– A fővárosi vezetőktől évek óta csak ígéreteket kapunk, és a PR-akciókon kívül semmi nem történik a kerékpárosok érdekében – mondta Kürti Gábor, akitől a Demokrata munkatársai azt is megtudták, Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes és sajtófőnöke zöld pólós szervezőnek jelentkezett a tavaszi Critical Mass-ra.

– Ez éppen olyan kampányfogás, mint amikor a főpolgármester kamerák kereszttüzében biciklire száll. A Városháza politikusai vagy nem értik, vagy nem akarják megérteni, hogy elsősorban rajtuk múlik, élhető város lesz-e Budapest. Körbelakatoljuk a Városházát, hátha megértik, hogy ők vannak döntési helyzetben, az ő kezükben vannak eszközök a robbanásveszélyessé vált helyzet kezelésére, megoldására – magyarázza Kürti Gábor.

Kérdésünkre, hogy miért vált robbanásveszélyessé a helyzet, így válaszolt.

– Szervezetünknek nagy szerepe van abban, hogy a közlekedésben részt vevő kerékpárosok aránya egy százalékról négy-öt százalékra nőtt. Számításainkba azonban hiba csúszott: nem gondoltunk arra, hogy a biciklisek nem merik majd használni az utakat és inkább a járdákat választják. A szervező szerint az autós–biciklis konfliktus helyébe a biciklis–gyalogos konfliktus lépett. – Ennek okai arra vezethetők vissza, hogy Budapesten évtizedek óta az volt az elv, hogy a bringásokat a járdákon kialakított kerékpárutakra terelték, mert úgy vélték, ott biztonságosabb a közlekedés. Másrészt a kerékpár nem volt közlekedési tényező, így az az elgondolás nyert teret, hogy a biciklisnek nem az autók között van a helye. Az így járdákra száműzött kerékpárosok száma azonban mára elérte a kritikus tömeget, a kerékpárosok és a gyalogosok közötti konfliktusos helyzet lassan kezelhetetlenné fog válni.

Az autómentes napon tartott Critical Mass követelései között az egyik legfontosabb a pesti Nagykörúton megépítendő kerékpárút, ezért a biciklisek felvonulása ide koncentrálódott. A Nagykörút a rendezvény idejére nem volt lezárva, a biciklisek a Városháza körbelakatolása után a forgalomban, autók között haladva tekertek, hogy felhívják a döntéshozók figyelmét a nagykörúti kerékpárút szükségességére.

A Magyar Kerékpárosklub

„Kerékpárosbarát Nagykörút” címmel akciót is indított szeptemberben, amelynek keretében konkrét megoldási javaslatokat dolgoznak ki és forgalomszámlálást végeztek a Nagykörúton, azt remélvén, hogy az adatok meggyőzik a döntéshozókat. A Critical Mass második legfontosabb követelése a „kerékpározható hidak”, azaz hogy a hidakon biztonságosan és kényelmesen át lehessen haladni kerékpárral.

Gyakorlatilag a nemrég átadott Szabadság hídon kívül tilos, vagy nagyon veszélyes biciklizni a belvárosi hidakon, így a kerékpáros rákényszerül a járdára, ami a Lánchídon a legszembetűnőbb. Az Erzsébet hídon buszsáv van, ahol tilos tekerni.

Az Árpád híd északi járdáján pedig hiába van bicikliút, a biciklisek a gyalogosok között szlalomoznak, mert azon az oldalon nincs gyalogút. Ugyanez a helyzet várható majd a Margit hídon, ahol az átadás után csak az északi oldalra épülne bicikliút. Augusztusban a Critical Mass és a Kerékpárosklub már szervezett egy demonstrációt, mert a főváros, ellentmondva ígéreteinek csak az egyik oldalra akar bicikliutat építeni. A szervezők a demonstráció után úgy fogalmaztak, ha a hidat nem az eredeti, kerékpárosbarát tervek alapján építik meg, hanem féloldalasan, „nagyon durva akció” fog következni.

A „robbanásveszélyes” biciklis–gyalogos konfliktus a lezárt Margit hídon már robbant, ahol egy kerékpáros elütött egy négyéves kislányt. Azóta rendőrök állnak mindkét hídfőnél és leszállítják a kerékpárosokat járművükről. A kerékpárosok szerint ez a baleset is azt mutatja, hogy a kerékpár jármű és az úton van a helye.

További követelés, hogy a főváros végezzen rendszeres forgalomszámlálást. Kürti Gábor szerint ez azért fontos, mert hiába tűzi ki Hagyó Miklós azt a célt, hogy 2014-re tíz százalék lesz a kerékpárral közlekedők aránya, ha a jelenlegi helyzetről sincsenek pontos adatok.

Kürti Gábor elmondta, a Critical Mass jövőbeli célja a kerékpárosok közlekedési kultúrájának fejlesztése lesz.

– Valahogyan kezelnünk kell a gyalogos–bringás konfliktust, amelynek lépéseit a jövőben fogjuk kidolgozni. Először is szeretnénk egy kérdőíves felmérést készíteni a járdán bringázókról, miért ott mennek és nem az úttesten. El kellene kerülni, hogy az történjen, ami Barcelonában, ahol a bringások robbanásszerű növekedése nem járt együtt a kerékpáros-infrastruktúra fejlesztésével, és a biciklisek tömegesen a járdákat használják. Sajnos egy budapestinek, legyen autós vagy gyalogos, nem az jut eszébe a bicikliről, hogy ez egy új alternatív közlekedési eszköz, hanem az, hogy akadályozza őt a közlekedésben. Több éve hiába mondjuk a városvezetőknek, hogy rohamosan nő a biciklisek száma, és ha ezt nem követi a megfelelő infrastruktúra kiépítése, akkor kezelhetetlenné válik a helyzet. Meggyőződésem, hogy Budapesten a megfelelő infrastruktúrával normalizálódni fog a helyzet, hiszen ott, ahol a közút széles és biztonságos, és a biciklisek nincsenek rákényszerülve a járdára, ott nincsenek is a járdán biciklisek.

Lass Gábor