Megszűnt a kemoterápiás ellátóhelyek nagy része

Mit ér az ember, ha vidéki? Mit ér az ember, ha kistelepülésen élő kemoterápiára szoruló rákbeteg? Átszervezte az egészségügyi tárca a rákbetegellátás rendszerét, hogy megyei központokban magasabb szintű ellátást nyújtsanak a rászorulóknak. Az átalakítás következtében a korábbi 400 helyett mindössze 48 kórházban fogadják kemoterápiára a betegeket. Egyes megyékben a kezelésekért 50-60 kilométert kell utazni, sokan ezt nem tudják vagy akarják vállalni, ezért inkább abbahagyták a kemoterápiát. Minőségi gyógykezelés útjára lép a hazai rákgyógyászat, vagy elsietett, ésszerűtlen átszervezés miatt emberek rekednek ki az ellátásból?

A betegek szerint az utóbbi, a szakemberek szerint viszont az előbbi. A szaktárca és az onkológus szakma jelentős része szerint az átalakítást azért kellett végrehajtani, hogy csak azokban a kórházakban láthassák el a betegeket, amelyek minden szempontból felkészültek a daganatos betegségek kezelésére. Csak így javítható a gyógyszeres kezelések hatékonysága, így növelhető a leginkább a felgyógyulás esélye. A törekvés nemes, de mit rejt a magyar valóság? A kórházaknak csupán töredéke volt képes az elmúlt három évben megteremteni annak a személyi és eszközbeli feltételeit, hogy önálló onkológiai osztályt működtessen. Az eszköz- és a szakemberhiány, s mindezek eredője, a pénzeszközök szűkössége miatt kellett a 400 kemoterápiás központ negyedét megszüntetni. Magyarországon a rákbetegek magas szintű ellátásához szükséges sugár- és kemoterápiás szakorvosi státusok 15 százaléka betöltetlen, a kormányzat által elkészített Nemzeti Rákellenes Programban az szerepel, hogy a legmodernebb készítmények és eszközök használatára sincs lehetőség, gyakori, hogy tíz évnél öregebb berendezésekkel kezelik a betegeket. Egy nevét elhallgató orvos szerint hazánkban az egészségügyi finanszírozás elavultsága miatt számos kórházat a rákos betegek kezeléséből tartottak fenn. Eközben viszont az ellátás színvonala az eszközállomány korszerűtlensége miatt nem volt elég hatékony.

Az átalakítás lezajlott, ennek következménye az lett, hogy a legtöbb helyen megszűntették a kemoterápiás kezeléseket. A kezelendő betegeknek az életmentő kezelésért nem ritka, hogy 50-60 kilométert kell utazniuk. Sokan, mivel csak nagy nehézségek árán tudnak eljutni a kijelölt kórházakba, inkább nem folytatják a kezeléseket. Az egészségügyi tárca adatai szerint ma hazánkban 300 ezer ember szenved valamilyen daganatos megbetegedésben. A halálozási arány is rendkívül rossz nemzetközi viszonylatban, 2003-ban Magyarországon harmincezren haltak meg rákban. Hogy még jobban érzékeltessük, milyen nagy számról van szó, jelenleg Szentes városát lakja ennyi ember. Harminchat európai ország viszonylatában – olvasható a Nemzeti Rákellenes Programban – Magyarország az első a férfiak öszszes daganatos halálozási sorrendjében, a magyar nők másodikak.

A daganat típusa szerint a kontinensen hazánkban hal meg a legtöbb férfi a dohányzással összefüggő tüdő- és szájüregi daganatban, a nőknél szintén listavezetők vagyunk a vastagbélrákban és a leukémiában. A régió országaihoz képest is kiemelkedően rosszak a mutatók. A szakemberek szerint az elkövetkezendő években 1000 újszülött fiúból 313-an, 1000 lányból 149-en még 75 éves koruk előtt meghalhatnak rákbetegségben, ha nem lesz előrelépés a hazai rákgyógyászatban. Kérdés az, melyik megoldás visz előre: ha megszüntetik a kemoterápiás központokat, mint ahogy ezt tették két hónappal ezelőtt, és megyei centrumokba irányítják a betegeket, ahol elméletileg jobb ellátást kaphatnak, de a betegek egy része kimarad az ellátásból, vagy az, ha megmaradtak volna az onkológiai részlegek, és annak eszközállományát fejlesztették volna. Mint minden, ez is pénzkérdés.

Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója a Demokratának azt nyilatkozta, hogy a mostani átszervezés is megkésve történt, de az a nyugat-európai folyamatokat követi. A főigazgató szerint a megmaradt 48 ellátóhely elegendő Magyarország összes kemoterápiára szoruló rákos betegének kezelésére. Úgy vélte, a centrumokban kapott, a korábbinál magasabb színvonalú kezeléssel valóban megvan a betegek az esélye arra, hogy a beteg teljesen meggyógyuljon. Kásler Miklós elmondta, egyetlen klinikai onkológiai osztály sem szűnt meg, de decembertől csak azok a kórházak végezhetik el a kemoterápiás kezeléseket, amelyek három főállású szakorvost foglalkoztatnak, és olyan eszközállománnyal rendelkeznek, amellyel a minimálisra csökkenthető a kemoterápiás szerek mellékhatása. A főigazgató szerint Magyarország most jutott el a fejlődés azon szakaszába, amikor a rákgyógyítás folyamatán belül a nagyobb hatékonyság miatt el kell választani egymástól az onkológia különböző területeit. Arra a tényre, hogy az átszervezések miatt számos megyében a kezelésekért nem ritka, hogy 50-60 kilométert kell a betegeknek utazniuk, és ezért sokan abbahagyták a kemoterápiát, Kásler Miklós úgy reagált, aki járóképes, az be tud menni a messzebb lévő központba is, aki nem, azt be kell fektetni az intézménybe. Ezenkívül lehetőség van arra is, hogy mentőt kérjenek a betegek szállítására.

Egy neve elhallgatását kérő szakorvos szerint sajnos gyakori eset, hogy a mentővel kemoterápiás kezelésre hozott betegeknek egy egész napot kell a folyosón üldögélniük, amíg haza tudják szállítani őket. Nincs elég mentőautó, ezért sürgősségi szempontok alapján viszik a betegeket.

Dunaújvárosban található az ország egyik olyan kórháza, amelynek nem volt pénze a szükséges eszközök beszerzésére, ezért az elmúlt év végén megszűnt az onkológiai részlege. Több mint félszáz beteg kapta itt évente a kezelést, az átalakítások után minden harmadik páciens abbahagyta a kemoterápiát. A daganatos betegeknek a részleg megszűnése után Székesfehérvárra kell vagy inkább kellene járniuk. Az Egészségügyi Minisztérium által készített rákellenes program melléklete szerint Székesfehérvárott működik a megyei szintű központ, ám nincs lehetőség például sugárterápiás kezelésre. Hasonló a helyzet Egerben, Salgótarjánban, Tatabányán és Szolnokon is. Veszprém megyében pedig még csak folyamatban van a centrum felállítása.

Számos panasz érkezett az emberek részéről a rákbetegellátás átszervezése miatt, öszszegezte lapunknak az elmúlt időszak tapasztalatait dr. Vasváry Artúrné, a Magyar Rákellenes Liga elnöke. A centrumok kijelölését viszont nagyon aktuális döntésnek nevezte, lévén, számos helyen hiányzott a még hatékonyabb gyógyításhoz szükséges eszköz- és személyi állomány. Az elnök óriási eredménynek tartja, hogy a civil szervezethez tartozó tagságot sikerült meggyőzni arról, hogy vállalják a többletutazást gyógyulásuk érdekében. A rákbetegek legnagyobb hazai civil szervezetének vezetője még nem tud olyanokról, akik az utazás miatt ne kezeltetnék magukat, ám azt is hozzátette, hogy biztosan vannak ilyen emberek. Azt viszont mindenkinek tudnia kell, tette hozzá, a kemoterápia felfüggesztése egyenlő az öngyilkossággal, a beteg élete 5-10 évvel rövidül és megsokszorozódik a daganat kiújulásának lehetősége.

Azt, hogy az átszervezések miatt hányan hagynak fel a kemoterápiával, csak később derülhet ki, az Országos Egészségügyi Pénztár nyilvántartásából. Lapunk megkeresésére nem kaptunk választ arra, hogy készül-e majd hatástanulmány az átszervezések tapasztalatairól.

A centrumok létrehozásával szakmai szempontból messzemenően egyetért Jávor András, az Egészségügyi Minisztérium egykori közigazgatási államtitkára, ám a döntés végrehajtása, előkészítése, amely politikai feladat, szerinte elhibázott. Egyszeri lépésnek túlságosan drasztikus, hogy a 400 kezelőhelyből 48 maradt, mert így elkerülhetetlenné válik, hogy lemorzsolódjanak a betegek az ellátórendszerből. Szerencsésebb lett volna, ha több lépcsőben vonják össze és központosítják az ellátást. Annál is inkább, mert az onkológia területén hiány van a szakorvosokban, és a megfelelő eszközökben. Jelenleg hazánk két megyéjében nincs onkológiai központ, hét meglévő kórháznak pedig nincs sugárterápia alkalmazására lehetősége, miközben a rosszindulatú daganatos betegek felét így kell – félő, hogy már csak kellene – kezelni.

S. Cs.