Tokaj üzenete

– Közel tíz éve, 2010-ben hirdette meg a borászat megújításának 12 pontos programját. Milyennek látja ma az ágazat helyzetét?

– A legfontosabb, hogy a kormányzat és különösen a miniszterelnök kiemelt ágazatként tekint a borászatra. Érzékelhető a 12 pontban megfogalmazottak teljesítésének kormányzati akarata. Elsők között valósult meg a szakmánkban nélkülözhetetlen alkalmi munkavállalás pénzügyi és adminisztratív könnyítése. Jó lenne, ha a munkavállalók bejelentése is egyszerűbbé válna a korszerű infokommunikációs eszközök által. Jelentős fegyvertény volt az új hegyközségi törvény is. A jövedékiség területén is megjelent a változtatási szándék. A párlatforgalmazás nem úgy valósult meg, ahogy elképzeltem. A járművezetés és a borfogyasztás észszerű összehangolása pedig még várat magára, ez érthető, hiszen kulturális kérdésről van szó. Áttörés viszont, hogy 2013. január 1. óta minden egyszerűsített adóraktárral rendelkező termelő számára lehetővé vált a tradicionális, azaz a champagne-i eljárást követő, palackos erjesztésű és érlelésű pezsgő készítése. Ezzel újjászülethet egy száz éve megszakadt kultúra.

– Van hová visszanyúlni Tokajban pezsgőfronton, vagy a nulláról indultak?

– Magyarország Franciaország mögött a második legjelentősebb pezsgőtermelő országnak számított, igaz, itt, Hegyalján nem volt jellemző ennek a habzó italnak a készítése. A hagyomány jelenkori újraélesztése egyébként is izgalmas feladat. Ha a nagyapák és az unokák keze nem ér össze, máris mindent újra kell kezdeni. A borászok 12 pontjának egyik első lelkes támogatója és a magyar pezsgő megújhodásának legbefolyásosabb pártolója, Orbán Viktor miniszterelnök találóan mondta, hogy nem az a magyar, akinek a nagyapja az volt, hanem akinek az unokája is az lesz. Ezt parafrazeálva mondhatjuk, hogy nem az teszi a legtöbbet a magyar borkultúráért, akinek a felmenője borász volt, hanem akinek az utóda is az lesz. Annyi évtized után újra kellett tanulni, meg kellett érteni a környezetünket, egyáltalán, újra kellett gondolni az egész társadalomszerveződésünket, a kultúránkat. Tokaj-Hegyalja elvégezte ezt a házi feladatot.

– Milyen eredményeket tudnak felmutatni?

– Mindannyian arra törekszünk, hogy dekódoljuk Tokaj-Hegyalja üzenetét. Az 1990-es évek végére már elkészültek azok az édes borok, amelyek által megértettük, hogy miért ünnepelte egykor ezt a minőséget a világ. A 2000-es évjárattól kezdve a tokaji száraz borokkal is kísérletezünk, és immár 19 év szürete bizonyítja, hogy a borvidék ebben a műfajban is nemzetközi hatású tényező. Megítélésünk világviszonylatban jelentősen módosult, mondhatni, korszerűsödött. Nem divattrendeket követünk, hanem a lehetőségeinket használva, önálló stílusra találva igazoljuk, hogy 200 évvel ezelőtt miért volt Tokaj a világ borkultúrájának meghatározó szereplője. A pezsgőkészítés gondolata 2009-ben merült fel, sajnos akkor még hiányzott az a szabadság, ami ma már lehetőséget ad ebben a műfajban is a kibontakozásra. Köszönet a magyar kormánynak, amiért ez az akadály, valószínűleg mindössze néhány soros miniszteri rendeletben megfogalmazva, elhárult. Megjegyzem, ilyen néhány soros miniszteri utasítással számos más területen is jelentős életminőség-javulást érhetnénk el. Vannak ötleteim.

– Miként fogadta a közönség a tokaji pezsgőt?

– Magyarországon az igényes, értő fogyasztók, akik egyébként is nyitottak, és lelkesen, jó ritmussal követik az újdonságokat, hogy stílszerű legyek, szomjazták a tradicionális eljárással készült pezsgők megjelenését. Hamvas Béla joggal állapította meg, hogy bornemzet vagyunk, a pezsgő pedig elválaszthatatlan a bortól. Valóban pezsgőforradalomról beszélhetünk Magyarországon. A külpiacokon nehezebbek a körülmények, Champagne tiszteletre méltó erővel védi érdekeit és a maga által kidolgozott eredetvédelmi rendszert. Burgundiának és a Loire völgyének is megvannak a maguk megrendíthetetlen pozíciójú borai és pezsgői, amelyek meghatározóak a helyi gasztronómiában. A nemzetközi színtéren akkor lehet esélyünk a pezsgővel, ha a magyar csendes bor megtalálja a helyét a világ borai között. Ebben a tokajinak van főszerepe, ez az az országmárka, amivel ki tudunk törni. Ha a tokaji bor el tudja foglalni a helyét a világ presztízsborai között, az már-már automatikusan húzza maga után a magyar borokat és a magyar pezsgőt is.

– Szemlátomást a szakma is elismeri Tokajt, hiszen a neves brit szaklap, a Decanter januári számában a lehetséges 100-ból 96 pontot kapott a 2013-as szamorodnija, régi nevén főbora.

– Az ilyen elismerések megtisztelőek, büszkeséggel töltenek el, már csak azért is, mert ezekre a megméretésekre nem én küldöm a boraimat, hanem a tudtomon kívül kerülnek be a mezőnybe, ebben az esetben például Caroline Gilby, a világ néhány száz Master of Wine-jának egyike ajánlására. Tehát nem termelői oldalról gerjesztett véleménynyilvánításról van szó.

– Mitől különleges a tokaji bor és a tokaji pezsgő?

– A tokaji bornak és pezsgőnek van egy mélységi tényezője, elsősorban a vulkanikus talajnak köszönhetően, amelytől rendkívül összetett. A tokaji tradicionális fajták és ennek a termőhelynek a találkozása, párosulva az emberi tudással és igénnyel, képes megteremteni egy olyan egyedi minőséget, mely a felelősséggel és érdeklődéssel élő ember számára különleges üzenetet tud küldeni, bárhol is éljen a földön. A pezsgő esetében fontos továbbá a palackban eltöltött érlelési idő, mely nálam esetenként 80 hónap is lehet. A buborékok ezen idő alatt aprózódnak el, integrálódnak a borba, megteremtve egy olyan speciális élményt, melyet a világ nagy rajongással élvez attól a pillanattól kezdve, amióta Pierre Perignon apátnak sikerült a palackban megtartania ezt az erjedéskor keletkező gázt, így felkiáltva: „a csillagokat iszom!”

– Hogy fogant meg a Tokaj Alapítvány létrehozásának gondolata?

– Rövid a „repülésünk”. Amikor az ember észhez tér, már akinek van ilyen szerencséje, családot alapít, gyermekei születnek, rájön arra hogy a tágabb környezete iránt is felelősséggel tartozik. Nevezhetjük ezt divatos kifejezéssel társadalmi felelősségvállalásnak. Késztetést éreztem arra, hogy olyasmit is tegyek, amitől a közösség többre jut. Ezért hoztam létre a Tokaj Alapítványt 2014-ben, melynek fő célja összekötni a jelenkor alkotó emberét az ötszáz éves, de folytonosságában évtizedekre megszakadt hegyaljai kultúrával. Az alapítványnak többek között olyan programjai vannak, mint az 1867-ben napvilágot látott négynyelvű kiadvány, a dr. Szabó József geológusprofesszor és Török István szőlész-borász által írt Tokaj-hegyaljai album újra­kiadása. Megjelenésének százötvenedik évfordulóját azzal ünnepeltük meg, hogy 2017-ben kétszáz fakszimile példányban újranyomtattuk egy nagy ritkaságnak számító eredeti példány felhasználásával. Létrehoztunk egy emlékparkot is Tokajban, a települést a borvidék fővárosának tekintjük. Itt felállítottuk az említett Szabó József professzor és a tokaji bor hírét a világba elsőként elvivő svájci alkimista, Paracelsus szobrát. A harmadik megörökített a világ első dűlőklasszifikációját itt, Hegyalján megalkotó Bél Mátyás lesz, az ő szobrának elkészítésére Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművészt kértük fel.

– Példás ez a közösségi összefogás!

– A tokaji bor kóstolható, érzékelhető világszínvonala olyan privilegizált helyzetet eredményezett, ami a külvilág számára jól működő közösségnek tűnhet. Ez nagy dolog, és jó, hogy ezt a hatást kelti. Azonban a kívülről jövő egyéni kezdeményezések nagyban hozzájárultak ennek a közösségképnek az alakításához. Gondolok itt az egységes tokajipohár vagy az egységes szárazborospalack megálmodására és kivitelezésére, a magyar borszakírásnak az egykori Borbarát folyóirat által az 1990-es évek közepén történő megszületésére és ennek következményeképp a magánerőből megvalósuló Tokaj Guide-ok vagy csodaszép Tokaji boralbumok kiadására. A sort még lehetne folytatni. Meg kell becsülnünk mindazt, amit itt az elmúlt harminc évben a belső és külső energiák létrehoztak, és Hegyalja egészét közrefogva erősíteni kell az egységet. Keresse meg ebben mindenki a feladatát és felelősségét, tanuljuk meg egyéni érdekeinket a közösségi érdekek mögé rendezni! Örüljünk egymás sikereinek, és tanuljuk meg értékelni és megköszönni a kezdeményezéseket és azok eredményeit! Sőt, nyugodtan gyakoroljuk ezt akár Hegyalja határain túl is.