132 éve ezen a napon született a regényes életű Szent-Györgyi Albert
Titkos diplomata is volt a Nobel-díjas tudós
Nevét a világon szinte mindenki a C-vitaminhoz köti. Ez a felfedezés valóban elhozta számára a világhírt és a Nobel-díjat, de ha csupán ennyivel írnánk le Szent-Györgyi Albert pályáját, súlyosan leegyszerűsítenénk életművét. A XX. század egyik legkülönlegesebb magyar tudósának élete legalább annyi fordulatot rejtett, mint egy regény: háborús frontszolgálat, titkos diplomácia, egyetemépítés és persze világraszóló kutatások.
1893. szeptember 16-án született az egyik legismertebb magyar tudós, Szent-Györgyi Albert. Nagybátyja, Lenhossék Mihály anatómiaprofesszor az orvosi pálya felé terelte, ám már ekkor egyértelmű volt: a fiatal Albertet nem a rendelő, hanem a laboratórium vonzza. Egyetemistaként publikált, miközben az Anatómiai Intézetben kezdte meg önálló kutatásait. Később így vallott erről: „Én magam is azért lettem tudós, mert már fiatalon megtanultam, hogy csakis a szellemi értékekért éri meg küzdeni.”
Klebelsberg hívta haza
Az első világháború kezdetén bevonult katonának, három évig szolgált a fronton. Bátorságát kitüntetésekkel ismerték el, ám a Bruszilov-offenzíva pokla mély nyomot hagyott benne. Az öldöklés, a sebesültek látványa elfordította a háborútól.
Diplomáját 1917-ben kapta meg, megnősült, de a háború és a Tanácsköztársaság után a család minden vagyonát elvesztette. Kutatói karrierjét Pozsonytól Prágán és Berlinen át Hamburgig és Groningenig folytatta, a legtöbbször szűkös anyagi körülmények között. A fordulatot egy stockholmi konferencia hozta: előadása annyira meggyőző volt, hogy Rockefeller-ösztöndíjat kapott Cambridge-be, ahol mentora a vitaminkutatás úttörője, Frederick Gowland Hopkins lett. 1927-ben doktori címet szerzett, értekezését a hexuronsavról írta – ez a téma későbbi világhírét is előkészítette.
1928-ban Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter hívta haza, aki felismerte, hogy Magyarországnak tudósokra van szüksége.
Szerette a paprikát Szent-Györgyi?
Így került Szegedre, ahol egyetemi katedrát kapott. Nem mellékes, hogy Klebelsberg ekkor hívta haza Bay Zoltánt is, aki később szoros barátja lett. Szent-Györgyi a Mayo Klinikán még befejezte amerikai kutatásait, majd 1930-ban elfoglalta szegedi tanszékét.
1932-ben publikálta a hexuronsavval kapcsolatos eredményeit, amelyet a tudományos világ hamarosan C-vitaminként ismert el.
A legenda szerint a tudós nem szerette a paprikát, felesége tízóraiját inkább a laborban vizsgálta meg. Akár így történt, akár másként, a lényeg: a szegedi paprika lett az a növény, amelyből nagy mennyiségben sikerült kivonni az aszkorbinsavat.
Eredményeit 1937-ben Nobel-díjjal ismerték el
– elsőként ő hozta el ezt az elismerést magyar állampolgárként.
Szerénysége jellemezte ekkor is: a díjat a finn háború idején a megtámadott finneknek ajánlotta fel, majd így fogalmazott: „Mint kutató, sose tettem mást, minthogy a saját kíváncsiságomat elégítettem ki.”
Nem tudott szabadon dolgozni
Szent-Györgyi nem zárkózott be a labor falai közé. Dékánként, majd rektorként nagy súlyt helyezett az ifjúság nevelésére. Élesen szembeszállt az antiszemitizmussal és a szélsőséges ifjúsági mozgalmakkal: „Aki faji vagy nemzeti gyűlöletet hirdet, az ellensége a hazának.” A második világháború idején a kiugrási kísérletek egyik kulcsfigurája lett. Titkos tárgyalásokon vett részt az angolszász hatalmak képviselőivel. Lelepleződése után bujkálni kényszerült, svéd útlevéllel, Mr. Swensen néven menekült a németek elől.
A szovjetek eleinte kitüntetett figyelemmel kezelték, ám hamar világossá vált számára, hogy Magyarországon nem tud szabadon dolgozni. Bár sokat tett az egyetemek és az Akadémia újjászervezéséért, végül Svájc és Nagy-Britannia után az Egyesült Államokban telepedett le. A tengerentúlon a rákkutatás és a szív- és érrendszeri betegségek vizsgálata felé fordult. Könyvet is írt Az őrült majom címmel, amelyben a háborúk értelmetlensége ellen emelt szót.
1978-ban hazalátogatott, amikor a Szent Korona visszakerült Magyarországra.
Tekintélye és diplomáciai súlya segítette az esemény méltóságteljes lebonyolítását.
