Megint egy történelmi fordulópont: a jog terén is talpára áll az ország. Amíg Brüsszel és a hazai ballib erők a referendum súlyos kudarcáról harsognak, addig Orbán Viktor már a parlament elé terjesztette az Alaptörvény módosítását. A népszavazásról s a kialakult jogi helyzet meglepő érdekességeiről beszélgettünk ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogásszal.

– Az érvénytelenség ellenére lehetnek-e mégis jogi következményei a népszavazásnak?

– Ha egy ország lakosságának egyharmada az urnák elé járul, annak mindig kell hogy legyen következménye. Főként, ha olyan demokratikus aktusról van szó, mint a népszavazás. Hozzáteszem, a magyar érvényességi küszöb az egyik legmagasabb Európában. Magától értetődik, hogy az a több mint hárommillió ember, aki elment szavazni október 2-án, szeretné azt érezni, hogy nem voksolt hiába. Tény, hogy az érvénytelenség miatt nem lesznek közvetlen jogi következményei a népszavazásnak, de az Országgyűlés a „nemek” elsöprő, 98 százalékos aránya miatt joggal érezheti azt, hogy jogszabályt kell alkotni a kötelező betelepítéssel szemben.


– Igen, de a brüsszeli elit úgy érzi, az érvénytelenség eldöntött mindent, s ezen lovagol a hazai balliberális ellenzék is. Sőt, a svéd sajtó szerint már küldeni kellene az első kontingenst is…

– Igen, de a brit Express című lap azt írta, hogy a magyarok a 3,3 millió „nemmel” kalapácsütésszerű csapást mértek Brüsszelre. Orbán Viktor is szerette volna, ha érvényes a népszavazás, de ő a nemek győzelmét tartotta igazán fontosnak. Ez ad ugyanis felhatalmazást a kormánynak arra, hogy folytassa korábbi migránspolitikáját. Persze el kell magyarázni majd Brüsszelnek is, hogy érvénytelensége ellenére is olyan iránymutatás a magyar kabinet számára ez a választási eredmény, amivel nem lehet szembemenni.


– Volt már olyan népszavazás Magyarországon, amely érvénytelen volt, de mégis komoly következményekkel járt?

– Igen, a 2004. december 5-i referendum ilyen volt. A baloldal akkor olyan mély árkot ásott a külhoni és az anyaországi magyarság közé, amit csak a 2010-ben kormányra lépő Fidesz–KDNP tudott betemetni.


– Ha már kormány… Az ellenzék Orbán Viktor lemondását sürgeti. Kit tekinthetünk a voksolás belpolitikai győztesének?

– A kormányt. Ez nem vitás. A Fidesz–KDNP-pártszövetség 2018-ig kapott felhatalmazást az ország irányítására, csak önmagát áltatta az, aki úgy hitte, az érvénytelenség a miniszterelnök lemondásához vagy a kormány bukásához vezethet. Ellenkezőleg, ők most még inkább megerősödtek.


– A szlovákok azonnal kapcsoltak, ott már október 3-án felvetődött, hogy 50 százalékról 30 százalékra kell csökkenteni a népszavazások érvényességi küszöbét. Korábban Magyarországon is érvényes volt egy referendum, ha a szavazásra jogosultak legalább 25 százaléka azonos helyre húzta az ikszet. Nálunk ehhez most 2 millió „nem” elegendő lett volna, s lett 3,3 millió…

– Biztos vagyok benne, hogy a kormánypártok levonják a szükséges következtetéseket, de nem viszik majd lejjebb az 50 százalékos határt. Már csak azért sem, mert mára megkopott az érvényesség mítosza, s inkább a „nemek” és az „igenek” arányára került a hangsúly.


– Mi a véleménye azokról, akik különféle ábrákat firkáltak, vagy két ikszet húztak például a szavazólapokra, szándékosan érvénytelenné téve ezzel a voksukat…

– Ez gyalázat! Mérhetetlenül rombolja az emberek jogtudatát, ha azt mondják nekik, maradjatok otthon, vagy rajzoljatok obszcén dolgokat a szavazólapotokra. A balliberális pártok álltak most mindennek a hátterében, méghozzá annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság 2013-ban kimondta: a pártoknak is védeniük kell a polgárok szavazáshoz való jogát, sőt kötelességük elősegíteni, hogy az emberek éljenek is ezzel a jogukkal! Furcsa, hogy most többek között az az MSZP igyekezett otthon marasztalni a szavazókat, amely eddig három kérdésben is referendumot akart tartatni. Szokatlan értelmezése ez a demokráciának, igazi zsiványfarsangot tartott az ellenzék a népszavazás körül.


– Azt sugallták, mintha a távolmaradással el lehetne érni Orbán Viktor lemondatását…

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Persze, voltak, akik elhitték ezt a szamárságot, de más okai is lehettek a távolmaradásnak. Minden felmérés és közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a magyarok 70-80 százaléka következetesen elutasítja a kényszerbetelepítést. Az otthon maradók közül sokan nem tettek mást, mint egyszerűen rábízták a voksolást azokra, akik nem voltak restek az urnákhoz járulni. Ettől még nem változott meg az álláspontjuk.
– Sok mindent láttunk már az életben, mégis megdöbbentő volt most tapasztalni, amint a balliberális elit képtelen saját hatalmi ambícióinál távolabbra látni. Morális vagy inkább politikai értelemben tekinthetjük törpének ezeket az embereket?

– Úgy tesznek, mintha győztek volna, de érzik, valójában mekkora pofon ég az arcukon. Nagyon sok támogatójuk szavazott most a kormány mellett, ami azt jelenti, hogy igenis van olyan nemzeti ügy, amelyben az emberek képesek átlépni a köztük húzott mesterséges határokat. Ez a jövőre nézve nem sok jót ígér a balliberális guruknak.


– Pont az a brüsszeli elit hivatkozik most a jogra, amely egyébként számtalan esetben önkényesen átlépte a jog határait…

– Már maga a kötelező kvótáról hozott határozat is gyanús és illegitim körülmények között született. Az Európai Tanács, amely meghatározza az unió politikai irányvonalát, még önkéntes kvótaként rögzítette a rendelkezést. Az Európai Bizottság, azaz Junckerék azonban kijátszották ezt, és az unió tanácsában ülő belügyminiszterekkel megszavaztatták a kötelező kvótáról szóló határozatot. Erre mondta David Cameron korábbi brit miniszterelnök, hogy jobb lenne, ha nem a diktátumok, hanem a demokratikus együttműködés hazájaként működne az unió.


– Ezért szeretnék sokan, ha a jövőben felerősödne az ET szerepe, ott választott politikusok, a tagállamok miniszterelnökei és államfői ülnek…

– Igaza van Orbán Viktornak, amikor azt mondja, hogy az Európai Bizottság nem más, mint a szerződések őre, s adja fel azt a súlyos szereptévesztést, amelyben ma is leledzik. Az ET-ben konszenzusos és igazságos döntéseket kellene hozni, ahol az olyan körülmények is fontosak lennének például a kvótahatározatok megszületésénél, hogy mennyire esendőek még gazdaságilag a kelet-európai államok, s hogy emiatt milyen szerény szociális ellátórendszerekkel rendelkeznek.


– Talán elindulhat egy folyamat. A lengyelek és a csehek máris megvédték a magyar népszavazást, igaz, az olasz belügyminiszter viszont azt mondta, nem szabad megengedni, hogy egy állam közvéleménye befolyásolja az EU lakóit…

– Elöljáróban halkan megjegyezném, hogy Alfano belügyminisztert csak Berlusconi Brutusának hívják Itáliában. Túlkompenzál, minden módon megpróbál a baloldali kormány kedvében járni, mert a másik oldalon kezdte a politikai pályafutását, és Berlusconi helyetteseként vált ismert politikussá. Egyébként Olaszországban is népszavazást rendeznek, Alfano tehát ellentétbe került az ottani folyamatokkal is. Logikát már ne keressünk. Káosz uralkodik az olasz belpolitikában, akárcsak a franciában, ahol Hollande elnök hevesen bírálta a magyar kerítést, Valls kormányfő viszont nagy csinna­drattával adott át kerítést Calais-nál. Úgy tűnik, most csak a V4-ben találni felelős, európai szintű politikusokat. Az összes többi csupán a maga rövid távú érdekeit követi.


– Lehetséges, hogy a magyar referendum hatása nemcsak az Alaptörvényünk módosítása lesz, de hozzá kell nyúlni a Lisszaboni Szerződéshez is?

– Nem kizárt, az azonban biztos, hogy a Lisszaboni Szerződés kimondja: a tagállamok maguk gondosnak belső biztonságukról. De ahová olyan tömeget telepítenek egy központi határozat alapján, amelyből nem szűrte ki senki a dzsihádistákat, a terrorturistákat és a közönséges bűnözőket, ott lehetetlen a belső biztonságról gondoskodni, tehát értelmetlenné válik az inkriminált lisszaboni passzus. Ez csak egyetlen példa a sok ellentmondás közül, amelyekre a magyar referendum önkéntelenül is újra rávilágított.


– Milyen jogi ellentmondások vannak még a kötelező betelepítéssel kapcsolatosan?

– Elnézést, de megint a szerencsétlen hazai balliberális oldal jut eszembe. Szerintük nincs is kötelező kvóta, másfél éve meg azt mondták, nincs migráció sem, csak a Fidesz találta ki az egészet… Úgy hallani, hogy Brüsszel most egy felső korlát nélküli állandó elosztási mechanizmuson dolgozik. Kérdés, mit lép majd a magyar Alaptörvény módosítására.


– Ennek mi a lényege?

– Négy pontban módosulhat az Alaptörvény, ezek közül a legfontosabb a 14. cikkely lehet, amely a jövőben kimondaná a csoportos betelepítés tilalmát.


– Innen kezdve tehát egyértelműen szembemegyünk velük?

– Tény, hogy a menekültpolitika alapvetően uniós hatáskör. E körben közös döntéseket hoz Magyarország a többi EU-s tagállammal együtt. A bevándorlással kapcsolatosan viszont megmaradt a tényleges szuverenitásunk. Mi ragaszkodunk ahhoz, hogy a szétosztás bevándorlási kérdés. Az ET is a relocation és resettlement, vagyis az áthelyezés és át-, illetve letelepítés fogalmakat használja 2015-ös, Következtetések című dokumentumában. Magyarország menekültek tekintetében nem kompetens, mert nem az első állam, ahol az arab térség menekültjei biztonságos állam területére lépnek. Másrészt az 1951-es genfi konvenció szerint menekülteket nem lehet csak úgy áttelepíteni egyik országból a másikba, hiszen aki nemzetközi védelmet kap, az maga határozhatja meg, hol kíván letelepedni. Magyarán, ha menekültkérdésről van szó, akkor nem lehet adminisztratív módon szétosztani az érintetteket, ha viszont bevándorlási kérdésről beszélünk, az tagállami hatáskör, tehát ebben csak mi dönthetünk.


– Két világrend, szuverenitás és globalitás között folyik harc. Van még valami szerepe ezen a szinten a jognak?

– Nincs. A valóság pedig mellbevágó. Az Egyesült Államok nemrég büszkén jelentette be a tízezredik szír menekült befogadását. Ez a 330 milliós és dúsgazdag Amerika, miközben tudjuk, milyen szerepe van az arab térségben kialakult válság elhúzódásában. Eközben az unió­ban kudarcokkal teli, önsorsrontó politikáról beszélhetünk. Nyomát sem látom annak, hogy működni kezdett volna az unió önvédelmi mechanizmusa, így remény sincs a jövőbeli terrorcselekmények megakadályozására. A magyar kormány felelős politikája ebben a káoszban üdítő stabilitást mutat. És hogy a brit Express című lapot idézzem, miután a magyarok kalapácsütést mértek Brüsszelre, a kormányfő immár 98 százalékos támogatással a háta mögött folytathatja migránspolitikáját.

Sinkovics Ferenc