Helyzet ugyan nincs, de sosem lehet tudni – gondolhatták azok a hegyaljai szőlőtermelők, akik nemrég levélben fordultak a Bajnai-kormányhoz annak érdekében, hogy végre megnyugtatóan rendeződjék a Tokaj Kereskedőház Zrt. jövője. A privatizáció szele ugyanis több alkalommal megérintette a borvidék legnagyobb borászati vállalkozását, s bár mindeddig nem akadt olyan kapitalista szerencselovag, aki rá tudott volna tenyerelni, a vállalat helyzete bizonytalan, ugyanis nem szerepel a vagyongazdálkodási törvényben felsorolt azon cégek között, melyek a jogszabály értelmében tartós állami tulajdonban tartandók.

Pedig ez üdvös volna, több okból is. A Tokaj Kereskedőház Zrt. könyv szerinti értéke 8,5 milliárd forint, ennek felét teszi ki maga a borkészlet. A cég évente nyolcmillió palack borral rukkol elő, s ez 2300 szőlőtermelőnek jelent megélhetési forrást.

Szociális szempontból is nagy jelentősége van tehát annak, hogy ki tulajdonolja a kereskedőházat, de országarculat tekintetében sem mindegy. A tokaji ugyanis olyan márkanév, mely annak ellenére ismert és elismert külföldön, hogy a borvidéken szűrt nedűk minőségét a kommunizmus évtizedei alaposan lerontották. Ami azt illeti, ebben a jogelődként működő Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinátnak nagy szerepe volt, ám 1993-ban létrejött a Tokaj Kereskedőház Rt., s azóta új szelek fújnak.

Az egész borvidék akkoriban kezdett felocsúdni a minőségi szempontokat gyakorlatilag figyelmen kívül hagyó, mennyiséget erőltető kártékony gazdálkodás sokkjából. A kereskedőház jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt 16 esztendőben.

A gyökeres változások érintették a cég szervezeti felépítését, a technológiát és a beszállító szőlőtermesztőkkel szemben felállított minőségi mércét egyaránt. Ennek következtében piacképes termékpiramist alakítottak ki, melynek csúcsán nagy formátumú prémiumborok találhatók, de közben az értékesített mennyiséget is sikerült növelni, ami ma már eléri a 60 ezer hektolitert évente. Ennek megfelelően az árbevétel is majdnem duplájára nőtt az elmúlt időszakban. Emellett a belföldi és a külföldi értékesítés korábbi 5-95 százalékos aránya ma már 30-70 százalékos. Lényeges fejlődés, hogy a kereskedőház saját tulajdonú szőlőterületeit (a tarcali Szarvas-dűlőt, a tolcsvai Szentvér-dűlőt és a mádi Királyok-dűlőt) is korszerűsítették, ahol szükséges volt, ott nagyobb minőséget adó művelési módra tértek át, vagy épp újratelepítették az ültetvényeket. A bor lelke ugyanis a szőlő, minden a tőkéken dől el. A környezeti, éghajlati, talajtani adottságokhoz igazodó termelés eredménye a koncentrált, kiváló gyümölcs, ez pedig akkor terem meg, ha megfelelő terméskorlátozást alkalmaznak, azaz egy-egy tőkén másfél-két kilogramm szőlőnél többet nem hagynak fenn.

Ez persze azt is jelenti, hogy a szőlőtermelők érdeke (minél több szőlőt eladni) és a kereskedőház érdeke (terméskorlátozott, magas minőségű gyümölcsöt átvenni) látszólag szemben áll egymással. Az érdekellentétet tudatos árpolitikával (a kiváló minőség premizálásával) hidalták át, és persze rendszeresen ellenőrzik a kérdéses ültetvényeket.

A borvidék presztízsét jelentősen növelte, hogy 2002-ben az UNESCO határozata alapján Világörökségi Helyszín címet kapott. Ennek komoly reklámértéke van, s a kereskedőház kezdeményezésére létrejött közösségi marketing-szerveződés, a Tokaj Vinum Hungaricum Egyesület igyekszik is kihasználni ezt. A kép teljessége érdekében azonban meg kell említeni, hogy a borvidéki összefogás és a közös marketingtevékenység még mindig távol áll a kívánatostól.

A Tokaj Kereskedőház tehát folyamatosan fejlődött, korszerűsödött az 1993-as megalakulás óta. 2005-ben készült el a közel egymilliárd forintos befektetéssel megvalósított borászati üzem a festői Tolcsván, 2006 nyarán pedig egy 8000 hektoliteres erjesztővel bővült a cég technológiai parkja. E nagyszabású fejlesztések Kiss László vezérigazgató nevéhez fűződnek, aki 2002-től tavaly augusztusi váratlan haláláig állt a cég élén. Március óta dr. Kiss István tölti be a vezérigazgatói posztot.

Látható tehát, hogy nem akármilyen értéket képvisel a Tokaj Kereskedőház Zrt., ráadásul folyamatos az értéknövekedés, hiszen folyamatos az innováció. És persze, miként Kiss István a Demokratának elmondta, a vállalatvezetés tervei között szerepel újabb külföldi piacok meghódítása, ezért érdeklődnek például a nagy lehetőségeket tartogató Kína iránt.

Nem véletlen, hogy időről időre körüllengte a kereskedőházat a privatizáció szelleme, nagy riadalmat keltve főként a beszállító szőlőtermelők körében, de az alkalmazottak sem aludtak jól olyankor, amikor a magánosítás lehetősége fölmerült.

2005-ben egészen valóságossá vált ezen eshetőség, olyannyira, hogy a tarcali szőlészeti-borászati kutatóintézetet és a közel 290 ezer palackból álló muzeális borkészletet egy kormányhatározattal leválasztották a cégről, s a Központi Élelmiszerkutató Intézethez (KÉKI) csapták, a kereskedőház részvényeinek 23 százalékát pedig a Forrás Rt. vásárolta meg, melyet viszont megvett a Leisztinger Tamás MSZP-közeli milliárdos nevével fémjelzett Arago Rt. A felháborodott közvélemény nyomására a kormány akkor visszakozott, s visszavásárolta a magánkézbe került részvényeket, ám ez 90 millió forintos veszteséget jelentett a költségvetésnek, a kutatóintézet és a muzeális gyűjtemény pedig azóta sem került vissza a kereskedőházhoz.

Nem csoda, hogy a hegyaljaiak aggódnak. A bizonytalanságot megszüntetendő a borvidéken élők – szőlőtermelők, polgármesterek, szakmai szervezetek – nemrég levelet írtak Bajnai Gordon kormányfőnek, melyben azt kérték, hogy a kereskedőház maradjon tartósan állami tulajdonban. A levelet Budai Bernadett kormányszóvivő vette át, ígérete szerint ősszel végleges döntés születhet az ügyben. Kérdés, milyen. A kormány ugyanis, mint valami ámokfutó, utolsó hónapjaiban nyakló nélkül veri dobra a nemzeti vagyon maradékát, nyílt vagy bújtatott módon kísérletet tesz a vízművek vagy épp az erdők jelentős részének átjátszására. Az aggodalom tehát indokolt.

A szőlőtermesztők kérését Kiss István, a Tokaj Kereskedőház Zrt. vezérigazgatója is megtámogatta azon levelében, melyet ugyancsak Bajnai Gordonnak adott át. A cég első embere szerint a jelenleg pozitív nullszaldós eredményű kereskedőház pozícióit gyengíti, hogy hosszú ideje lebegő helyzetben van.

A vezérigazgató a Demokrata érdeklődésére elmondta, hogy a privatizációtól való félelem rendszeresen visszatér, noha jelenleg nincs a láthatáron konkrét vásárlási szándék. Ugyanakkor a válság a mezőgazdaságra is hátrányosan hatott, ezért sok szőlőtermelő nem kapta meg járandóságát egyes magántulajdonban lévő cégektől, ezért merült föl ismét elemi erővel, hogy végre rendeződjön a kereskedőház mint biztos felvásárló helyzete. Kiss István is úgy véli, hogy a Tokaj Kereskedőház Zrt.-t vissza kéne emelni a vagyongazdálkodási törvényben szereplő, tartósan állami tulajdonban tartandó cégek sorába.

A vezérigazgató elmondta, hogy a szőlőtermelők és a cég alkalmazottai részéről is érzékelhető az igény, hogy valamilyen módon beleszólásuk legyen a döntéshozatalba. Ezért Kiss István szerint helyes volna dolgozói többségű vagyonkezelői szerkezetet létrehozni oly módon, hogy a termelőkön és a dolgozókon kívül más ne tudjon többségi befolyást szerezni, a kereskedőház nyereségének többségét kizárólag fejlesztésre volna szabad költeni. Ezzel még szorosabban lehetne integrálni a szőlőtermesztőket, megerősítve azon érdeküket, hogy mennyiség helyett a magas minőség elérésére törekedjenek. Ennek érdekében a kereskedőház szakemberei segíthetnének az ültetvény-korszerűsítési pályázatokat beadó gazdáknak. Ezáltal minden érdekelt szereplő hosszú távú biztosítékokat kapna a kiszámítható gazdálkodásra.

A kormány várhatóan ősszel dönt a Tokaj Kereskedőház Zrt. helyzetéről. Hegyalján akkortájt szüretelnek, de fél szemüket ezúttal Budapestre vetik…

Ágoston Balázs

A jellemzően vulkanikus talajú tokaji borvidéken több mint 5200 hektár termő szőlőterület található. Hegyalja jelenleg az egyetlen védett és zárt borvidék Magyarországon, vagyis kizárólag meghatározott szőlőfajtákat szabad termeszteni, szigorúan ellenőrzött technológiával lehet tokaji néven bort készíteni. A borvidék már 1737-ben különleges státust kapott. Hegyalja legfontosabb szőlőfajtái a furmint, a hárslevelű, a sárgamuskotály és a kövérszőlő. A legismertebb tokaji borkülönlegesség, az aszú a Botrytis Cinerrea gombának, azaz a szürkepenésznek köszönheti hírnevét. E gomba megtámadja a nedvességtől fölrepedt szőlőszemeket, s amennyiben a párásabb napokat hosszabb száraz időszak követi, nemesrothadás kezdődik, melynek során a szőlőszem összetöpped, ezáltal megnő a cukorkoncentráció. Az aszúkészítés során ezen szőlőszemeket kicsipegetik, majd rájuk öntik a bort vagy a mustot, melyben 14-48 órát ázik az aszútészta. Ha ez fölemelkedik a bor felszínére, a nedűt lefejtik, majd minimum 4 évig hordóban érlelik. Az aszúkészítés művészetét a délvidéki Szerémségből a törökök elől északra menekült borosgazdák honosították meg a tokaji borvidéken. Ugyancsak tokaji borkülönlegesség a szamorodni, elnevezése lengyel eredetű, jelentése: ahogyan termett. Magyar neve főbor. A szamorodni készítése során nem válogatják külön az aszús szemeket, hanem az épekkel együtt dolgozzák föl őket, a végeredmény a botrytises szemek mennyiségétől függően száraz is lehet. Fordítást egyre kevesebben készítenek, előállításakor az aszúkészítés során visszamaradt aszútésztát ismét felöntik. A máslás hasonló eljárással készül, ebben az esetben az aszú lefejtése után visszamaradt seprőt használják fel ismét. Az eszencia nem más, mint az aszús szőlőszemekből préselés, taposás nélkül, pusztán az egymást nyomó szemek saját súlyánál fogva kicsorgó mézsűrűségű must, mely cukortartalma miatt általában sosem forr ki. E tokaji különlegességek mellett ma már nagy formátumú száraz borok is öregbítik Tokaj-Hegyalja hírnevét.