Révész Máriuszt a bátorságáért rendőrök verték össze

A rendőri túlkapásokat több kamera is megörökítette, ennek ellenére a budapesti rendőrfőkapitánynak van képe azt mondani, hogy minden jogszerű volt. Gergényi ezzel egyszerűen fogalmazva bűnpártolást követ el, de még az is lehet, hogy ő az egyik felbujtó is. Semmit nem kíván tenni annak érdekében, hogy ilyen eset még egyszer ne fordulhasson elő Magyarországon. Ezért gondolom úgy, hogy a demokrácia megóvása érdekében mindenkinek, akit sérelem ért, feljelentést kell tennie – mondta a Demokratának az október 23-án megvert Révész Máriusz fideszes országgyűlési képviselő.

– Hogyan és miért került a rendőrkordon közelébe?

– Sajnos még mindig nem emlékszem arra, hogy mi történt velem október 23-án délután, így csak a családtagjaim elmondása alapján tudom rekonstruálni az eseményeket. Kimentünk a családommal – feleségemmel és két kiskorú gyermekünkkel – a Fidesz október 23-i ünnepi megemlékezésére. Amikor a nagygyűlésnek vége lett, kicsit tanakodtunk, hogy megkeressük-e a szüleimet, akik az Astoria felé álltak, végül inkább hazafelé indultunk a Blaha Lujza tér irányába a metróhoz. Lassan haladtunk, mert sok ismerős és ismeretlen is leállított minket. Egyszer csak a baloldali utcákból kiáltozó, feldúlt hangulatú fiatalok érkeztek futva, akik mint később kiderült, a rendőrség elől menekültek. Páran közülük felismertek, körbeálltak és felháborodva mesélni kezdtek a Deák tér közelében történt hihetetlen rendőri brutalitásról. Kérték tőlem, hogy a Fidesz tegyen valamit ennek megakadályozása érdekében. Ekkor csörrent meg a telefonom. Édesanyám hívott és közölte, hogy a Rákóczi úton az Astoria közelében állnak, és a rendőrök felszólítás nélkül elkezdték könnygázgránátokkal lőni őket. A feleségem azonnal hazaindult a gyerekekkel, én pedig gondolkodás nélkül visszafordultam. Egyrészt nem hagyhattam ott a nyugdíjas szüleimet, másrészt állítólag azt mondtam, hogy fideszes országgyűlési képviselőként felelősséggel tartozom a Fidesz-nagygyűlésre meghívott emberek iránt. Az Uránia Filmszínház előtt találkoztam a szüleimmel és testvéremmel, majd elmondásuk szerint, elindultam a rendőrökhöz azzal a szándékkal, hogy megkérjem őket arra, hogy ne lőjék tovább egy törvényes, bejelentett rendezvény hazafelé tartó résztvevőit, hiszen semmiféle atrocitás nem történt, amire nekik ilyen formában kellett volna reagálniuk.

– Mi történt, amikor odaért a rendőrökhöz?

– Nem tudom pontosan. Az öcsém addig látott, amíg be nem fordultam a Síp utcába, ekkor szem elől tévesztett. A szemközti házból szemtanúk azt látták, hogy a rendőrök körbeállnak egy embert, jól megverik, majd az egyik rendőr hátra kíséri. Ez valószínűleg én lehettem, mert egy angol fényképész jóval a kordon mögött egy rendőr társaságában készített rólam néhány fényképet. A rendőr kezében ott volt a gumibot, de amikor látta, hogy több fényképész is a helyszínre ért, inkább továbbállt. Könnyen lehet, hogy az életemet köszönhetem ennek az angol fotósnak. Ekkor már teljesen öntudatlan voltam, az angol férfi próbált kérdezni tőlem, de elmondása szerint olyan voltam, mint aki súlyosan bedrogozott, nem voltam a tudatomnál. Őt is elragadták az események, így nem követett tovább engem. Vértől lucskosan betántorogtam a Dohány utcába, ahol két biztonsági őr bevitt egy épületbe. Többen hívtak állítólag telefonon, az őrök elmondták, hol vagyok, de a rendőröktől senki nem tudott megközelíteni. Mentőt hívtak, de az se tudott megközelíteni, hiszen a helyszín műveleti terület volt. Végül rendőrautóval vittek a Markó utcába, ahonnan a Péterfy Kórházba szállítottak. Teljesen kába voltam, elmondások alapján csupán a humorérzékemre nem volt hatással a verés, ugyanis a nőgyógyászati osztályon áttolva azt mondtam Ékes Ilona és Bíró Ildikó képviselőtársamnak: „Azt azért nem gondoltam volna, hogy ekkora a baj.” Körülbelül éjfél tájban tisztult ki előttem a kép.

– Több helyen is azt lehetett olvasni, hogy gumilövedék találta el. Ezek szerint veréstől származnak a sérülései?

– A kórházban egyértelműen azt mondták, hogy verés okozta sebek találhatók rajtam. Van egy fejsérülésem, eltört az egyik lapockám, a vesémre is kaptam egy kisebb ütést, valamivel szájba vágtak, a szám is bedagadt és a fogaim is fájnak.

– Korábban úgy nyilatkozott, nem a rendőröket tartja felelősnek az október 23-i események kialakulásáért. Ugyanakkor a videofelvételeken jól látszik, hogy a rendőrök földön fekvő embereket rugdalnak, a gumilövedékeket és a könnygázgránátokat fejmagasságban lövik az emberek közé.

– Továbbra is úgy gondolom, hogy a felelősöket sokkal magasabb szinten kell keresni. Nyilván nem az egyszerű rendőrökön múlt, hogy senkin nem volt beazonosításra alkalmas jel. Nyilvánvalóvá tették a rendőröknek, hogy bármilyen eszköz megengedett. Az, hogy tömegével használták a viperákat, ami egyébként köztudott, hogy nem használatos eszköz a rendőrségnél, egyértelműen mutatja, hogy itt nem az egyes közrendőrök felelősségéről van szó. Teljesen megmagyarázhatatlan dolog, hogy a rendőrök a Nyugatitól elkezdték leszorítani azokat az embereket a békés Fidesz-rendezvény résztvevői közé, akikkel napközben már többször összetűzésbe keveredtek. A rendőrség folyamatosan törvénysértéseket, bűncselekményeket követett el azzal, hogy például földön fekvő embereket rugdostak. Úgy látom, hogy a rendőri vezetők ezt nemhogy nem akarták megakadályozni, hanem folyamatosan provokálták a tömeget. Minden igyekezetük abban merült ki, hogy minél inkább szélesítsék azoknak az embereknek a számát, akik elvesztik az önkontrolljukat. Meggyőződésem, hogy a rendőrség nem szakmai alapon, hanem Gyurcsány Ferenc politikai elvárása szerint cselekedett. Sajnálatos, hogy Gergényi Péter ennek a hatalmi szándéknak a kiszolgálója lett.

– Eleinte nem kívánt feljelentést tenni az üggyel kapcsolatban. Mi hozta a változást?

– Pontosan azért nem kívántam feljelentést tenni, mert nem az egyszerű közrendőröket hibáztatom a 23-i történésekért. Ez az egész a morálisan és már politikailag is megbukott Gyurcsány Ferenc egy újabb kétségbeesett és teljesen gátlástalan akciója volt. Tudatosan uszították a rendőröket. Őket is elkapta az indulat ugyanúgy, mint ahogy a másik oldalon is voltak, akik elvesztették a fejüket. A felettesek viszont olyan parancsokat adtak, amikkel nem megfékezni próbálták a tömeget, hanem hergelni, provokálni. Arra gondoltam, hogy miért pont az a szerencsétlen rendőr bűnhődjön, aki véletlenül épp egy országgyűlési képviselőt ütött le. Az álláspontomat végül Gergényi úr cinikus, arrogáns és vérlázító nyilatkozatai miatt változtattam meg. A már említett rendőri túlkapásokat több kamera is megörökítette, ennek ellenére a budapesti rendőrfőkapitánynak van képe azt mondani, hogy minden jogszerű volt. Gergényi ezzel egyszerűen fogalmazva bűnpártolást követ el, de még az is lehet, hogy ő az egyik felbujtó is. Semmit nem kíván tenni annak érdekében, hogy ilyen eset még egyszer ne fordulhasson elő Magyarországon. Ezért gondolom úgy, hogy a demokrácia megóvása érdekében mindenkinek, akit sérelem ért, feljelentést kell tennie. Ezzel nem az a cél, hogy a rendőröket megbüntessük. Nekem semmiféle elégtételt nem fog jelenteni, hogyha például azt a rendőrt lefokozzák, kirúgják, pénzbírságra ítélik, aki az én lapockámat eltörte. Ők is áldozatok, nekik is van családjuk, a gyerekeik várják haza őket, és úgy gondolom, legtöbbjük rossz érzéssel emlékszik vissza arra, amit tett.

– Úgy tudjuk, a Mentelmi Bizottsághoz is kíván bejelentést tenni.

– Ez már meg is történt. Úgy gondolom, azzal, hogy képviselőként megvertek, mentelmi jogaimat is megsértették. Talán ez is elősegíti az események tisztázását.

– Hogy érzi most magát?

– Fizikailag rosszul. Olyan szempontból is rosszul, hogy abban az országban, ahol én élek, ez megtörténhetett. Viszont azt gondolom, hogy azt tettem, amit adott helyen, adott körülmények között tennem kellett. Lelkileg sokkal rosszabbul érezném magam, ha akkor hazajöttem volna a gyerekekkel és a televízióból néztem volna az eseményeket.

Szencz Dóra