A halasi közgyűjtemény állományában megtalálható, Berki által illusztrált könyveket kiállították, hogy ezekbe belelapozva gyönyörködhessenek a résztvevők a csodás grafikákban.

A tíz éve elhunyt halasi születésű művésznő életéről Mezey Katalin József Attila díjas írónővel beszélgetett Kollarics Gábor tanár és Végső István történész. A Kivala Palkó Nemlehet-országban mesekönyv szerzőjével idézték fel Berki Viola emlékét. Szakál Aurél halais múzeumigazgató bejelentette, hogy Berki album készül majd jövőre. A résztvevők csodálkozásuknak adtak hangot, hogy a Berki Viola Közalapítvány nem képviseltette magát, és nem is emlékezett a neves festőnőre.

Nagy László: Viola rajzai (1972)

Úgy láthatok Violára

hogyha nézek írott képre.

Kitálalva itt a hattyú

feketére sütött vére.

Föltekinte csokros fára,

ahány asszony, annyi szoknya,

cifra zsivány függesztette,

hogy lábukkal harangozna.

Hó nem lehet egymagában,

kormot fújnak rá a kürtök,

csípők, hajak farsangjára

hág a csonka gyász-csütörtök.

Viola a bibliásom,

tábor indul, mennyi lábnyom,

göndör főkön ül Jehova,

ring mint ruganyos díványon.

Tart a menet mindörökké,

megtűzdelve tőrrel, érccel,

fegyverek közt érvelünk mi

az Énekek Énekével.

Higgyük-e, hogy itt a hajnal,

ha jön fölnyitott erekkel?

S fölfordul az üveghintó

nagy kokárda-kerekekkel?

Nyúlfület a holdvilágba,

bölényt a megbontott ágyba,

drámát agyvelőnkre himez

Viola kezének árnya.