kapcsolatot az üldözött csoportokkal? Keresik a lehetséges helyszíneket, vagy pont fordítva, önöket keresik a nagykövetségeken, konzulokon keresztül?

– Alapelvünk, ami megkülönböztet minket a legtöbb nagy humanitárius akciótól, amelyek kevésbé hatékonyak, hogy nem a budapesti minisztériumból próbáljuk megmondani, hol mire lehet szükség, vagyis nem próbálunk okosabbak lenni azoknál, akiket támogatni szeretnénk. Fontos tehát az élő kapcsolat az üldözött keresztény közösségek vezetőivel. Az első hónapok elemző munkával teltek, aminek a végére kiépült egy olyan vallásdiplomáciai hálózat, amelynek alapján a nyugati világban nálunk vannak a leghitelesebb információk ezeknek a közösségeknek a helyzetéről. Aztán ellátogattunk a helyszínekre, a közel-keleti válságövezetekbe, Afrikába, de fontosnak gondoljuk azt is, hogy elhívjuk ezeknek a közösségeknek a képviselőit Magyarországra, hogy itt beszéljenek a helyzetükről, szenvedéseikről. Ez azért is fontos, mert talán a nyugati világnak is felnyitja a szemét. Úgyhogy minden hónapban elhívjuk valamelyik üldözött keresztény egyház képviselőjét, ezen a héten például szíriai protestáns egyházi vezetőket. Ezek az elöljárók magas rangú állami vezetőkkel, akár a miniszterelnökkel is találkoznak, hogy a magyar kormány ily módon is kifejezze szolidaritását. És persze ilyenkor megbeszéljük azt is, milyen programmal tudnánk a leghatékonyabban támogatni őket.

– Ez a vallásdiplomáciai háló akár más országok számára is használható lehetne. Mutatkozik erre igény?

– Belső munkatársi körben az a mottónk, hogy tedd a jót, és beszélj róla! Jót kell tennünk, mert egy nagyon fontos humanitárius küldetésnek kell megfelelnünk, amit más kormányzat még nem vett magára. De beszélnünk is kell róla, hogy meggyőzzük a nagy befolyással rendelkező országokat, mint az Egyesült Államok, a gazdagabb európai uniós tagállamok, vagy akár az olyan szervezeteket, mint az ENSZ, a hasonló fellépés mellett. Felajánljuk ezeket a tapasztalatainkat más országoknak. Ez történt tárgyalásaimon az Egyesült Államokban is, ahol Mike Pence alelnök bejelentette, hogy magyar mintára és magyar tapasztalatot felhasználva az Egyesült Államok is indít egy programot az iraki régió üldözött keresztényeinek a megsegítésére. Tapasztalataink átadása folyamatos, amerikai kollégámmal heti szintű munkakapcsolatban vagyok, sőt várakozásaim szerint hamarosan bejelenthetjük első közös projektünket.

– Tapasztalnak-e nemzetközi ellenkezést, diplomáciai ellenállást a programmal kapcsolatban?

– Történelmi léptékű humanitárius katasztrófáról van szó. A nyugati liberális politikusok lelkiismeretét terheli, hogy miközben más, kisebb joghátrányt szenvedő csoportokkal foglalkoznak a különböző emberjogi fórumokon, több száz millió keresztény szenvedéséről nem vesznek tudomást, sőt letagadják azt. Ebből következően a migrációpárti politikusok és szervezetek folyamatosan kritizálni igyekszenek programunkat, vagyis a válságba jutott közösségek helyben maradásának elősegítését. A bevándorláspárti erők máshogy képzelik Európa és a világ jövőjét, ők a migrációt menedzselni akarják az emberek akarata ellenére. Vádjaik sokszor a játszótéri szitkok szintjén mozognak, Brüsszelben például olyan értelmezhetetlen jelzőket is kaptunk, hogy a programunk rasszista, mert a keresztényeket támogatja. Nem tudják elfogadni, sőt megijednek attól, hogy a magyar kormány bemutatott egy módszert, ami erkölcsileg, gazdaságossági és biztonságpolitikai szempontból is helyes alternatívát kínál a migrációt támogató politikával szemben. A magyar példa, bár kezdetben nehezen találtunk szövetségeket, most már terjed. A nyár elején Lengyelországgal közösen jelentettünk be egy árvaház-felújítási programot Szíriában. Az Egyesült Államok kapcsán pedig szimbolikus jelentőségű, hogy egy nappal a koncepciózus Sargentini-jelentés elfogadása után átvehettem a magyar nemzet nevében egy díjat, amit az egyik legfontosabb amerikai biztonságpolitikai szervezet, a Center for Security Policy adományozott Magyarországnak. A díjjal együtt hazánk a Kereszt Népe kitüntető címet is megkapta. A világ vezető hatalma, az Egyesült Államok tehát egyértelműen támogatja a kezdeményezésünket, de reméljük, egyre többeknek sikerül felnyitni a szemét az eltűnés szélére került, üldözött keresztények helyzetével kapcsolatban, hogy a keresztényellenes erők visszaszoruljanak. Azért küzdünk, hogy ez a fordulat idejében megtörténjen ahhoz, hogy még meg tudjuk menteni az üldözött keresztény testvéreket.