Légiriadók, áramkimaradások és kényszersorozások nehezítik a kárpátaljai magyarok életét

„Teljesen ismeretlen élethelyzetet teremtett a háború az országban, és itt, Kárpátalján. A helyzet azóta is mélyrepülésben van: lelkileg, pszichésen, gazdaságilag és a lakosság fogyását tekintve is”

– közölte a kárpátaljai férfi. „Engem és a családomat is érint a háborús helyzet. Három fiam van. Kettő még kiskorú, de a legidősebb nem volt már itthon majdnem három éve a háború miatt. Külföldön kellene egyetemistának lennie” – mondta.

A háború kitörését követően a kárpátaljai magyarság abban reménykedett, hogy pár hónap alatt megoldódik a helyzet, emlékezett vissza a kárpátaljai férfi.

„Az első riadalom után, amikor a pánik csitult az emberekben, úgy éreztük, egy kicsit fellélegezhetünk, de ez nem tartott sokáig. Megkezdődtek a sorozások, mindenki, aki elhivatást érzett, jelentkezett önként. Ezután kezdődtek a kényszersorozások, aminek a szelét mi is éreztük, és érezzük a mai napig is Kárpátalján, a városainkban és a falvainkban”

– nyilatkozta a hirado.hu-nak a férfi. „Jómagamnak 47 év kellett ahhoz, hogy megértsem, miért kaptam Istentől születésemkor kombinált szembetegséget, ami gyógyíthatatlan. Ennek okán egy hónapja felmentettek a katonai kötelességeim alól. Így egy kicsit könnyebb az elviselhetetlen. Szabadabb lettem. Mostanában találkozhattam a rég nem látott fiammal is” – idézte fel a férfi.

A férfiak munkájukat, családjukat hátrahagyva mentek el egy számukra biztonságot jelentő országba, de nem túl messzire, bízva abban, hátha vége lesz nemsokára a háborúnak.

„Azok a férfiak, akik itthon maradtak, azok a nagycsaládosok, és akik egészségügyileg korlátozottak, mindennap bizonytalanságra ébrednek. Általában nem lehet hosszú távra tervezni. Ami meghatározó, az a folyamatos aggódás és állandó készenlét az irányváltásra, az újratervezésre. Ebben a lelkiállapotban kell teljesíteni a feladatokat, elvégezni a munkát.”

Nem könnyíti meg az emberek életét az sem, hogy 8–16 órás áramkimaradások vannak. A kórházakban és iskolákban generátorokkal próbálják folytatni a betegellátást és az oktatást. Sokat rontanak a helyzeten az állandó légriadók is: a menhelyre vonulás kötelező. „A családok vannak a legnagyobb próbatétel alatt. A család egy elválaszthatatlan egység, most mégis elszakítva élnek egymástól, akik megtehették, elmentek a férjük, az apák után. Amit eddig ketten vittek, azt most egyedül kell vinni, vagy itt, vagy ott.”

„Mindazok, akik maradtak az országban, maradásukat misszióként élik meg, próbálnak tenni a közösségekért, és ebben a legfőbb szerepe az egyházaknak van. Nagyon felerősödött az emberekben a lelki éhség, az Istenhez kötődés, mert az élet él és élni akar, ahogy Ady Endre írja egy versében. Az erősnek segítenie kell a gyengét a békében reménykedve, ez a fő motiváció, ami hajtja előre Kárpátalja magyarságát”

– véli a kárpátaljai férfi. „Akik itthon maradtunk, okkal tettük. Elhívásból, szeretetből, kötelességből itthon gondozzuk a felnövekvő nemzedéket, hogy nekik is legyen értelme élni, tanulni, alkotni itt, Kárpátalján. Okkal születettem ide, Isten itt akar használni” – mondta.

A teljes cikket a közmédia hírportálján olvashatják.