– Járai Zsigmond, volt jegybankelnök a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy akit korrupción érnek, legyen az politikus, köztisztviselő vagy magánember, szigorúan meg kell büntetni. Egyetért ezzel?

– Nagyon következetes jogalkalmazás szükséges a korrupció megfékezéséhez, ugyanakkor az a véleményem, hogy a szigorú büntetés önmagában nem szül megoldást, ez csak egy szükséges, de nem elégséges feltétele a korrupciómentes közéletnek.

– Nemzetközi összehasonlításban Magyarország mennyire korrupt?

– A Transparency International korrupcióérzékelési indexe szerint Magyarország 180 ország közül a 39. helyen áll. Európai viszonylatban hazánk a középmezőnyhöz tartozik, míg a kelet-közép-európai régióban csak Szlovénia és Észtország előz meg minket. Az utóbbi hét-nyolc év korrupciós trendjei azonban nem adnak okot derűlátásra, mert amíg a régióbeli országok korrupciós mutatója jelentősen javult, addig Magyarországé csak a módszertani hibahatáron belül mozdult el.

– Mennyire stabilak a nemzeti integritás pillérei, amelyek a közélet tisztaságát hivatottak szolgálni?

– A Transparency International módszertana alapján a nemzeti integritás pillérein azokat a szektorokat értjük, amelyeknek a működése befolyásolja az ország mindennapi életét. Ilyenek például a pártfinanszírozás, a végrehajtó hatalom rendszere, a civil szféra, a média és hasonlók. Tizenhat különböző pillért különböztetünk meg, és tavaly egy átfogó kutatást végeztünk, ami azt vizsgálta, hogy a különböző pillérekben mennyire megfelelőek Magyarországon a jogszabályok, illetve azok alkalmazása. Nagyon vegyes a kép, vannak olyan területek, ahol jelentős fejlődés mutatkozott az elmúlt években, és vannak olyanok is – a pártfinanszírozás vagy a közbeszerzés területe –, ahol a jogszabályok sem megfelelőek, nemhogy ezek alkalmazása. Ezek mellett van egy nagyon gyenge láncszem, ez pedig a jogalkalmazás. Következetesen kellene végrehajtatni a jogszabályokat, azzal az elvárással, hogy ha valaki törvényt szeg, kapja meg a méltó büntetést. A jogszabályok betartatása még nagyon gyenge.

– Kiknek a feladata lenne ez, ha nem a jogalkalmazóé?

– Szerintem mindenkié. Erősíteni kellene a bűncselekmények felderítési rendszerét, az igazságszolgáltatást, ugyanakkor csökkenteni kellene a közszférán lévő politikai nyomást. Az átlagpolgár feladata is, hogy tudatosan, etikusan éljen. Ez sokszor az ember saját döntése, és nem kell hozzá semmilyen felső hatalom.

– A pártfinanszírozás és a képviselői költségelszámolás átláthatatlansága ellen már sokan, sok helyen felemelték a szavukat, mégse történik semmi.

– A pártfinanszírozás kérdésében nemcsak mi, hanem rengetegen megszólaltak, élükön az Eötvös Károly Közpolitikai Intézettel. Úgy látom, maguk a pártok és a politikusok is úgy gondolják, nem jó úgy működni, hogy mindenki tudja, nem tiszta a rendszer.

– Akkor miért nem történik semmi?

– Véleményem szerint bizonyos érdekcsoportoknak érdekük, hogy ez így maradjon. Amit mi tenni tudunk civil szervezetként, az az, hogy állandóan a napirenden tartjuk a kérdést, és felhívjuk a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a problémára. A parlamenti képviselők jelenlegi fizetési rendszere sem átlátható, mert több forrásból, különböző elszámolási módon részesülnek juttatásokban. Mindenképpen elősegítené a megoldást, ha egyszerűsítenék a rendszert, azaz a parlamenti képviselő a munkájával járó költségeket képes legyen fedezni a fizetéséből. Azt el kell fogadnunk, hogy egy demokratikus intézményrendszer fenntartása sokba kerül, legyen szó képviselői fizetésekről vagy választási kampányokról. A működéshez szükséges költségeket átlátható módon biztosítani kell. Ugyanakkor a lakosságnak is lehetne ebben nagyobb szerepe: ha az emberek jobban kiállnának az érdekeik mellett, jobban elszámoltatnák a képviselőiket, akkor sokkal előbb megoldódna a helyzet.

– A közbeszerzések terén mik a tapasztalataik?

– A jelenleg érvényben levő jogszabály nagyon bonyolult és túl sok kiskaput rejt. Ezt a helyzetet sok cég és közintézmény használja ki, és nem a tiszta verseny szellemének megfelelő döntések születnek. A közbeszerzési törvény módosítása most folyik, bízunk benne, hogy az új jogszabály kevesebb lehetőséget ad majd a visszaélésekre, és szigorúbban fogják alkalmazni.

– Kissé komikus a vagyonnyilatkozatok világa. Szinte senkinek nincs semmije, még a leggazdagabbaknak sem. Ehhez mit szól?

– A vagyonnyilatkozat rendszere egy jó szándékú kezdeményezés volt, amely egyáltalán nem vált be. Nagyon sok az adat, az ellenőrzésük pedig nem megfelelő. Ennek a rendszerén úgy lehetne változtatni, hogy szűkítik a nyilatkozatot tevők körét, viszont az ellenőrzésüket lényegesen szigorítják, és ha visszaélést találnak, szigorúan fellépnek ellene.

– Ha megrendül a közélet tisztasága, mi ad az embereknek a kapaszkodót?

– Nehéz kérdés. Azt gondolom, hogy Magyarországon lehet bízni a demokratikus intézményrendszerben, mert stabil. Azonban a politikai elit nem mutat megfelelő példát, nem elég elkötelezett a közélet tisztasága iránt. Ez tényleg megrendíti az állampolgárok bizalmát, és hitelét veszti valamilyen módon a demokrácia.

– Az Állami Számvevőszék ellenőrzi azokat a területeket, ahol költségvetési pénzek mozognak. Csak ajánlásokat tehetnek, s ez nem mindig elég. Nem lenne jobb erősebb jogkörrel felruházni őket?

– Nem hiszem, hogy ezeken a jogkörökön változtatni kellene, hiszen nem véletlen, hogy ezek az intézmények nem, vagy csak részben hoznak kötelező érvényű döntéseket. Ez jórészt kulturális kérdés is, az egyes intézményeknek be kell látniuk, hogy nem véletlenül kapták az ajánlásokat, azok betartása a köz érdekét szolgálja. Jelenleg is él az a rendszer, hogy annak az intézménynek, amelyik az ajánlást kapta, van egy kötelező visszacsatolási kötelezettsége. Ennek a mechanizmusnak lehetne nagyobb nyilvánosságot adni, sokkal jobban felhívni a közvélemény figyelmét azokra az ajánlásokra, amelyeket az intézmények nem tartanak be, vagy nem figyelnek oda rájuk. Így ezeken erősebb a nyomás.

– Kiknek a feladata lenne felhívni a közvélemény figyelmét, és mennyi idő alatt lehetne eredményt elérni?

– A médiának óriási felelőssége van a közvélemény befolyásolásában. Nagyon fontos lenne, hogy az esetekről objektíven, és valóban alapos vizsgálódás után számoljon be a magyar sajtó. Sajnos nagyon kevés politikailag semleges médium van, mindemellett inkább a szenzációkeltés, mint a társadalmi felelősség erősítése jellemző a média működésére.

– Hogyan lehetne rászorítani a politikai elitet a korrupció elleni harcra?

– Ez sokszereplős játszma. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyéni elkötelezettségtől, egy nagy botrány kirobbanásától vagy a nemzetközi kötelezettségtől függ. Ha az európai uniós csatlakozásnak az a feltétele, hogy a tagjelölt ország tisztítsa meg a közéletét, ez a folyamat sokkal gyorsabban megindul. Magyarországon ilyen szempontból nincs nyomás, de ami érzékelhető, hogy az átláthatatlan viszonyok a versenyképesség csökkenéséhez vezetnek. Ez a jelenlegi gazdasági helyzetben kulcskérdéssé vált.

– Önöknek tizenegy támogatójuk van, többek között az Amerikai Kereskedelmi Kamara, a Brit Kereskedelmi Kamara. Ezek a szervezetek mennyire ismerik a magyar helyzetet?

– Ismerik. Rengeteg panasz érkezik hozzájuk külföldi befektetőktől, hogy nem tudnak működni a tiszta verseny kereteinek megfelelően Magyarországon. Támogatóink úgy gondolják, a mi független szervezetünk képes arra, hogy a tiszta, átlátható közélet kialakításában aktívan közreműködjön.

– Vannak-e látható eredményeik?

– Folyamatosan részt veszünk a készülő törvények véleményezésében, tagjai vagyunk az Antikorrupciós Koordinációs Testületnek, kutatási eredményeinket parlamenti bizottságok hallgatták meg. Elkezdtük az úgynevezett átláthatósági megállapodások bevezetését, ami a közbeszerzések átláthatóságát szolgálja. A Transparency International neve egyre ismertebbé válik Magyarországon, és ezzel együtt lassan az állampolgárok számára is fontosabb lesz az etikus magatartás a civil, az üzleti és a közszférában egyaránt.