Tisztább egészségügy
Hangos csatazaj kíséri az orvosok érdekvédelmi szervezetei és a kormány közötti egyeztető tárgyalásokat a közszolgálatban dolgozó orvosok jogállásáról, miután az orvosbérek történelmi mértékű emelése mellett a törvényalkotók összeférhetetlenségi szabályokat is megfogalmaztak. A viszonyok tisztulása várhatóan felpezsdíti a magánszolgáltatók és az egészségpénztárak évek óta növekvő piacát is.
A járványhelyzet minden korábbinál élesebben rávilágított az évtizedek óta magunkkal hurcolt zavaros állapotokra. Az egészségügyi rendszer hatékony működését gátoló kusza tulajdoni és szolgáltatási viszonyok immár tarthatatlanná váltak. A tisztulást nem csak a rezidensek és a harmincas, negyvenes éveiket taposó fiatal orvosok sürgették, a betegeknek is ez az alapvető érdekük. A helyzetre ma még jellemző, hogy a választott orvosuknak borsos honoráriumot fizető magánbetegek gyógyulnak a társadalombiztosítás által finanszírozott kórházi ágyakon; a közkórházakban számos mellékállást és magánpraxist is fenntartó, agyonhajszolt orvosok dolgoznak, akiktől gyakran azt várják betegeik, hogy a pénzzel kitömött boríték fejében kivételes elbánásban részesítsék őket. Egyelőre gyakori az is, hogy a kórházakon belül magáncégek végeznek diagnosztikai vizsgálatokat, úgy is, hogy jutalékot fizetnek az orvosoknak a hozzájuk küldött betegekért, miközben nemritkán a pénzt szivattyúzzák ki az intézmény költségvetéséből.
A zavaros helyzet ráadásul sérti az utóbbi tíz évben jelentős erősödést mutató magánszolgáltatók érdekeit is. Hiszen a háztartások egészségügyre fordított kiadásainak nagy része ma még a szürke és fekete csatornákon keresztül jut célba. A nemrégiben megszületett, további egyeztetést igénylő összeférhetetlenségi szabályok éppen azért elfogadhatatlanok sokak számára, mert az orvostársadalom egy rétegében a szürke és fekete zónából származó jövedelmek messze felülmúlják a bérrendezéstől várható emelt fizetések összegét.
Nehéz örökség
– A csatazaj természetes velejárója az évtizedek alatt megcsontosodott viszonyok változásainak – állítja Maurer Szemere, a Századvég egészségügyi üzletágának vezetője. Ám mint leszögezi: a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a társadalom túlnyomó többsége nem csak az orvosbérek emelését támogatja. Elsöprő az elfogadottsága a paraszolvencia kivezetésének és annak, hogy elváljon egymástól a közfinanszírozott és a magánellátás, átláthatóak legyenek a finanszírozási szabályok.
Ám mint Maurer Szemere felhívja rá a figyelmet, a mai, egyelőre zavaros viszonyok a rendszerváltást követő idők privatizációs gyakorlatában gyökereznek. A kilencvenes években magántulajdonba adtak intézményeket, eszközöket, valamint az egészségügyi szolgáltatások jövedelmező szakágait, miközben a veszteséges tevékenységeket továbbra is a társadalombiztosítás fizette. Az akkor elindult kóros folyamatok tovább mélyültek a 2002 utáni balliberális kormányok alatt, amelyek kórházak bezárásával, a kórházi ágyak leépítésével, a gyógyítókapacitások szűkítésével igyekeztek teret nyitni a fizetős egészségügy és a közfinanszírozott intézményekre rátelepedő magántőke előtt.
– A fizetős egészségügy bevezetését a Fidesz–KDNP által kezdeményezett népszavazással sikerült ugyan megakadályozni, ám a valódi fordulat e területen a 2010-es kormányváltással következett be – mondja Maurer Szemere. A valóban hatékony, észszerűen működő egészségügyi rendszer megteremtéséhez az intézményhálózat megújításán, az eszközpark korszerűsítésén át vezetett az út. Minderre az utóbbi tíz évben súlyos milliárdokat költött a kormány. A továbblépéshez azonban elodázhatatlanná vált a közfinanszírozott és a magánellátás teljes szétválasztása, valamint az orvosok jogállásnak egyértelmű tisztázása.
Maurer Szemere úgy látja, vélhetően a járványhelyzet is hozzájárult ahhoz, hogy a kormány vita nélkül elfogadta az orvoskamara által összeállított bértáblát, amely három lépésben levezénylendő, 100-120 százalékos béremelést irányozott elő. Ez a világon egyedülálló megállapodás azonban lehetőséget adott arra is, hogy a harminc éve várt, történelmi léptékű béremelkedést olyan elvárásokhoz kösse a kormányzat, amely egyértelművé teszi a magán- és a közfinanszírozott ellátás közötti határokat. A január 1-től kezdődő béremelésektől és a jogszabályoktól azt várják az egészségpolitikusok, hogy végre megoldódjanak olyan régóta magunkkal hurcolt problémák, mint az orvoselvándorlás, és végre kivezethető legyen a beteget, orvost egyaránt megalázó helyzetbe hozó hálapénz intézménye.
A biztosítók kivárnak
Mindazonáltal a kormány és az orvosszervezetek közötti tárgyalásokat kemény ellenzéki kritikák kísérik. Többen állítják, az új helyzet ellehetetleníti a magánszolgáltatókat. Minden korábbinál jobban fenyegeti őket az orvoshiány amiatt, hogy a jövőben az orvosoknak engedélyt kell kérniük, ha mellékállásban is dolgozni akarnak. Több balliberális egészségpolitikus pedig úgy látja, a nagyobb bérek elszívják majd a munkaerőt a magánrendelőktől és üzleti alapon működő klinikáktól.
A Századvég kutatója azonban kifejezetten örvendetesnek tartja, hogy a béremelések következtében valóban versenyképesek lesznek a fizetések a közszférában. Mindez az összeférhetetlenségi szabályokkal együtt a magánszolgáltatók piacán is előnyös változásokhoz vezethet. Igaz ugyan, hogy várhatóan nehéz helyzetbe kerülnek az úgynevezett lakásrendelők, amelyek többsége nem felel meg a biztonságos betegellátás szabályainak, és a betegutak szempontjából is áttekinthetetlen. A transzparensen működő magánszolgáltatók előtt azonban új lehetőségek nyílhatnak meg azzal, hogy tisztulnak a finanszírozási szabályok.
Ahhoz, hogy pontosan értsük a küszöbönálló változások körüli csatározásokat, érdemes megvizsgálni, miként alakult a magánszolgáltatások piaca az utóbbi tíz évben.
Mint Maurer Szemere kiemeli: az egészségügyi ellátásra fordított összes költség 70 százaléka még ma is állami kiadás. A lakosság a teljes összeg körülbelül 30 százalékát fizeti ki a magánszolgáltatóknak. Ebből azonban mindössze a költségek 3-4 százalékát fedezik az önkéntes egészségpénztárak. A biztosítók, éppen a kusza viszonyok miatt, eddig kevéssé szálltak be ebbe a nyugati világban virágzó üzletágba.
Ennek ellenére egyre népszerűbbek az egészségügyi ellátást nyújtó magánrendelők és klinikák. Igaz, szolgáltatásaikhoz nem mindenütt könnyű hozzájutni az országban. A Századvég összesítése szerint a cégek többsége, összesen 29, Budapesten kínálja szolgáltatásait. Közülük vidéken is tart fenn rendelőt nyolc vállalkozás. Az egyetemi városokban, Szegeden, Pécsett, Debrecenben 14 magánszolgáltató működik. A forgalom nagy részét a járóbeteg- és az egynapos sebészeti ellátás teszi ki, emellett sokan keresik fel a magán diagnosztikai centrumokat, laboratóriumokat. A fővárosi lakosok 60 százaléka vett már igénybe valamilyen privát ellátást, közöttük többségben voltak a 35 évesnél fiatalabbak.
Tisztulhat az egészségpiac
A 2010-es jobboldali fordulatnak köszönhetően kudarcot vallott az a liberális törekvés, amely a közkórházakat és a rendelőintézeteket akarta átjátszani főként pénzügyi befektetőknek. A mai egészségpiac szereplői zömmel szerves fejlődéssel jöttek létre lépésről lépésre. Több vállalkozás magja egy-egy jól menő magánrendelő volt, amelyhez csatlakoztak kiegészítő vagy társszakmák képviselői, esetleg egy-egy klinika orvoscsoportjai hoztak létre közös céget. Ezek a privát ellátást nyújtó vállalkozások a gazdasági prosperitásnak, a fizetőképes kereslet növekedésének köszönhetően jelentősen megerősödtek az utóbbi években. A cégek közel fele néhány rendelőt üzemeltet, árbevételük nem haladja meg az 500 millió forintot. Kilenc nagyobb szolgáltató bevétele elérheti az egymilliárd forintot is. Az egymilliárd feletti forgalmat lebonyolító húsz nagyobb cég között pedig már vannak olyanok is, amelyeket pénzügyi befektetők segítenek, és rendszerint hálózatba szervezve működtetik a rendelőiket. Mindezek mellett Magyarországon is megjelentek a külföldi tulajdonban lévő egészségügyi szolgáltatóhálózatok, zömmel a foglalkozás-egészségügy területén.
Maurer Szemere úgy látja, hogy az állami egészségügyi ellátórendszerben bekövetkező változások újabb mozgásokat indíthatnak el a privát szolgáltatók piacán is. A nagyobbak várhatóan felvásárolják a bérnyomás miatt nehéz helyzetbe kerülő kisebbeket, törekvéseiket segítheti a várhatóan tovább élénkülő kereslet.
Az új helyzet a szakember szerint teret nyithat a ma még gyerekcipőben járó egészségbiztosítás fejlődésének is. A társaságok várhatóan olyan új biztosítási csomagokkal lépnek piacra, amelyek ösztönzik az embereket egészségük megőrzésére, a munkaadókat pedig rávehetik a szűrőprogramok vásárlására. Maurer Szemere azonban úgy látja, hogy a valóban átlátható viszonyok megteremtéséhez még további jogszabályváltozások szükségesek. Szerinte fontos lenne pontosítani az állami szerepvállalás kereteit és korlátait, határozottan el kell különíteni a magán- és a közfinanszírozott ellátás feladatait, szerepkörét.
