Az elszakított országrészek magyarjai hamarosan szülőföldjük elhagyása nélkül lehetnek magyar állampolgárok. Ezzel Magyarország húszéves adósságát törleszti. Nagyot változott a honi közbeszéd ez ügyben a 2004-es népszavazás óta, az SZDSZ formális megsemmisülésével már nincs a porondon olyan politikai alakulat, amelyik nyíltan szembeszállna a nemzetegyesítés e nélkülözhetetlen eszközével.

A magyar állampolgárságról ma az 1993. évi LV. törvény rendelkezik. Ez szigorú – és a magyarok esetében méltánytalan – feltételekhez köti az állampolgárság megszerzését. A jogszabály alapján nem magyar állampolgárok egyéni kérelemre történő honosításának feltétele ma többek közt az, hogy a kérelmező nyolc éven át folyamatosan Magyarországon lakjon, illetve alkotmányos alapismeretekből vizsgát tegyen. Kedvezményesen honosítható, aki legalább három éve Magyarországon él, házastársa magyar állampolgár vagy (elhalálozás esetén) az volt, kiskorú gyermeke magyar állampolgár, magyar állampolgár fogadta örökbe, vagy a magyar hatóságok menekültként ismerték el. Az is kedvezményesen honosítható, aki egy éve él Magyarországon, s valamely felmenője magyar állampolgár volt. A törvény legfőbb hibája, hogy a magyar állampolgárság megszerzését mindenképpen életvitelszerű magyarországi tartózkodáshoz köti, ezáltal eleve kizárja az elszakított országrészek magyarjait e körből.

Márpedig a magyar nemzet harmada a mai Magyarország határain kívül él, s közjogi szempontból nem része a magyar politikai nemzetnek. Épp ezért tartalmilag nem is kettős állampolgárságról kell beszélni – hiszen ilyen státust bármely Magyarországon letelepedő külföldi szerezhet –, hanem a magyar állam és a magyar emberek közti jogviszonyról, függetlenül az adott személyek lakóhelyétől.

A Kárpát-medencén kívül élő magyarok számára is lehetővé kell tenni a magyar állampolgárság egyszerű megszerzését vagy épp visszaszerzését. A kommunizmus időszakában kényszerből sokan külföldre, akár a tengeren túlra menekültek, s a diktatúra megfosztotta őket magyar állampolgárságuktól. A történelmi igazságtételhez az ő státusuk elismerése is hozzátartozik. A magyar állampolgárság kiterjesztésének lényege tehát az, hogy e jogi kötelék magyarországi lakóhely híján is létrehozható.

E lépés nem pusztán jelképi jelentőségű. Az állampolgársági jogviszony kiterjesztésének nagyon is fontos gyakorlati célja és haszna van. A kormányváltással az akarat nélküli sodródás időszakának is vége, s most már tudatos, bátor nemzetpolitikának kell következnie. A magyar állampolgárság kiterjesztése 1945 óta az első igazán nagy lépés lehet a szétszabdalt magyarság jogilag is megerősített újraegyesítése felé. A megcsonkított Magyarország biológiai, lelki, szellemi, politikai, gazdasági erejében folyamatosan fogyatkozik, ezért fontos nemzetpolitikai cél visszaszerezni a Kárpát-medencei régióban vezető középhatalmi státusunkat.

Ezzel semlegesíthető a Trianon okozta politikai vákuum, ami máig megbénítja a térséget. Ehhez egységes Kárpát-medencei magyar politikai artikuláció kell, aminek közjogi alapja a magyar állampolgárság kiterjesztése. Helyes volna biztosítani az elszakított nemzetrészek állandó budapesti parlamenti képviseletét is.

A jogkiterjesztés következtében akár milliós nagyságrendben térhetnek vissza a magyarság kötelékébe olyan magyarok is, akik már elindultak az asszimiláció útján, illetve leszármazottaik. Ennek jelentőségét a riasztó magyar népesedési mutatók ismeretében nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Nagy lehetőségeket tartogat a határok fölött létrehozható egységes magyar gazdasági rendszer is. A szaktudással, magas munkakultúrával, illetve a trianoni utódállamokban hely- és nyelvismerettel rendelkező magyarokra építve a magyar tőke támadhatatlan előnyt élvezhet idegen versenytársaival szemben. Vagyis gazdaságilag is együtt mozdulhatunk.

A jogkiterjesztést követően Magyarország már saját állampolgárai védelmében, nagyobb mozgásteret és szélesebb eszközrendszert igénybe véve léphet föl az elszakított országrészek magyar közösségei védelmében, önrendelkezési törekvéseik támogatására. Történelmi fontosságú nemzetstratégiai döntés küszöbén állunk tehát. Hogy az új országgyűlés miként dönt ez ügyben, az ma már egyértelmű.

Kérdés viszont a szavazati jog ügye. A kiszivárgott elképzelések szerint ezt a problémát belpolitikai okokból elnapolnák, bár ez túlzott óvatosságnak tűnik. Igaz, összetett kérdésről van szó. Tisztázandó, mit jelentene a szavazati jog: közvetlen és egyenjogú beleszólást Magyarország politikai életébe, vagy képviselők küldését a budapesti parlamentbe saját közösségeik belső választásai útján. Utóbbit mindenképp helyes volna törvénybe iktatni.

Előbbi sem kifogásolható, hiszen jelenleg is leadhatják szavazataikat például az országgyűlési választásokon azon magyar állampolgárok, akik más országban élnek. Ezt nem lehet megtagadni a leendő magyar állampolgároktól sem. Persze a részletek kidolgozása, a finomhangolás számos egyeztetéssel jár.

Ami a szociális ellátórendszer érintettségét illeti, e szolgáltatások csak állandó magyarországi lakcímmel és (vagy) járulékfizetés mellett vehetők igénybe. Tehát azok, akiknek állandó lakhelye nem Magyarország területén van, illetve nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot, nem itt adóznak, értelemszerűen nem jogosultak ingyenes orvosi ellátásra, sem családi pótlékra, gyesre és más juttatásokra. Így hát a korábbi szociális riogatások teljességgel alaptalanok.

A politikai fordulat nyomán most már semmi akadálya a magyar állampolgárság kiterjesztésének. Diplomáciai ütközések persze adódhatnak, Ukrajna például hivatalosan tiltja polgárainak más országok állampolgárságának fölvételét (lásd keretes összeállításunkat), Szlovákia pedig hevesen tiltakozik a felvidéki magyarok ilyen jogviszonya ellen. Ezen problémák azonban kellő elszántsággal megoldhatók. Pozsonyban sem dühöng mindenki. Stefan Markus volt budapesti szlovák nagykövet például a Pravda című pozsonyi lap április 14-i számában szinte tüntetőleg kijelentette, hogy a kettős állampolgárság mindennapos gyakorlat, nagyon is megszokott európai jogi norma.

Mindez azt jelenti, hogy szabad az út egy teljesen új nemzetpolitika felé, s ez még csak számottevő pénzébe sem kerül Magyarországnak – az okmányok kiállítása elhanyagolható tétel. A közös felemelkedés most már csak rajtunk múlik.

Ágoston Balázs

* * *

Európai minták

Ausztriában tiltott a kettős állampolgárság, kivéve ha valaki a másik ország szabályozása miatt nem tud megválni eredeti állampolgárságától. Ezenkívül ritka esetekben kivételt tesznek osztrák származású személyekkel.

Belgium 2008 óta engedélyezi a kettős állampolgárságot, korábban azok a belgák, akik más országok polgárai lettek, automatikusan elveszítették eredeti állampolgárságukat. Ugyanakkor az 1985. január 1. után született külföldieknek is jár a belga állampolgárság, amennyiben ugyancsak belga állampolgárságú felmenőik a volt gyarmatokon: Belga-Kongóban, Burundiban vagy Ruandában születtek ezen országok függetlenné válását megelőzően.

Csehország jogrendje nem ismeri a kettős állampolgárság fogalmát, ugyanakkor az alkotmány bizonyos esetekben lehetővé teszi. Ezzel élhetnek azon cseh állampolgárok, akik Csehszlovákia 1993-as felbomlásakor Szlovákiában éltek. Ugyancsak megengedi a törvény a kettős állampolgárságot azok esetében, akiket 1990 előtt a kommunista diktatúra emigrációba kényszerített és megfosztott cseh állampolgárságuktól. E két kivételezett csoport szavazati joggal is rendelkezik.

Franciaország minden további nélkül engedélyezi a kettős állampolgárságot, mellyel főként a volt afrikai gyarmati országokból érkező bevándorlók élnek. Görögország elismeri a kettős állampolgárságot, és lehetővé teszi a külföldön élő görögöknek az állampolgárság megszerzését lakhelyükön. Hollandiában főszabály szerint tiltott a kettős állampolgárság, kivétel a külföldivel kötött házasság, illetve a bejegyzett menekülti státus.

Horvátország 1991-ben alkotmányban rögzítette, hogy az ország területén kívül élő horvátoknak is jár az állampolgárság, s ehhez elégséges egy írásos nyilatkozat, melyben a kérelmező horvátnak vallja magát. Az állampolgársághoz szavazati jog is jár a külföldön élők esetében is.

Nagy-Britanniában nem ismerik a kettős állampolgárság fogalmát, viszont a brit nemzetközösséghez (commonwealth) tartozók beutazási és tartózkodási kedvezményeket kapnak az országban, s ha életvitelszerűen Angliában élnek, szavazhatnak is. A nemzetközösség intézménye Kanadától Dél-Afrikán, Pakisztánon, Tuvalun, Kiribatin és Ausztrálián át Tongáig összesen 54 ország (főképp korábbi brit gyarmatok) polgárait érinti. Ezenkívül a Nagy-Britanniában vagy Észak-Írországban élő ír állampolgárok választhatók, illetve szavazati joggal rendelkeznek.

Németország nem ismeri el a kettős állampolgárságot, csak abban az esetben, ha külföldi állampolgárt örökbe fogad egy német állampolgár, illetve ha egy német állampolgár külföldivel történő házasságkötés esetén automatikusan másik állam polgárává válik. Ugyanakkor idegenrendészeti eljárás nélkül szerezhetnek német állampolgárságot azok a más országokban élő németek, akik Németországba költöznek.

Olaszország jogszabályai a valamikori Osztrák–Magyar Monarchia, illetve a volt Jugoszlávia területeiről származottak számára is lehetővé teszik az olasz állampolgárság kedvezményes megszerzését. A külföldön élő olasz állampolgárok képviselőket küldhetnek a római törvényhozásba.

Oroszország elismeri a kettős állampolgárságot, de az orosz állampolgárság megszerzése rendkívül bonyolult folyamat az orosz nemzetiségű külföldi állampolgárok számára is. Kivételt képeznek azon területek orosz nemzetiségű lakói, melyek politikailag fontosak Moszkvának, ilyen az Ukrajnához tartozó Krím-félsziget vagy a Grúziától tavaly elszakadt Dél-Oszétia.

Portugália törvényei elismerik a kettős állampolgárságot, s nem tesznek különbséget lakóhely szerint. Az országban letelepedni szándékozók esetében a volt gyarmatokról érkezők kedvezményben részesülnek más bevándorlókhoz képest. A kettős állampolgárok a parlamenti választások esetében szavazati joggal is rendelkeznek, akkor is, ha életvitelszerűen más országban laknak. A külföldön élő portugál állampolgárok 4 képviselőt delegálhatnak a lisszaboni parlamentbe.

Romániában könnyűszerrel visszaszerezhetik állampolgárságukat azok, akiket 1989 előtt politikai okokból megfosztottak attól, s a külhoni románok számára is jelentős könnyítéseket vezettek be sürgősségi rendelettel. Ennek értelmében mindazon valamikori román állampolgárok, akik önhibájukon kívül elveszítették állampolgárságukat, visszaszerezhetik azt állandó romániai lakhely nélkül, s e kedvezmény harmadfokú lemenőiknek is jár. Az intézkedés nyomán moldovai és ukrajnai románok tömegei jutottak román útlevélhez.

Spanyolország alkotmánya megadja a kettős állampolgárság lehetőségét azon országok polgárainak, melyeket „különleges kapcsolat” fűz az országhoz; ez gyakorlatilag a volt latin-amerikai gyarmatokra vonatkozik.

Szerbiában minden további nélkül engedélyezik a kettős állampolgárságot, a külföldön élő szerb állampolgárok szavazhatnak is.

Szlovákiában nincs olyan jogszabály, ami tételesen rendezné a kérdést, az állampolgársági törvény viszont kedvezményes honosítást tesz lehetővé a szlovák nemzetiségűek számára, a más államok területén élő szlovákok pedig a mi magyarigazolványunkhoz hasonló okmánnyal rendelkeznek, mely a magyar státustörvénynél sokkal több jogosítványt, gyakorlatilag állampolgárságot jelentő jogviszonyt biztosít nekik.

Ukrajna tiltja a kettős állampolgárság egyéni kérelmezését és megszerzését, de a törvény nem szankcionálja, ha egy ukrán állampolgárt valamely más állam ezzel felruház. A vonatkozó jogszabályt az új államvezetés vélhetően módosítja, és feloldja a tilalmat.