Tőkés László: a párbeszédnek és az összefogásnak nincsen alternatívája

Az Erdély Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) zárónapján, A béke ideje című pódiumbeszélgetésen mondott beszédében kiemelte: kiváltképpen érvényes ez a határok által szétszabdalt magyar nemzetrészekre, így az erdélyi magyarság belső viszonylatában.

Sajnálatosnak nevezte, és szerinte „nagy politikai kárt jelent”, hogy a szabadegyetem kapcsolatrendszeréből és napirendjéről szinte teljes mértékben kimaradt a román-magyar párbeszéd, amely kezdetben meghatározó eleme volt a bálványosi-tusványosi folyamatnak.

Úgy vélte, azáltal, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kiszorult a román kormányból -, illetve az erdélyi nemzeti politikai oldal is „végletesen meggyengült”, nehézségekbe ütközik a román-erdélyi magyar párbeszéd, együttműködés, a magyar-román államközi kapcsolatok.

„Mindazáltal elengedhetetlenül fontos, hogy a román és magyar közös érdekek és az alapvetően szuverenista román nemzeti törekvések mentén előbb-utóbb mégiscsak megvalósuljon a stratégiai partnerség a két nemzet között” – hangsúlyozta Tőkés.

Kiemelte: ennek megkerülhetetlen előfeltétele az erdélyi magyarság helyzetének megegyezéses alapon való rendezése, a többségi strukturális magyarellenesség kiküszöbölése, a kölcsönös konstruktív bizalom kialakítása, emberi, kollektív és autonómiajogaink biztosítása.

Úgy vélte, hogy a jelenlegi háborús viszonyok között, a kisebbségi ügyek iránt totális érzéketlenséget tanúsító Európai Unióban minimális az esély a külhoni magyar nemzetrészek, köztük az ukrajnai vagy a romániai magyarok helyzetének érdemi és tényleges rendezésére.

Az erdélyi magyar összefogás érdekében felajánlotta, hogy vállalja a közvetítői szerepet. Kijelentette azt is, hogy az EMNT elnökeként, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) bekapcsolásával tárgyalóasztalhoz hívja az RMDSZ-t és az Erdélyi Magyar Szövetséget (EMSZ). A közvetítői munkához és remélt megegyezéshez Orbán Viktor miniszterelnök közreműködését és hathatós támogatását kérte.

Hangsúlyozta, hogy a „lesújtó eredménnyel végződött népszámlálás”, a kivándorlás „fokozott politikai cselekvésre és együttműködésre” kell indítsa a politikai szereplőket.

„Nem akarunk Európa migránsaivá válni. Nekünk itt a helyünk Erdélyben!” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy az erdélyi magyarok a szászok sorsára sem akarnak jutni.

Az ukrajnai háború kapcsán kifejtette: előbb-utóbb eljön a tárgyalások ideje, amikor a kárpátaljai magyarok ügye és a többi utódállamban élő magyarok sorsa is terítékre kell kerüljön, és el kell jönnie „a béke idejének” is.

„Ezért kell egymással összefognunk, és ezért kell nekünk, valamennyi erdélyi és határon túl élő magyarnak kiállnunk saját megmaradásunkért, jogainkért, önrendelkezésünkért, az autonómiáért” – húzta alá.

Az úzvölgyi katonatemetővel kapcsolatos kérdésre elmondta: szándékosan kiépített magyarellenességről van szól, mely leköti a magyarok alkotó energiát, letöri életkedvét, állandó zaklatottságot, létbizonytalanságot idéz elő, és ezáltal a kivándorlást gerjeszti

„Ki lehet utálni bennünket Erdélyből, sajnos” – mondta Tőkés László az 1990-es marosvásárhelyi fekete márciusra utalva, melyet kivándorlási hullám követetett. Hozzátette, bár „már a temetőinkre is kiterjed az orcátlan ellenséges hangulat”, és a román karhatalmi, igazságügyi szervek mossák kezeiket, bírni kell, nem szabad feladni „szálláshelyeinket”.