Terítéken a paraszolvencia

Januárban folytatódtak a sztrájktárgyalások az Emberi Erőforrások Minisztériuma, valamint az ágazati reprezentatív szakszervezetek, továbbá több egészségügyi kamara között. A béremelések üteméről és nagyságrendjéről különböző álláspontot képvisel a főtárgyaló szakszervezet és a Magyar Orvosi Kamara (MOK). Ugyan mindkét tárgyalópartner elismeri a hálapénz kivezetésének szükségességét, de abban szintén nem értenek egyet, hogy a paraszolvencia kriminalizálása milyen hatással van az orvos-beteg bizalmi kapcsolatra. Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár január 20-án a Kossuth rádióban úgy fogalmazott: a minisztérium álláspontja szerint az orvostársadalomnak kellene eldöntenie, hogy pontosan mivel járna a hálapénzadásnak és -elfogadásnak a büntethetősége.

Kommunista örökség

A borítékos rendszer legalizálása közel hetvenéves múltra tekint vissza. 1952-ben ugyanis a Magyar Dolgozók Pártja Gerő Ernő indítványára hozott olyan döntést, amely lehetővé tette a hálapénz szabad elfogadását a magyar egészségügyben. Az elmúlt évtizedekben az orvosi tarifákról szóló beszélgetések már megszokottá váltak a kórtermekben, és ilyen jellegű hírek folyamatosan terjednek az interneten is, ám a téma jogi szabályozását sokan nem ismerik.

A Magyar Tudományos Akadémia tavaly februárban megjelent felmérése szerint az emberek 51 százaléka nem tudja, hogy 2013 óta megvesztegetésnek minősül, és három év szabadságvesztéssel sújtható az orvos, ha előre pénzt kér egy ingyenes ellátásra jogosult betegtől a kezelésért cserébe. A válaszadóknak pedig mindössze egyharmada van tisztában azzal, hogy ugyanilyen hivatkozással a pénz műtét előtti elfogadása is büntethető. Az ajándékozással járó utólagos köszönetnyilvánítást azonban nem szankcionálja a büntető törvénykönyv. Jogerős bírósági ítéletet eddig csak olyan súlyos esetekben hoztak, ahol az orvos a hálapénz előzetes kifizetéséhez kötötte a kezelést. Élénk médiaérdeklődés kísérte 2016-ban annak a veszprémi onkológus nőgyógyásznak a perét, aki csak 150 ezer forintért volt hajlandó elvégezni az egészségbiztosító által finanszírozott operációkat. Az orvost öt év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, a kamara azonban nem zárta ki, így továbbra is praktizálhat.

Koltai Tünde, a Betegszervezetek Magyarországi Szövetségének elnöke arról tájékoztat, hogy a betegszervezetek azért nem hallatják hangjukat a hálapénzről szóló szakmai vitában, mert egyrészt nem a páciensek dolga ennek a súlyos etikai kérdésnek a megoldása, másrészt az egészségpolitika alakításáról ritkán kérdezik meg a véleményüket.

–  A hálapénz a hazai egészségügy egyik meghatározó problémájaként évtizedek óta tabutémának számít Magyarországon. Tapasztalataim szerint a fiatalabb generáció egyre inkább szégyenletesnek tartja a paraszolvenciát, de a havonta akár milliós nagyságrendű extrajövedelem esetleges elveszítése sok orvos érdekeit sértheti. A paraszolvencia szinte elválaszthatatlanul részévé vált az egészségügyi rendszernek, az emberek akkor is odaadják az orvosnak vagy az ápolónak, ha semmi garancia sincs arra, hogy jobb ellátást kapnak érte. A betegek általában nem tudják, hogy olyan orvossal állnak-e szemben, aki elvárja, vagy olyannal, aki megalázónak tartja.

80 százalék elfogadja

Dr. Dénes Tamás a Magyar Rezidens Szövetség, valamint a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete korábbi elnökeként és a Pro Sanitatis Egyesület keretein belül is éveken át harcolt a paraszolvencia kivezetéséért. Utóbbi szervezet 2011-ben még népszavazást is kezdeményezett a témában, ám ez az Országos Választási Bizottság elutasítása miatt kudarcba fulladt. A Magyar Rezidens Szövetség kezdeményezésére készített korábbi felmérések szerint az orvosok 80 százaléka fogadja el, de csak tíz százaléka tartja természetesnek a hálapénzt, a betegek döntő többsége pedig félelemből adja. Ugyanakkor az orvosok 58 százaléka egyetért a paraszolvencia minden formájának kriminalizálásával, amennyiben a bérek elérik az elvárt szintet.

A büntethetőséget célzó MOK-állásponttal kapcsolatban Dénes Tamás megjegyzi, hogy a hálapénzt nem kell kriminalizálni, mert már most is kriminalizálva van. A probléma az utólag adott és elfogadott hálapénz jogi szabályozásának terén jelentkezik. Polt Péter legfőbb ügyész 2014-es állásfoglalása szerint ugyanis markáns érvek szólnak amellett, hogy az utólagos hála kimeríti a passzív vesztegetés tényállását.

–  Eleinte én magam is elfogadtam, a problémák ott kezdődtek, amikor elkezdtem beépíteni az ebből származó jövedelmet a mindennapi kiadásokba, hitelekbe, és azt vettem észre, hogy egyre nehezebben viselem, ha nem kapok. És bár soha nem kértem, de magamban kezdtem „elvárni” a paraszolvenciát. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem akarok így élni és gyógyítani, inkább elmegyek néhány évre külföldre. Többek között ennek is köszönhetően engedhetem meg magamnak, hogy ma már ne fogadjam el a hálapénzt – magyarázza az Országos Kardiológiai Intézet érsebész szakorvosa.

Majd hozzáteszi, hogy bár a Fidesz–KDNP-kormány az elmúlt években jelentős mértékben emelte az orvosi fizetéseket, azok most is nagyon alacsonyak, ezért egyetért a kamara bértáblajavaslatával. Jelenleg ugyanis egy kezdő orvos nettó órabére csak minimálisan haladja meg az ezer forintot. A MOK indítványa – ami a nálunk jóval magasabb romániai bérszintet érné el – életbelépése esetén mintegy 2600 forintos órabérért dolgoznának a rezidensek, ami már biztos alapot adhat az orvosi életpályának.

Reformjavaslattól a sztrájkig

Mint a MOK elnöke, dr. Kincses Gyula tájékoztat róla: nem arról van szó, hogy a kamara felrúgta volna a 2019-ben már egyeztetett bértáblát, hanem az történt, hogy az idei tárgyaláson a kamara és a Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (MSZ EDDSZ) egymástól függetlenül egyaránt új bértáblát javasolt a tavalyihoz képest, a folyamatosan változó gazdasági körülményekre hivatkozva. Kincses Gyula hangsúlyozza, hogy az összegeket tekintve nincs érdemi különbség a két indítvány között, és a MOK a megegyezésben bízik.

–  Érdemi különbség az ütemezés terén jelentkezik, mert míg a szakszervezet négylépcsős növelésben gondolkodik, addig mi úgy véljük, hogy szükség van egy nagyobb mértékű egyszeri emelésre is a fokozatos mellett, ami a szakma tekintélyének megfelelő életszínvonalat tesz lehetővé, és közvetíti azt az üzenetet, hogy az egészségügy fontos a kormánynak. A béremelés nem önálló végcél, hanem a betegbarát és átlátható egészségügy megteremtésének feltétele. Úgy véljük, hogy a hálapénznek sokdimenziós kára van: többek között mérgezi az orvos-beteg kapcsolatot, igazságtalan előnyt nyújt egyeseknek és hátrányt másoknak, torzítja az egyes szakterületek közötti jövedelmi viszonyokat és befolyásolja a beutalási rendet, a várólistákat, de gátolja a tudásátadást is – sorolja az elnök.

Hozzátéve, végső soron azt kell elérni, a beteg bízzon benne, hogy hálapénz nélkül is megfelelő minőségű ellátást kap. A MOK tehát nem akarja börtönbe küldeni az orvosokat, és nem szándékozik rabláncra fűzni a betegeket sem, hiszen a szankcionálás önmagában semmit sem ér. A hálapénz adása és elfogadása az elnök szerint bonyolult jelenség, nehéz eldönteni, hogy a beteg megvesztegetésnek szánja, félelemből, megszokásból vagy valóban hálából adja-e. Kincses Gyula úgy véli, hogy a büntethetőség további módjáról szakmai és társadalmi egyeztetések után célszerű dönteni, de ezek az eszmecserék nem tartoznak az Emmivel folytatandó bértárgyalások körébe.

–  Mi a betegbiztonság érdekében szeretnénk folytatni a munkát. Komplex reform-együttműködést ajánlunk fel a kormánynak, új elemként a nyílt vita lehetőségével, amelybe szeretnénk bevonni az orvosokat és a betegeket, végső soron az egész társadalmat. 2019-ben még a kamara előző vezetése kapott felhatalmazást az országos küldöttközgyűléstől, hogy eredménytelen bértárgyalások esetén kezdje el felmérni és koordinálni az önkéntes túlmunka felmondásának lehetőségét. Nem a sztrájkban vagyunk érdekeltek, ugyanakkor gyors eredményt várunk annak érdekében, hogy a közfinanszírozásból élő valamennyi orvos kapja meg a béremelést.

Dr. Cser Ágnes, az MSZ EDDSZ elnöke felidézi, hogy a szakszervezet már a 2004-es őszi sztrájkkövetelések részeként célul tűzte ki az uniós egészségügyi átlagkeresetek 75 százalékának elérését, öt éven belül. Erről az igényről azonban a korábbi szocialista-liberális kormányok nem voltak hajlandóak érdemben tárgyalni, ami az orvosok és szakdolgozók elvándorlásához vezetett.

–  A fokozatos béremelést az indokolja, hogy az egylépcsős felzárkóztatást az ország gazdasági teljesítőképessége nem bírja el, ugyanakkor antiszolidáris a közszféra egészével és az ágazaton belül foglalkoztatottakkal szemben, hiszen lehetetlenné teszi az orvosok és a szakdolgozók közötti bérarány megőrzését. De ne feledkezzünk el a gazdasági, műszaki és háttérszolgáltatást nyújtókról se, akik a 2008-ban befagyasztott közalkalmazotti bértábla alapján kapják illetményüket. A hálapénz kivezetését a szakszervezet is rendkívül fontosnak tartja, a társadalmi vita szükségességét is mi említettük először, de nem hiszek abban, hogy egy nagy összegű béremelés végleg megszüntetné a paraszolvenciát, eltörölve az emberi fejekben hetven év alatt rögzült gyakorlatot. Ráadásul károsnak és értelmetlennek tartom azokat a nyilatkozatokat is, amelyek kriminalizálással riogatják a betegeket. A hatályos jogszabályok ugyanis egyértelműen kimondják, mi számít jogtalan előnyszerzés miatt vesztegetésnek, és a Kúria 2015-ben meghatározta, hogy az utólag adott hálapénz nem büntethető.

Cser Ágnes sajnálja, hogy a MOK úgy nyilatkozik, hogy „az önkéntes túlmunka visszamondása fájni fog!”. Ez a kijelentés a betegeket érinti, ezért mind a kamarai törvénnyel, mind az orvosi hivatással összeegyeztethetetlennek tartja. Felhívja a figyelmet arra is, hogy jelen esetben nem túlmunkáról, hanem többletmunkáról van szó, és a két jogi kategória között jelentős különbségek vannak.

A főtárgyaló bizakodóan tekint a február 3-ai sztrájktárgyalás elé, előtte egyeztetnek a köztestületekkel, hogy egységes álláspontot képviselhessenek.