Rendkívül ritka történelmi leletre találtak a Ceglédtől délre levő Hatházánál. Egy ritka, második világháborús német tank részei, maradványai kerültek elő a szántóföldből, s most érkezett a végéhez a feltárási munka. A Királytigris – hivatalos nevén a PzKpfw VI. Ausf. B Tiger II – félelmetes fegyver volt, s a harckocsigyártás csúcsát jelentette. Minden erényével és bizony számos hibájával együtt. Fellelése megint csak bizonyság arra, hogy Magyarország mindig a történelmi viharok kellős közepébe került.

Nem hasonlít már önmagára a hantházai tanyavilág. Jó hatvan évvel ezelőtt egészen másként festettek itt a földek. Azóta eltűntek az erre lévő vizes, vizenyős foltok, amelyeket sűrű sás kerített körbe, s igencsak megszaporodtak az erdős, pagonyos területek. Itt, az egyik vékonyka kis erdősáv mellett, egy út menti szántóban bukkant a különös leletre a ceglédi Takács László. A fiatal férfi fideszes önkormányzati és megyei képviselő, foglalkozására nézve pedig kertész, de szenvedélyesen kutatja a II. világháború történelmét és tárgyi emlékeit.

Helybéliektől hallott arról, hogy különös vasdarabok találhatók az egyik hantházai tanyán. Takács László odament s megdöbbenve látta, hogy egy harckocsi nagy görgőtárcsáival fedte le a gazda a disznóól alját. Talált a portán egy lánctalpdarabot, aztán egy lapos, körülbelül 30×30 centiméteres, vastag vaslemezt is, amelynek csavarfurat volt mind a négy sarkán. A tanya gazdája elmondta, ezzel szokta lenyomatni vágás után a füstölésre váró disznósajtot. Később Takács László nagy megdöbbenésére rábukkant egy 88 milliméteres ágyúlőszer hüvelyére is. Ennek az aljából ittak a csirkék…

A gazda készségesen elmondta a fiatal férfinak, hogy még az édesapja hozta a portára a különös vasdarabokat, s azt is megmutatta, honnan, melyik szántóról származnak. Takács László és segítői ezek után kibérelték ezt a körülbelül egyhektárnyi földterületet, s megfaggatták egy fémkeresővel. Egy jól körülhatárolható ponton hirtelen hihetetlen módon sípolni kezdett a műszer. A kutatók itt ásni kezdtek. Már 25 centiméter mélységben ráakadtak egy ívelt vasdarabra, amelyről rögtön látták, hogy egy harckocsi tornyának alkatrésze lehet. Tovább ástak, és előkerült egy német Királytigris tornyának a hátsó része. Aztán ahogy egyre mélyebbre hatolt a markoló, sorra bukkantak elő különféle vasdarabok, illetve egészben levő alkatrészek. Például egy úgynevezett kerékspannoló, meg néhány darabnyi kézifegyver-maradvány. A leletek jelentős része másfél méter mélyen feküdt. Innen került elő egy jellegzetes „z” tengely is, rajta két hatalmas keréktárcsával. Amint a csörlő magasba emelte a tengelyt, az egyik tárcsa lassan körbefordult rajta. Mintha hatvankét évnyi tétlenség után újra megmozdult volna a Királytigris.

Takács László alaposan körbenézett a környéken. Kiderült, hogy a robbanás, amely szétvetette egykor a tankot, olyan erejű volt, hogy 150-200 méterre is eldobott egy-egy hatalmas acéldarabot. Az egyik ilyen lemez, amelyet a kutatógödörtől 200 méterre találtak meg Takács Lászlóék, 300 kilót nyomott. Benn a gödörben találtak rá viszont egy géppuskatöltényre, s egy 88 milliméteres páncéltörő lőszerre is. Csoda, hogy a gránát átvészelte a robbanást, most, 62 év után a helyszínre riasztott tűzszerészeknek kellett végezniük vele.

Sajátos kirakós játékot játszik Takács László, próbálja egymáshoz illesztgetni a disznóólban talált 15 darab lánctalpgörgőt, a torony mellső fedőlemezét, a két kipufogócsövet, egy lánckereket, s mindazt, ami előkerült a tankból. A betemetett gödör fölött különben még így is hangosan sípolna a fémkereső. Amikor ott jártunk, sok apró vasdarabot láttunk a földön, ezeket a robbanás téphette ki a tank páncéllemezeiből. Nincs értelme összeszedni őket, Takács László azonban mégiscsak felemelt egy tíz-tizenöt centis, rozsdás csavart a talajról, nincs kizárva ugyanis, hogy ez rögzíthette a szerelőnyílás lemezét a páncéltesthez.

A világon összesen nyolc darab Királytigris maradt napjainkra, s csak a Franciaországban őrzött példány működőképes. A típus a II. világháború legerősebb harckocsijának számított, 484 példányt gyártottak belőle a németek. Több mint tíz méter hosszú és majdnem öt méter széles volt, súlya pedig elérte a 70 tonnát, ami azt jelentette, hogy körülbelül két szovjet T-34-es is kifért volna belőle. A Vörös Hadsereg nehézharckocsijai, a JS (Joszif Sztálin) I-es és II-es változatai is csupán 40 tonnát nyomtak. A németek egyébként a 6 tonnás Panzer I-gyel kezdték a háborút és a 70 tonnás Királytigrissel fejezték be.

A Királytigris homlokpáncélzata 150 milliméter vastag volt, ami azt jelentette, hogy szemből egyetlen II. világháborús harckocsi sem tudta kilőni. Ugyanakkor pedig félelmetes tűzerővel rendelkezett, 88 milliméteres ágyúja már 3000 méterről is képes volt megsemmisíteni az ellenség közepes harckocsijait, így például a szovjet T-34-eseket, vagy az amerikai M4-eseket, a híres Shermanokat. Ráadásul ezeknek a tankoknak sokkal kisebb volt a lőtávolságuk is.

Néhány egészen extra technikai megoldást is tartalmazott a Királytigris. Például egy bonyolult, de mégis nagyon ötletes kormányművet, vagy a kivételesen pontos optikai célzó berendezést, enélkül nem tudott volna 2000-3000 méterről harcolni.

A típusnak voltak hibái is. Például a 700 lóerős Maybach benzinmotor, amely a Tigris első változatához, egy 55 tonnás tankhoz készült, 70 tonnás testvéréhez viszont már kifejezetten gyenge volt. A Királytigris sebessége úton alig érte el a 38, terepen pedig a 17 kilométert. Fogyasztása viszont ezer liter körül mozgott. Nagyobb gondot jelentett, hogy a hatalmas tank rendkívül szervizigényes volt, szinte folyamatos javítást igényelt. A hajtómű sebességváltója 8 előre és 4 hátra fokozattal rendelkezett. A váltás valóságos művészetnek számított. Ha egy gyakorlatlan vezető csak egy kicsit is hibázott, azonnal leállt a tank, ami harc közben végzetes lehetett.

A Királytigris fejlesztése 1943-ban kezdődött, vélhetően Adolf Hitler szorgalmazására. A német páncélos tábornokok, így például a páncélos hadviselés atyja, Heinz Guderian inkább könnyebb, kevésbé védett, de gyorsabban manőverező tankokat akart. Ilyen volt a szovjet T-34-es által ihletett német Párduc, amely a II. világháború legjobb harckocsija lett. A Királytigris ritka látvány volt a csatatereken. Az 503. nehézpáncélos osztály, amely az 1944-es véres normandiai ütközetekben szinte minden harckocsiját elveszítette, hosszabb hátországi pihenő és feltöltés után kapta meg a Királytigriseket. Szám szerint 47 darabot. Az egységet 1944 októberében Magyarországra vezényelte a német vezérkar. Eredetileg a nagy debreceni tankcsatában akarták bevetni, de az 503-asok végül Budapesten rakodtak ki, a Horthy-féle kiugrási kísérlet megakadályozására. Nem sokkal később, október 18-án viszont már Abonyban és Cegléden állomásozott az egység, s november 1-jén kapta azt a feladatot, hogy mentse fel a Kecskeméten bekerített 21. páncélos hadosztályt.

Éppen a hantházi tanyáknál haladtak a Királytigrisek, amikor hirtelen erős szovjet tüzet kaptak. Azonnal szétbontakozott az oszlop, hogy felvehesse a harcot a beásott ellenséggel. A 313-as toronyjelű tank egy sással benőtt, vizes földdarabra futott le az útról, és hatalmas súlya miatt ott mindjárt meg is feneklett…

Kovács Ambrus, a Mikebudán élő gazda gyerekként látta a megfeneklett tankot, amelyet egy másik Királytigris őrizetében akkor már magára hagytak az 503-sok. Megpróbálta a másik tank kivontatni a 313-ast, de nem sikerült. Ráadásul Kovács Ambrus szerint az erőlködésben leszakadt a 313-as kocsi egyik lánctalpa is. Ez a véget jelentette. Az ötfős személyzet feladta a küszködést és gyorsan átpakolt a másik tankba. Majd néhány nagy dörrenést lehetett hallani, a mozgásképes Királytigris hátulról kilőtte, azaz harcképtelenné tette testvérét, s csörgő lánctalpakkal tovább gördült.

A szovjetek hamarosan rátaláltak a roncsra. Mindjárt ráfestettek egy számot, azaz nyilvántartásba vették, mint hadizsákmányt. Kovács Ambrus szerint innen kezdve szinte éjjel-nappal őrizték a harckocsit, azt megközelíteni sem lehetett, nemhogy lopni róla valamit. Szovjet szokás szerint egyébként súlyos büntetés, szibériai kényszermunka járt azoknak, akik a kilőtt és a Vörös Hadsereg által lajstromozott harcjárművekről, repülőroncsokról bármit leszereltek, elvittek.

A 313-as Királytigrisbe robbanóanyaggal teli hordókat emeltek be a szovjet utászok, s egy amerikai légiakna segítségével beindították a gigantikus töltetet. Kovács Ambrus emlékei szerint több napig robbantgatták a roncsot az oroszok, Takács László viszont úgy gondolja, csak egyetlen, de hatalmas erejű robbantás volt. A detonáció a tank egyes alkatrészeit, például a lánctalpgörgőket, vagy a torony hátsó részét, a teknő darabjait valósággal belesajtolta, belefúrta a földbe. Ezekkel a szovjetek nem foglalkoztak a továbbiakban. Azokat a lemezrészeket és páncéltestdarabokat viszont, amelyek a föld fölött maradtak, elvitték beolvasztani.

Kovács Ambrus emlékszik rá, hogy az oroszok számtalan helyi gazdát mozgósítottak ehhez egy kis „málenkij robotra”. Mindenkinek vinnie kellett a befogatolt szekerét, ezeken szállították el a széttört vaslemezeket a közeli kisvasúthoz. Minden jel arra mutat, hogy az ágyút és a motort is meghagyták a szovjetek a robbantásra előkészített harckocsiban. Takács Lászlóék a feltárás során ugyanis ráleltek egy motordugattyúra és a löveg páncéllemezének egy darabjára is.

Ugyancsak Kovács Ambrustól tudjuk, hogy már a következő tavasszal, azaz 1945-ben be is vetették a roncs helyét, és a 313-as Királytigris lassan feledésbe merült. Úgy 1978 tájékán a helyi termelőszövetkezet komoly talajjavító munkákat végzett azon a földterületen is, de egyetlen nagyobb vasdarabra sem akadtak már akkor a tankból.

Takács Lászlóék, s a bejegyzésre váró Magyar Roncskutató Egyesület úgy tervezi, hogy a Királytigris fellelt darabjait egy életnagyságú fémvázra erősítik majd. Megmutatják majd Freiherr von Rosen Richardnak, az 503-as osztály még élő parancsnokának, aki egyébként sokat segített a kutatásban hiteles visszaemlékezéseivel. Még nem tudni, hová kerül ez a hatalmas puzzle, a katonai főiskolára vagy a Hadtörténeti Múzeumba. Mindenesetre lyukas, de annál beszédesebb emléke lesz a történelemnek.

S. F.