Tizennégy-null

Kiütéssel győzött, és bizonyítani akar a polgári oldal Tótkomlóson

A választópolgár a teljesítmény alapján ítél. Miért kéne nekünk elnézést kérni azért, mert megnyertük a választásokat? Munkát, szolgálatot és felelősséget vettünk a nyakunkba, nem hatalmat kaptunk – mondta a Demokratának dr. Sztakó József, Tótkomlós polgármestere.

– Akárhogy nézzük, egy polgármestert nem kerülhetnek el a politikai harcok. Mi indította arra, hogy a világnézetileg semleges köztisztviselői pályát felcserélje a városvezetésre? – Közel negyven éve élek Tótkomlóson, itt nevelkedtem, itt jártam iskolába, s jogot végzett emberként itt lettem köztisztviselő 1989. január 1-jén a helyi önkormányzatnál. Adóügyi előadóként kezdtem, majd gyámügyesként folytattam. Később az igazgatási osztályt vezettem, majd 1997. április 6-tól 2002 júniusáig Tótkomlós jegyzője voltam. Pártnak tagja nem voltam és nem vagyok, viszont szeretnék tenni a városomért. A tótkomlósi Fidesz helyi elnöke, Takács Ferenc úr keresett meg a múlt nyáron azzal, hogy vállalnám-e a polgármester-jelöltséget, ha megegyezés köttetne a polgári pártok között, miután keresztény, konzervatív ember vagyok. Megtisztelő volt a bizalom, és úgy éreztem, megvan bennem a képesség arra, hogy egy jó csapattal együttműködve előmozdítsuk a város fejlődését. – Országszerte jellemző volt a durva, lejárató kampány. Tótkomlóson is ezt tapasztalták? – Határozottan állíthatom, hogy tisztességes, korrekt kampányt folytatott mindkét politikai oldal. Nem volt könnyű dolgom, mert a volt főnököm, az előző ciklusban a polgármesteri tisztséget betöltő Gyivicsáné dr. Szenczi Irén volt az ellenfelem, de nem ellenségem, ezt hangsúlyozom. Annál inkább nem, hiszen valahol szakmai mesteremnek tartom őt. Úgy látszik, tizenhat évre volt szükség ahhoz, hogy itt Tótkomlóson összerendeződjék, esélyessé váljék a polgári oldal. Ilyen arányú győzelemre azonban senki nem számított. Nehogy azt higgye bárki, hogy most könnyű dolgunk lesz! Épp azért, mert 14-0-ra győztünk, nekünk most a legtisztább, az egész közösség érdekét szem előtt tartó várospolitikát kell folytatunk. Bizonyítanunk kell. – Ön szerint minek köszönhető a polgári oldal kiütéses győzelme? A jobboldal nyert, mert jó volt a programja és hitelesek voltak a jelöltjei, vagy a baloldal veszített a lelepleződött hazugság és a kétségbeejtő gazdasági helyzet miatt? – Mindkét tényezőnek szerepe volt a sikerben. Bár városi szinten mások a hangsúlyok, mint az országos nagypolitikában, nyilván nem lehet függetleníteni a helyi közgondolkodást az általános hangulattól. A kormányzatról manapság sok minden elmondható, de az nem, hogy konszenzussal, közmegelégedésre irányítja az országot. Ugyanakkor a sikerhez nagyban hozzájárult, hogy a polgári pártok meg tudtak egyezni a jelöltek személyében, félre tudták tenni pártérdekeiket, sérelmeiket, és helyi politizálásukkal, emberi magatartásukkal folyamatosan bizonyítottak. A fényes diadal ellenére nem lesz könnyű dolga az új testületnek, mivel a képviselő-testület többsége olyan képviselőkből áll, akik korábban nem dolgoztak a város vezetésében. Mindenkinek el kell tudni határolni magában egymástól a magánembert, a vállalkozót és az önkormányzati képviselőt. Engem az motivált, hogy egy tettrekészséggel, tudással felvértezett, Tótkomlósért tenni akaró csapat állt össze. Az emberek egyszerűen megtanultak politizálni ennyi idő alatt. Lehet vitázni, bírálni a polgármestert és a képviselőket. Meg is mondtam a képviselőknek, hogy én addig tudok dolgozni, amíg a szemembe mondják, ha úgy érzik, valamit nem jól csinálok. Kétségtelenül tanulási szakaszban vagyunk, ráadásul nem túl rózsás a város anyagi helyzete. – Milyen örökséget vettek át? – Százkilencmillió forint összegű adósság nyomja a vállunkat. Ennek nagyobb része fejlesztési hitel, ami tizenöt éves átfutási időt jelent, s évente körülbelül tízmillió forintot. Kisebb részét pedig működési hitel teszi ki. A város költségvetése idén egymilliárd-kétszázmillió forint, amiben benne van a szlovák iskola felújításának összege is. Egyébként körülbelül egymilliárdból gazdálkodhatunk évente. Sajnos ennek hatvan-hatvanöt százaléka bérköltségre, intézményfenntartásra megy el, így fejlesztésre gyakorlatilag nem nagyon jut. A kampányban több nyilatkozatban, majd a testületi üléseken is elmondtam, hogy a következő két év a konszolidáció időszaka lesz, és csak utána lehet gondolkodni a továbblépésen. Az első ciklus arra lesz alkalmas, hogy elindítsunk egy emelkedési folyamatot, illetve ehhez alapot építsünk. Sajnos a konvergenciaprogramra hivatkozva összeállított központi költségvetés sem sok jóval kecsegtet minket. – A kormányzat a regionális fejlesztési tanácsokban és a kistérségi társulásokban a helyhatósági választások eredményében tükröződő közakarattal ellentétesen a saját embereit helyezi el. Hogy lehet itt helyben kivédeni ennek, illetve a népnyomorító intézkedéseknek a hatását? – Sajnos ez egy ismert hatalmi technika: ami nem megy kétharmados törvénnyel, az majd megy kormányrendelettel és financiális úton. A kormányzat a kistérségekkel, a régiókkal, a történelmi vármegyerendszer, illetve az abból kialakult megyerendszer kiüresítésével gyakorlatilag intézményfenntartóvá silányítja a helyhatóságokat. Ha a települések nem akarják feladni az önállóságukat, akkor belekényszerítik őket kimondatlanul egy járási rendszerbe, és oda pumpálják a pénzt. Ezzel rákényszerítik őket, hogy beálljanak a sorba. Ez sajnos kiszámítható folyamat. Ezzel az anyagilag gúzsba kötött települések moccanni sem tudnak. Nem olyan régen még háromszáz fővel az önkormányzat volt a legnagyobb munkáltató, most kétszázan dolgozunk itt, és várhatóan tovább kell csökkenteni a létszámot. Általános tendencia a népességcsökkenés is. Földrajzi helyzetünk sem szerencsés, hiszen a Dél-Alföld az ország egyik legszegényebb része. A normatívák számítási alapja a létszám, a jövedelemteremtő és adóképesség. Sajnos egyelőre intézmény-összevonásokban kell gondolkodjunk. Ez nagyon fájdalmas lesz, de a település létéről van szó. – Mik a legfőbb nehézségek, és mik a lehetséges kitörési pontok? – A legsúlyosabb gond, mint már mondtam, az adósságállomány. Annak idején a Széchenyi-tervből felújíttatott az 1940-es évek óta működő Rózsa-fürdő. Az akkori testület túlbecsülte erejét, előjöttek újabb problémák és előre nem látott kiadások. Ehhez hitelt kellett fölvenni. Egy ilyen kis városka, ahol nincs ipari park, szinte el van zárva a világtól, s Orosháza árnyékában él, nem tud nagy beruházókat idevonzani. Ezért az idegenforgalomban látom a lehetőséget, illetve az itteni tőkeerős vállalkozókban, akik lendületet adhatnak a helyi gazdasági életnek. A reményeink szerint majdan beinduló turizmusba be kell kapcsolódjanak ők is. Szállóhelyeket kellene építeni, hogy a fürdőhöz kapcsolódó gyógyturizmus fellendülhessen. Nemrég visszakerült az önkormányzat tulajdonába egy szép, régi patinás épület, a Komlós Szálló, amely valaha a Hangya Szövetkezet, később az Áfész használatában volt. Ezt viszont nem jegyezték be a Földhivatalban, így hosszas pereskedés után visszakaptuk. Ebben az épületben ki lehetne alakítani egy méltó gyógyszállót. Nagyon mutatós ez az épület a főtéren, egy gyönyörű neobarokk evangélikus templom és egy 1893-ban épült községháza szomszédságában. Szép ez az épületegyüttes. Rendelkezünk ezen kívül egy régi iskolával, amit az evangélikus egyház visszakapott. Van még egy gépállomás-iskola, ahol most három tanterem van. Itt egy ráépítéssel vegyes használatú kollégiumot, illetve idegenforgalmi szállót lehetne kialakítani. A Rózsa-fürdő területén kempinget szeretnénk kialakítani. Sajnos azonban nincs pályázati alapunk, mivel nagy az adósságállományunk. Korábban az önkormányzatok tartozásáért helytállt a kormányzat, de aztán észbe kaptak, miután sorra tönkrementek a helyhatóságok. Felelőtlenül gazdálkodtak, felelőtlen költekezésekbe vágtak bele, amikor kezdődött a csatornázási hullám, és eljelzálogosították az iskolákat, a hivatalokat. Ott maradtak pénz nélkül, mert elvitte a bank a vagyont. No, az állam ekkor kihátrált mögülük. Ez nem lenne baj, de ugyanakkor az önkormányzatoknak központi államigazgatási feladatokat kell ellátni, miközben nincs muníció. Sajnos a korábbi városvezetések nagy lehetőségeket szalasztottak el. Idős emberek elbeszéléséből tudom, hogy valamikor olaj után kutatott itt egy magyar-német közös cég. Az akkori tanácselnök asszonynak az volt az álláspontja, hogy nem kell ide ilyesmi. Így hát Orosházára települt a kutatóintézet. Magánvéleményem szerint ez a geofizikai kutatóállomás alapozta meg Orosháza fellendülését. A mezőgazdasági gépgyártásnak is lett volna itt jövője. Sajnos erről már lemaradtunk. A kitörési lehetőség tehát az idegenforgalom, illetve a kisvállalkozók és a nagyobb mezőgazdasági, vagy ahhoz kapcsolódó vállalkozók támogatása, amit meg tudunk engedni magunknak. Kiaknázandó az is, hogy nemzetiségi településen élünk. Járt nálunk a szlovák örökségvédelmi hivatal főigazgatója, akivel arról beszélgettünk, hogy föl kéne mérni a népi iparművészet helyzetét, hátha tudnánk erre alapozva valamilyen turisztikai intézményt kialakítani akár a testvérvárosi kapcsolatok élővé tételével. Nagy segítségünkre van a békéscsabai szlovák főkonzul úr is, jó a kapcsolat közöttünk. Székfoglaló beszédemben el is mondtam, hogy valamennyi tótkomlósi lakos polgármestere kívánok lenni, legyen az magyar, szlovák, cigány, tartozzék bármely felekezethez. A cigányokat nem véletlenül említem. Most először alakult cigány kisebbségi önkormányzat. Elég jól működnek, s nagyon igyekeznek. Nálunk nem jellemzőek az olyasfajta konfliktusok, amelyekre más helyeken sajnos volt példa. – Nemrég a szélsőséges Élet és Irodalom című lapban Szabadon választott egypártrendszer címmel meglehetősen agreszszív hangvételű cikk jelent meg Tótkomlósról a kiütéses polgári győzelem kapcsán. Az írás veleje az, hogy itt valamiféle egypártrendszer, netán diktatúra épült ki. Mi a véleménye erről? – Sem a választópolgárok, sem a képviselők nem bábuk, és én sem vagyok az. Aki ilyesmivel vádolja a tótkomlósi önkormányzatot, az a tótkomlósiak többségét sérti meg, hiszen közvetve ostoba, megvezethető nyájnak minősíti őket. A cikkíró bizonyára nem tudja, hogy a kizárólag a polgári oldalt képviselő városatyák közt is komoly viták, véleménykülönbségek vannak. A cikkíró azzal keresett meg egy képviselő-testületi ülés előtt, hogy be szeretné mutatni Tótkomlóst. Ehhez képest egy előítéletes, politikai alapon megfogalmazott írás született. A választópolgár a teljesítmény alapján ítél. Miért kéne nekünk elnézést kérni azért, mert megnyertük a választásokat? Munkát, szolgálatot és felelősséget vettünk a nyakunkba, nem hatalmat kaptunk. Egyeseknek savanyú a szőlő. Hozzám bárki bármikor odajöhet, őszintén megmondom, milyen helyzetben van a város, mik a lehetőségek. Az őszinteség nagyon fontos, ezen alapelv szerint szeretném vezetni Tótkomlóst. Ágoston Balázs