Tégláról téglára építkezünk

– Ötödik polgármesteri ciklusát tölti. Hogy foglalná össze az elmúlt 22 évet?

– Nehéz örökséggel vágtunk neki a rendszerváltás utáni újrakezdésnek. A piacgazdaságra való átállás egyet jelentett a cégeknek adott állami dotációk elapadásával. A volt szocialista nagyüzemek a korábban foglalkoztatottaknak csak harmadát, negyedét alkalmazták tovább, 1996-ban már tízezren voltak állás nélkül. Közben a Mol átköltözött Szolnokról Budapestre, és vitte magával a kőolajkutatót, ami szintén hatalmas érvágás volt a városnak. Az ország két legnagyobb cége hagyott itt minket, iparűzési adó tekintetében több száz millió forintos bevételcsökkenést szenvedtünk el. Hatalmas kihívás volt újra talpra állítani Szolnokot, az itteniek hihetetlen munkát végeztek. Végül a kétezres évek elejére értük el azt a szintet, amikor azt éreztük, hogy már nemcsak a hátrányainkat dolgozzuk le, hanem megyünk előre. Ebben az időben jelent meg az első új gazdasági szereplő a városban egy francia fékmunkahenger-gyártó vállalat képében. Őket 2007-ben a svájci Stadler követte, amely a vonatgyártásban azt a színvonalat képviseli, mint a személyautók terén a Mercedes. Ennek köszönhetően a MÁV is beruházásokat hajtott végre, járműjavító létesült, és megkezdődött az intercitykocsik gyártása is. Szó szerint téglánként építkeztünk. Mostanra Szolnokon a négy százalékot sem éri el a munkanélküliség. A befektetői megkeresésekből pedig azt érezzük, hogy Budapest és közvetlen vonzáskörzete megtelt, a cégek egyre kijjebb jönnek. Hamarosan egy 62 és fél hektáros ipari parkot adunk át, miután a 124 hektáros terület megtelt.

– Budapest közelsége előny vagy inkább hátrány Szolnok fejlődése szempontjából?

– Szolnok lassan Budapest agglomerációs övezetévé válik. Vonattal nem sokkal több mint egy óra alatt a Nyugati vagy a Keleti pályaudvarra érünk. Aki Budapestre jár dolgozni, annak nem biztos, hogy sokkal többet kell utaznia, mintha a Széchenyi városrész és Szandaszőlős térsége között ingázna. A főváros elszívóereje tehát óriási, ahogy Debrecené is. A szolnoki tehetségek, az okos és kreatív gyerekek a fővárosba vagy Debrecenbe mennek egyetemre. Sok esetben ott találnak párt és építenek karriert maguknak.

– Őket viszont a város elveszíti.

– A fiatalok hazavonzása érdekében hirdettük meg a Szolnok hazavár programot. Ösztöndíjat adunk azoknak az egyetemistáknak, akik itthon töltik a szakmai gyakorlatukat, munkába állás után pedig önkormányzati bérlakásokkal segítjük a letelepedésüket. Azt persze pontosan tudjuk mi is, hogy jól fizető, komoly tudást igénylő munkahelyekből jóval többre van szükségünk, hogy visszajöjjenek a fiataljaink. A Debreceni Egyetemmel dolgozunk össze annak érdekében, hogy a megfelelő cégeket Szolnokra hozzuk és vonzó munkalehetőségeket teremtsünk. A városnak hatalmas erőforrás-tartaléka a szolnoki kistérségi együttműködés, amely Szolnokot és 13 környező települést foglalja magában. A vidéki polgármesterekkel együtt gondolkodunk a jövőről, közben a város oktatási rendszere bevonzza a vidéki gyerekeket, saját magát erősítve általuk. Ezek a gyerekek is fantasztikus képességűek, és erős szolnoki identitást fejlesztenek ki magukban.

– Apropó munkalehetőség, a honvédség jelenléte mit tesz hozzá a város fejlődéséhez?

– Katonaváros vagyunk, ez az 1849-es szabadságharc óta így van. A honvédség folyamatosan fejlődő része a városnak, katonai kollégiummal, a korábban a Nemzetvédelmi Egyetem elődjeként működő Kilián György Repülő Műszaki Főiskolával. Ma nálunk állomásozik az ország legképzettebb hadereje, egy helikopterdandár Airbus harci és szállító helikopterekkel és egy gyorsreagálású dandár. Irakban, Afganisztánban harcokban is részt vettek, és ők adják a ciprusi, máltai ENSZ-kontingensek magyar csapattesteit. Jelenleg mindkét dandár a szandaszőlősi laktanyában állomásozik. Nemrég azonban a két haderőnemet kettéválasztották, és egy vadonatúj, 1000-2000 katona befogadására képes laktanya épül számukra, közvetlen közúti csatlakozással a 4-es úthoz. Innen villámgyorsan eljutnak az ország bármely pontjára, ahol szükség van rájuk. Ez a magyar haderőfejlesztés első számú projektje. Körülbelül márciusban várható az alapkőletétel, a tervek engedélyeztetése már zajlik, illetve a 32-es út négysávúsítása is tervbe van. Óriási befektetésről van szó, ami jelentősen lendít Szolnok fejlettségén. Jó eséllyel számíthatunk arra is, hogy katonacsaládok költöznek a városba.

– Van egy másik beruházás, ami azonban már 11 éve húzódik.

– A citromsavgyár tulajdonosai valóban nem kapkodtak, de technológiai váltások és áttervezések után ennek a fejlesztésnek a végére is pont kerül. Sikerült megállapodni minden részletben, a gyár építése pedig halad. A tervek szerint a cég világszinten is kiemelkedő mennyiségű élelmiszeripari tartósítószert gyárt majd Szolnokon. Érdekes, hogy elég soknemzetiségű lett ezzel a szolnoki befektetői kör, amit én örömtelinek tartok. Egyaránt nyitottak vagyunk a kínai, a német, a japán, a svájci, a francia vagy az amerikai tőke irányába is. Legfőbb megkötésünk minden esetben az, hogy eleget kell tudniuk tenni a biztonságra és fenntarthatóságra vonatkozó elvárásainknak.

– Miközben a beszélgetésre készültem, rengeteg cikket elolvastam Szolnokról. A politikai botrányok elkerülték a várost, ezzel szemben kulturális életéről rengeteget lehet olvasni az országos médiában is.

– Közéletünk valóban nevezhető botránymentesnek, de a politikai csatározások már ennek az önkormányzati ciklusnak is részévé váltak. Én bárkivel tudok együtt dolgozni, akinek fontos a város és az itt élő emberek, erre az alapelvre egyre többször kell figyelmeztetnünk az ellenzéki képviselőket. Kulturális életünk sokszínűségére valóban büszkék lehetünk, ezért is döntöttünk úgy, hogy pályázni szeretnénk az Európa Kulturális Fővárosa címre. Bár ez csak 2036-ban esedékes, minden okunk megvan a bizakodásra. A Szigligeti Színház például vitán felül az ország egyik legjobb teátruma, mindig telt házzal zajlanak az előadások, vidékről is sokan járnak hozzánk rendszeresen. A szimfonikus zenekar koncertjei iránt is hatalmas az érdeklődés, a bérletek mind elfogynak. A zenészek rendszeresen kitelepülnek közterekre is. A Kossuth téren, városunk központjában például nemrég Queen-emlékkoncertet tartottak, sok ezer embert szórakoztatva. Rendezvényeink sok esetben kötődnek a Tiszához, ilyen a Tiszavirág Fesztivál vagy a Tiszai Hal Napja. Művésztelepünk 1902-ben a nagybányai festőiskola mintájára jött létre. Túlzás nélkül mondható, hogy az ország egyik legjobban szervezett művésztelepe, a szentendreivel azonos színvonalat képvisel. A felsoroltak mind hozzájárulnak a szolnoki identitás újjáépítéséhez. Ez már nem az a város, amelyik a szocialista éra végén gazdasági sokkot élt meg. Ezt a sokszínűséget és páratlan tartalmat szeretnénk megmutatni jövőre Szolnok fennállásának 950 éves évfordulóján. Mindent megteszünk, hogy méltóságteljesen ünnepeljük meg ezt a majd ezer évet.

– Hamarosan megméretik mindaz, amit a város élén véghez vittek. Négy éve szoros versenyben tudott csak győzni…

– Négy éve megnyertük a polgármester-választást, de tizenkét körzetből csak három lett a miénk, tíz-nyolc arányban többséget szerzett az ellenzék. Két alpolgármesteri helyet ajánlottunk az ellenoldalnak, hogy ne csak a kampányban vitézkedjenek, hanem vegyék ki a részüket a munkából. Egy darabig működött, aztán az ellenzéken belül megtört gyorsan az egység. Voltak köztük olyanok, akik azért indultak a választáson, mert tenni akartak a városért, és nem tudtak megbékélni társaik akaszkodásával, hataloméhségével. Végül három képviselő függetlenként folytatta, így előbb egyenlőség alakult ki a képviselő-testületben, majd újra többséget szereztünk. A közgyűlési előterjesztések 98 százalékát azonban így is konszenzussal fogadjuk el. A bizottságokban minden szempontot összecsiszolunk szavazás előtt.

– A konszenzus a város működtetésére általában jellemző. Béke van a szekértáborok között Szolnokon?

– Alapvetően béke van. A nagypolitika azonban hat a vidéki városokra is. Az elmúlt ciklusokban sokkal inkább jellemző volt, hogy a parlament folyosóján összedugja a fejét két szolnoki politikus, egy ellenzéki és egy kormánypárti, hogy megbeszéljék, merre menjen a város. Régen mi is összejöttünk és megbeszéltük, hogy mi Szolnok érdeke. Most azt érzem, hogy az ellenzéki oldalon a politikai szempontok előrébb valók, mint a város érdekei. Illetve a Facebook világában sosincs béke. A közösségi médiában névtelenül, nemtelenül zajlanak a támadások. Mi azonban eldöntöttük, hogy csak arra reagálunk, amire tényleg kell. Nekünk dolgunk van a világon, és ezt Szolnoknak hívják. Ebben egyelőre több a partnerünk, mint az ellenségünk.

– Mi várható az idei választáson? Önök hogyan kalkulálnak?

– Abban biztos vagyok, hogy idén is létrejön az összefogás. Még akkor is, ha sem a résztvevők, sem a polgárok nem hisznek már benne. A szolnokiak az elmúlt négy év alatt megtapasztalhatták, hogy mit ér a Jobbiktól a DK-ig tartó egységfront. Ráadásul a DK sikerrel uralja a teljes ellenzéket, még úgy is, hogy helyben csak névleg léteznek. Mi arra számítunk, hogy szoros verseny lesz kemény kampánnyal. Én most is, mint mindig, az elvégzett munkában hiszek, mert ez az, ami valódi sikereket hozhat. Mi Szolnokért, az itt élő emberekért dolgoztunk eddig is, és ez vezérel bennünket a jövőben is. Ha ez a választópolgárok számára támogatható, akkor készen állunk, hogy folytassuk a munkát.