Az ország egyik legszebb szurdokvölgyében, a pilisi Apátkúti-völgyben jártunk
Tóból a tányérra
A Dunakanyar történelmi nevezetességei okán mindig is előkelő helyet foglalt el a hazai turistacélpontok között. Visegrád szívéből indulva könnyű túrát tehetünk az Apátkúti-völgyben, amelyet nemcsak a természet szépsége, hanem a pisztrángos tavak miatt is érdemes felkeresni.
Bár a statisztikák szerint a magyarok évről évre egyre több halat esznek, még mindig elmaradunk az uniós átlagtól: egy 2023-as adat szerint az EU-ban az éves halhúsfogyasztás 23, itthon ennek csak a töredéke, 6,7 kilogramm fejenként. Korábbi felmérések szólnak arról is, hogy a hazai lakosság kilenc százaléka életében nem evett még halat, sokan pedig csak a karácsonyi ünnepkör időszakában, esetleg a tenger- vagy tóparti nyaralások alkalmával választanak ilyen jellegű fogásokat. Ugyancsak jellemző, hogy nem az édesvízi itthoni halat preferáljuk, inkább az importtermékeket, főként a tengeri halat vásároljuk a nagyáruházakban. Holott a hal egészségvédő tulajdonsága széles körben ismert: az omega-3 telítetlen zsírsavak mellett foszfor, jód, fluor, vas, szelén, kalcium és számos vitamin, többek között A-, D- és B-vitamin gazdagítja a húsát, ami csökkenti például egyes daganattípusok előfordulásának esélyét vagy éppen a szívroham kockázatát. Ennek megfelelően a nagy halfogyasztó nemzeteknél kevesebb a szívbeteg.
Sebes és szivárványos
Persze fontos a halfogyasztás, ám egyáltalán nem mindegy, milyen körülmények között élt az állat, mielőtt a tányérunkra került: természetes élőhelyéhez hasonló környezetben tenyésztették, vagy szűkös helyen, tömegesen, antibiotikummal előre kezelt vízzel teli betonmedencékben nevelték.
Talán ezért is örömteli, hogy a fővároshoz viszonylag közel is akad pisztrángnevelde, mégpedig a Visegrád szívéből Pilisszentlászló felé kanyargó, hatalmas fákkal, vad romantikus sziklafalakkal szegélyezett Apátkúti-völgyben. Az erdő közepén, a Bertényi Miklós Füvészkert tőszomszédságában különleges vendéglátóhely, az Ördögmalom Erdei Étterem is üzemel. Étlapján előkelő helyet foglal el a pisztráng, amelyet a közeli halastavakban tenyésztenek.
A tavacskákhoz a Telgárthy-rét zöldje mellett futó erdei út mentén sétálunk fel, a lépcsőzetesen, egymás alatt fekvő, mesterségesen kialakított tavakban nyüzsögnek a pisztrángok. A víz mellett húzódó erdősáv alján, a Pilisből eredő, hűvös vizű Apátkúti-patakban egyébként őshonos sebes pisztrángok élnek, ezeket kifogni azonban tilos, lévén védett állatok. Mindenesetre jelenlétük jól mutatja, hogy a pilisi erdő klímája, fekvése és tisztasága ideális hely e halfajta nevelésére. Az étterem kezelésében lévő tavacskákból a szivárványos pisztrángokat azonban ki lehet fogni, sőt, a hobbihorgászok által pecázott példányokat a helyi étteremben – kérésre – akár el is készítik. A fajtaválasztás egyáltalán nem véletlen: tavi körülmények között a szivárványos pisztráng szépen fejlődik, és sokkal gyorsabban nő, mint őshonos társa.
Vulkanikus alapokon
Az Apát-kúti-völgyben a nyolcvanas években az erdőgazdaság foglalkozott pisztrángtenyésztéssel, ám akkortájt a turisták még nem járhattak a környéken. Az ivadékként betelepített és itt kifejlődő példányokat főként éttermek számára értékesítették. Aztán felfüggesztették a pisztrángos működését, és csak jóval később, 2010-ben gondolkodott el az akkor még erdészként dolgozó Koncz Miklós és a rendszergazdaként tevékenykedő Szabó Gábor, mi lenne, ha újraindítanák a pisztrángneveldét. Hosszú évek befektetett energiájára volt szükség, hogy beinduljon a vállalkozás.
– Több lépcsőben neveljünk a szivárványos pisztrángokat, a fiatalabb egyedek és a méretes, kifejlett példányok egymástól elkülönített tavakban élnek. Nem haltenyészetként működünk, mint például a szilvásváradi pisztrángos, hiszen nekünk nincs anyaállományunk. Az itteni földmedres tavakba egy tátrai tenyészetből érkező fiatal állatok kerülnek – a magashegyi területeken a legideálisabbak ehhez a körülmények –, az ottani jéghideg vizekben valóban természetes közegükben élnek az állatok. Sajnos a forró nyári napok már itt, az erdőben is éreztetik a hatásukat: a tó vize felmelegszik, egyelőre az állatok még bírják, de az ideális a 16 Celsius-fok lenne számukra. Minden tavasszal és nyáron drukkolunk, hogy essen az eső, és ne legyen heteken át tartó, forró hőmérséklet, mert az nem tesz jót az állománynak – magyarázza Koncz Miklós.
A természet pedig szerencsére mellettük áll: a pilisi alapkőzet vulkanikus, ami nem engedi elfolyni, vagyis jobban megtartja a benne összegyűlő vizet. Mindez a porózus szerkezetű mészkőhegységekben például kevéssé érvényesül, a nagy nyári melegben a mészkőhegységből könnyebben elillan a karsztvíz.
Roston vagy füstölve
Az Apátkúti-völgyben álló halastavakat a turisták is előszeretettel felkeresik. Szabó Gábor szerint főként családosok érkeznek hozzájuk, akik akár egy egész napot is eltöltenek Visegrádon, kirándulnak a völgyben, kipróbálják a bobpályát, megcsodálják a város nevezetességeit, ebédidőben pedig kilátogatnak a halastavakhoz. Külön élmény, hogy az általuk kifogott halat a kívánt módon készíti el számukra az étterem.
Koncz Miklós ugyanakkor elmondja azt is, hogy mint a vadászatnak, úgy a horgászatnak is létezik etikája, amit felelősségünk betartani.
– Olyan horoggal és damillal kell horgászni, amelyik a helyzethez képest a legkímélőbb a hallal. A vízből kifogott állatot semmiképp sem szabad hagyni szenvedni, vagyis azonnal sokkolni kell: jogszabályban is szerepel, hogy élő halat a helyszínről elvinni tilos. Ha műkedvelő pecások, hobbihorgászok jönnek ide, mindig akad a tóparton szakember, aki segít, ha netalán valaki elbizonytalanodna, mit is kell tennie a fogással – magyarázza Koncz Miklós.
Szabó Gábor hozzáteszi, hogy már a kezdetektől pisztrángközpontú volt az étlap, ám mivel az erdő közepén üzemelnek, a vadhúsból, erdei gombából álló fogások is népszerűek. Ám a hal az igazi szenzáció, amit roston sütve vagy akár melegfüstöléssel is választható. Ez utóbbi annyiban különbözik a hideg füstöléssel végzett tartósítástól, hogy a hal nem kap kifejezetten füstös ízt, csupán kellemes aromát. A hetvenfokos meleg füsttel átjárt halhús kissé átfő, míg a hideg eljárásnál a besózást követően teszik a füstre a halhúst, ami szinte kiszárad, viszont jóval tovább eláll.
A koronavírus-járvány lecsengése óta a belföldi idegenforgalom érezhetően nőtt, a tulajdonosok azonban szándékosan nem akartak a turizmus növekedésével összhangban fejleszteni.
– Nem szerettük volna, hogy olyan sokan látogassanak ide, amekkora tömeget már nem bír el a terület. Az éttermet sem bővítettük, inkább a konyhai munkát gyorsítottuk fel. Minden frissen készül, ezért sem olyan túlzsúfolt az étlapunk kínálata – mondja Szabó Gábor.
Ami persze nem azt jelenti, hogy ne örülnének nagyon a turistáknak, de a természet sem terhelhető a végletekig. A főszezon egyébként errefelé az ősz és a tavasz, a nyári időszakból pedig az augusztus 20-a utáni napok, vagyis a nemsokára beköszöntő iskolakezdés előtti utolsó pillanatok.
